A klímavédelmet letarolta a nyers érdek, az energiaellátás biztonsága fontosabb mindennél. Európa közben innovációs szakadékba zuhant az energetika terén – derül ki a Nemzetközi Energiaügynökség anyagából.
A tavalyi év teljesen átrajzolta az energetikai fejlesztések térképét: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legfrissebb átfogó jelentése szerint az innovációt ma már az ellátásbiztonsági szempontok és az ipari versenyképesség fenntartása hajtja, nem pedig a globális felmelegedés lassítása. Egyszerűbben: a relatíve drága és megbízhatatlan – a 2025 tavaszán tapasztalt spanyol–portugál áramkimaradásért is feltehetően felelős – zöldenergia háttérbe szorul. Ezt az energetikai szakmában jó egy éve, Trump beiktatása és az amerikai zöldvisszavonulás óta egyre többet hallani. Fontos azonban, hogy mindezt az IEA éves, a globális trendeket elemző, közel 300 oldalas energetikai jelentése is tényként kezeli.
Jelenleg a nagyhatalmak továbbra is az energiaszuverenitásért küzdenek, Európa pedig komoly lemaradásba került az olcsóbb fosszilis energia diktálta kiújult hatékonysági versenyben. Olcsó orosz energia híján pedig a megkapaszkodásra is egyre kevesebb esély látszik a nagy energiaigényű ipari, gyártási területen. Ez az új helyzet Magyarország számára is kijelöli a következő évek legfontosabb feladatát: a hazai tudásbázist a mainál is jobban be kell kötni a nemzetközi értékláncokba, hogy ne rekedjünk meg tartósan az összeszerelői szerepben.
Az elmúlt bő egy évtizedben megszokhattuk, hogy
az energetikai innovációk elsődleges mozgatórugója a dekarbonizáció és a párizsi klímacélok elérése volt. Ez a narratíva azonban mára a háttérbe szorult.
Az IEA The State of Energy Innovation 2026 című jelentése rámutat: a geopolitikai feszültségek, a technológiai kereskedelmi háborúk és a megváltozott gazdasági irányvonalak új prioritást hoztak.
Amikor az energiaügynökség negyven ország vezető szakértőit kérdezte meg az innovációt hajtó legfőbb erőkről, a válaszadók 80 százaléka az energiaellátás biztonságát tette az első helyre. Azaz a jelentés alapján a kormányok és a multinacionális energetikai vállalatok ma már elsősorban arra fókuszálnak,
hogyan tehetik ellenállóvá a saját ellátási láncaikat, miként biztosíthatják a kritikus nyersanyagokat és hogyan védhetik meg a hálózataikat az egyre szélsőségesebb terheléstől.
Az energia- és az iparpolitika eddig is szétválaszthatatlan fogalom volt, de mára ezek terén egyre fontosabbak az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdések.
A technológiai verseny legjelentősebb terepe ma az energiatárolás, hiszen a zöldenergiának éppen az a kihívása, hogy nem akkor kell a háztartási villamos energia, amikor a legjobban süt a nap vagy éppen fúj a szél. A számok önmagukért beszélnek:
az összes újonnan bejegyzett energetikai szabadalom közel 40 százaléka az akkumulátor- és tárolótechnológiákhoz kötődik, ez a hányad pedig tovább emelkedik.
Nem véletlen a fókusz, hiszen a megújuló energiaforrások érdemi integrálása (ahogy az imént utaltunk rá) és az elektromobilitás tömeges elterjedése elképzelhetetlen hatékony és nagyarányú ipari és lakossági áramtárolás nélkül.
Az sem meglepő ma már, hogy ezen a téren Kína előnye behozhatatlannak tűnik. Az ázsiai nagyhatalom ugyanis immár a gyártósorok birtokolásán kívül a kutatás-fejlesztésben (K+F) is diktálja a tempót. A technológiai horizonton már visszavonhatatlanul
megjelentek a lítiumot nem igénylő, olcsóbb és hidegtűrőbb nátriumion-, valamint az autóipart egy-két éven belül várhatóan szélesebb körben forradalmasító félszilárdtest- és szilárdtest-akkumulátorok.
Ezek a technikai újdonságok olyan áttörések, amelyek a következő években teljesen átírhatják a piaci erőviszonyokat.
Európa számára a jelentés egy kifejezetten aggasztó tendenciára is rávilágít:
az EU-ban az energetikai szabadalmak száma egyetlen év alatt 28 százalékkal zuhant vissza.
A kontinens ugyanakkor nem esett ki teljesen a versenyből, megmaradt az innovációs ereje a fúziós energia kutatásában, a hidrogéntechnológiák (például a mélyszintű föld alatti tárolás) és a modern, intelligens villamosenergia-hálózatok fejlesztése terén.
Térségünk számára az energiabiztonság kérdése történelmi okokból is elsődleges. A kelet-közép-európai országok felismerték, hogy a stabil ellátás és a fosszilis függőség csökkentésének a kulcsa a technológiai diverzifikáció. Lengyelország és Csehország például már gőzerővel pozicionálja magát az úgynevezett kis moduláris reaktorok (SMR) piacán. Ezek a hagyományos atomerőműveknél rugalmasabb, kisebb helyigényű egységek a jövő energiamixének stabil bázisát adhatják, ezért a környező országok láthatóan igyekeznek minél hamarabb technológiai partnerségeket kiépíteni ezen a téren.
