Kőkemény energiacsata: felébredés a zöldálomból

A tavalyi év teljesen átrajzolta az energetikai fejlesztések térképét: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legfrissebb átfogó jelentése szerint az innovációt ma már az ellátásbiztonsági szempontok és az ipari versenyképesség fenntartása hajtja, nem pedig a globális felmelegedés lassítása. Egyszerűbben: a relatíve drága és megbízhatatlan – a 2025 tavaszán tapasztalt spanyol–portugál áramkimaradásért is feltehetően felelős – zöldenergia háttérbe szorul. Ezt az energetikai szakmában jó egy éve, Trump beiktatása és az amerikai zöldvisszavonulás óta egyre többet hallani. Fontos azonban, hogy mindezt az IEA éves, a globális trendeket elemző, közel 300 oldalas energetikai jelentése is tényként kezeli. 

Jelenleg a nagyhatalmak továbbra is az energiaszuverenitásért küzdenek, Európa pedig komoly lemaradásba került az olcsóbb fosszilis energia diktálta kiújult hatékonysági versenyben. Olcsó orosz energia híján pedig a megkapaszkodásra is egyre kevesebb esély látszik a nagy energiaigényű ipari, gyártási területen. Ez az új helyzet Magyarország számára is kijelöli a következő évek legfontosabb feladatát: a hazai tudásbázist a mainál is jobban be kell kötni a nemzetközi értékláncokba, hogy ne rekedjünk meg tartósan az összeszerelői szerepben. 
 

Nem állunk jól az energetikai innovációk terén 

Az elmúlt bő egy évtizedben megszokhattuk, hogy  

Az IEA The State of Energy Innovation 2026 című jelentése rámutat: a geopolitikai feszültségek, a technológiai kereskedelmi háborúk és a megváltozott gazdasági irányvonalak új prioritást hoztak. 

Amikor az energiaügynökség negyven ország vezető szakértőit kérdezte meg az innovációt hajtó legfőbb erőkről, a válaszadók 80 százaléka az energiaellátás biztonságát tette az első helyre. Azaz a jelentés alapján a kormányok és a multinacionális energetikai vállalatok ma már elsősorban arra fókuszálnak,  

Az energia- és az iparpolitika eddig is szétválaszthatatlan fogalom volt, de mára ezek terén egyre fontosabbak az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdések. 

Kína dominanciája vs. európai szabadalmak  

A technológiai verseny legjelentősebb terepe ma az energiatárolás, hiszen a zöldenergiának éppen az a kihívása, hogy nem akkor kell a háztartási villamos energia, amikor a legjobban süt a nap vagy éppen fúj a szél. A számok önmagukért beszélnek:  

Nem véletlen a fókusz, hiszen a megújuló energiaforrások érdemi integrálása (ahogy az imént utaltunk rá) és az elektromobilitás tömeges elterjedése elképzelhetetlen hatékony és nagyarányú ipari és lakossági áramtárolás nélkül. 

Új akkumulátortechnológiák 

Az sem meglepő ma már, hogy ezen a téren Kína előnye behozhatatlannak tűnik. Az ázsiai nagyhatalom ugyanis immár a gyártósorok birtokolásán kívül a kutatás-fejlesztésben (K+F) is diktálja a tempót. A technológiai horizonton már visszavonhatatlanul  

Ezek a technikai újdonságok olyan áttörések, amelyek a következő években teljesen átírhatják a piaci erőviszonyokat. 

Csökkent az EU-s szabadalmak száma 

Európa számára a jelentés egy kifejezetten aggasztó tendenciára is rávilágít: 

A kontinens ugyanakkor nem esett ki teljesen a versenyből, megmaradt az innovációs ereje a fúziós energia kutatásában, a hidrogéntechnológiák (például a mélyszintű föld alatti tárolás) és a modern, intelligens villamosenergia-hálózatok fejlesztése terén. 

Régiónk és a nukleáris reneszánsz 

Térségünk számára az energiabiztonság kérdése történelmi okokból is elsődleges. A kelet-közép-európai országok felismerték, hogy a stabil ellátás és a fosszilis függőség csökkentésének a kulcsa a technológiai diverzifikáció. Lengyelország és Csehország például már gőzerővel pozicionálja magát az úgynevezett kis moduláris reaktorok (SMR) piacán. Ezek a hagyományos atomerőműveknél rugalmasabb, kisebb helyigényű egységek a jövő energiamixének stabil bázisát adhatják, ezért a környező országok láthatóan igyekeznek minél hamarabb technológiai partnerségeket kiépíteni ezen a téren. 
A globális trendek és az európai kihívások tükrében Magyarország helyzete egyszerre hordoz komoly lehetőségeket és stratégiai kockázatokat. Hazánk az elmúlt években sikeresen pozicionálta magát a globális elektromobilitási átállás egyik európai központjaként.  

Az IEA adatai mögé nézve azonban látszik egy strukturális aszimmetria, ami hosszú távon akadályozhatja a versenyképességünket. Bár a hazai fizikai gyártókapacitás hatalmas,  

A technológiai szuverenitás szempontjából ez azért kihívás, mert a betelepülő nagyvállalatok a legfőbb kutatás-fejlesztési bázisaikat – így például a küszöbönálló nátriumion- vagy szilárdtest-akkumulátorok fejlesztését – továbbra is az anyaországaikban tartják. A puszta technológiaátvétel és a termék-összeszerelés önmagában nehezebben tudja biztosítani az alkalmazkodást egy olyan iparágban, ahol a technológiai ciklusok egyre gyorsabban váltják egymást. 
 

Megvan a tudás és a potenciál 

A hazai szellemi tőke és a mérnöki tudásbázis ugyanakkor adott. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a HUN-REN kutatóhálózat laborjaiban, a Bay Zoltán Kutatóintézetben és néhány hazai startupnál (például HeatVentors, Enerhash) jelenleg is világszínvonalú fejlesztések zajlanak a modern energiatárolás és -szállítás terén. A kutatói szféra visszajelzései alapján azonban a kihívást a léptékváltás jelenti:  

Emiatt lenne alapvető fontosságú az olyan célzott ösztönző programok kidolgozása, amelyek a nemzetközi cégek kutatásait organikusan összekötik a magyar műhelyekkel, hogy a hozzáadott érték itthon is megerősödjön. 

Az energiaszállítás megújulása 

Az energiapolitika másik nagy hazai feladata – amely teljes összhangban van az IEA megállapításaival – a villamosenergia-hálózatok teherbírásának növelése, ugyanis a magyarországi napenergiaboom komoly próbatétel elé állította a rendszert. A jelentés szerint a megoldást Európában nem feltétlenül és kizárólag a drága rézkábelek lefektetése, hanem a digitalizáció, a szoftveralapú beavatkozási eszközök jelentik, például a „virtuális erőművek” vagy a dinamikus vonalterhelési rendszerek (DLR). Utóbbiak valós idejű környezeti adatokkal optimalizálják a terhelést, növelve az átviteli kapacitást és csökkentve a veszteségeket.  

Ehhez a szabályozói környezet óvatos, de célzott lazítására, úgynevezett tesztkörnyezetek (angol szakkifejezéssel: sandboxok) létrehozására lenne szükség, ahol a hazai informatikai és energetikai cégek élesben, mégis védett körülmények között próbálhatnák ki hálózatkiegyenlítő innovációikat. Emellett a korábban említett kis moduláris atomreaktorok terén is látható előrelépés: a korábbi kisebb európai megállapodásokat követően a 2025 végi magyar–amerikai egyeztetések már jelzik a nyitást az újgenerációs, USA-ban fejlesztett nukleáris megoldások felé. 
Az IEA üzenete világos: az olcsó munkaerőre és az importált energiára épülő gazdasági modellek korszaka lezárult.  

Magyarország számára a következő évek tétje, hogy a sikeresen kiépített gyártási bázisra támaszkodva hogyan képes feljebb lépni a technológiai ranglétrán. 

Kapcsolódó: 

    
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.    

 Nyitókép: Ina FASSBENDER / AFP