A globális trendek és az európai kihívások tükrében Magyarország helyzete egyszerre hordoz komoly lehetőségeket és stratégiai kockázatokat. Hazánk az elmúlt években sikeresen pozicionálta magát a globális elektromobilitási átállás egyik európai központjaként.
Az IEA adatai mögé nézve azonban látszik egy strukturális aszimmetria, ami hosszú távon akadályozhatja a versenyképességünket. Bár a hazai fizikai gyártókapacitás hatalmas,
a kifejezetten energetikai fókuszú, állami és intézményi K+F-költés aránya a GDP mindössze 0,003 százalékát teszi ki, ami régiós összevetésben is szerény érték.
A technológiai szuverenitás szempontjából ez azért kihívás, mert a betelepülő nagyvállalatok a legfőbb kutatás-fejlesztési bázisaikat – így például a küszöbönálló nátriumion- vagy szilárdtest-akkumulátorok fejlesztését – továbbra is az anyaországaikban tartják. A puszta technológiaátvétel és a termék-összeszerelés önmagában nehezebben tudja biztosítani az alkalmazkodást egy olyan iparágban, ahol a technológiai ciklusok egyre gyorsabban váltják egymást.
A hazai szellemi tőke és a mérnöki tudásbázis ugyanakkor adott. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a HUN-REN kutatóhálózat laborjaiban, a Bay Zoltán Kutatóintézetben és néhány hazai startupnál (például HeatVentors, Enerhash) jelenleg is világszínvonalú fejlesztések zajlanak a modern energiatárolás és -szállítás terén. A kutatói szféra visszajelzései alapján azonban a kihívást a léptékváltás jelenti:
ezen a piacon a globális sikerhez nem elég a klasszikus szoftverpiacon működő, de kis léptékű startupmodell vagy kisebb kutatói kapacitás, dollármilliárdos ipari háttér és évtizedes megtérülési tervek szükségesek.
Emiatt lenne alapvető fontosságú az olyan célzott ösztönző programok kidolgozása, amelyek a nemzetközi cégek kutatásait organikusan összekötik a magyar műhelyekkel, hogy a hozzáadott érték itthon is megerősödjön.
Az energiapolitika másik nagy hazai feladata – amely teljes összhangban van az IEA megállapításaival – a villamosenergia-hálózatok teherbírásának növelése, ugyanis a magyarországi napenergiaboom komoly próbatétel elé állította a rendszert. A jelentés szerint a megoldást Európában nem feltétlenül és kizárólag a drága rézkábelek lefektetése, hanem a digitalizáció, a szoftveralapú beavatkozási eszközök jelentik, például a „virtuális erőművek” vagy a dinamikus vonalterhelési rendszerek (DLR). Utóbbiak valós idejű környezeti adatokkal optimalizálják a terhelést, növelve az átviteli kapacitást és csökkentve a veszteségeket.
Ehhez a szabályozói környezet óvatos, de célzott lazítására, úgynevezett tesztkörnyezetek (angol szakkifejezéssel: sandboxok) létrehozására lenne szükség, ahol a hazai informatikai és energetikai cégek élesben, mégis védett körülmények között próbálhatnák ki hálózatkiegyenlítő innovációikat. Emellett a korábban említett kis moduláris atomreaktorok terén is látható előrelépés: a korábbi kisebb európai megállapodásokat követően a 2025 végi magyar–amerikai egyeztetések már jelzik a nyitást az újgenerációs, USA-ban fejlesztett nukleáris megoldások felé.
Az IEA üzenete világos: az olcsó munkaerőre és az importált energiára épülő gazdasági modellek korszaka lezárult.
A jövő nyertesei azok lesznek, akik nemcsak befogadják a tiszta technológiákat, de az innovációs értékláncok aktív alakítóivá is válnak.
Magyarország számára a következő évek tétje, hogy a sikeresen kiépített gyártási bázisra támaszkodva hogyan képes feljebb lépni a technológiai ranglétrán.
Kapcsolódó:
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.
Nyitókép: Ina FASSBENDER / AFP
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
G. Fodor Gábor a Mesterterv legutóbbi adásában rámutatott, hogy mi lett napjaink legfontosabb kérdése.
Közel hatmilliárd forintból bővült a rendőrség járműparkja, a cél a gyorsabb reagálás és a hatékonyabb bűnüldözés.
Ebbe tönkre fognak menni a magyar családok
Az Európai Bizottság hosszú távú krízissel, egekbe szökő árakkal és ellátási zavarokkal számol, de érdemi választ nem ad a problémákra.
A cseh kormány az üzemanyagárak korlátozása és a dízeladó csökkentése mellett döntött, hogy megfékezze a nemzetközi energiaválság miatti növekvő költségeket.
A rezsicsökkentés és a védett benzinár csak szép emlékek maradnának.
A kitoloncolások eszközéhez nyúlna a svéd kormány.
A török elnök megerősítette, hogy Ankara továbbra is támogatja az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalásokat.
