Az EU környezetvédelmi biztosa szerint a per- és polifluoralkil vegyületek (PFAS) komoly egészségügyi veszélyei miatt jövőre részlegesen betilthatják ezeket egyes fogyasztási cikkekben. Miért veszélyesek ezek? Brüsszel megint túlszabályoz?
Jessika Roswall, az EU környezetvédelmi biztosa nemrégiben jelentette be: a per- és polifluoralkil vegyületek (PFAS) ellen nagyszabású intézkedéseket terveznek 2026-tól. Az „örök vegyi anyagok” címkével illetett vegyületcsalád kifejezetten nehezen bomlik le a környezetben, és kimutatható az emberi szervezetben is, sőt fel is halmozódhat benne, mint az ólomvegyületek. A kérdés azonban az, hogy mennyire megalapozottak az egészségügyi aggodalmak, és a mai gazdasági helyzetben a realitásokkal arányosak-e a tervezett intézkedések. Különösen, hogy e vegyületek helyettesíthetősége megoldatlan, különösen nagyobb léptékben.
A PFAS-vegyületeket több mint 80 éve használják az iparban. Stabilitásuk, valamint víz-, zsír- és hőtaszító tulajdonságaik miatt váltak szinte iparági sztenderddé számos ipari és lakossági alkalmazásban. Ugyanakkor éppen ez a stabilitás teszi ezeket környezetileg problémássá, hiszen ezért nem bomlanak le természetes úton, azaz nemcsak az emberi szervezetben, de a talajvízben és az élelmiszerekben is felhalmozódnak.
Nem is gondolnánk, hogy a PFAS-vegyületek széles körben elterjedtek a mindennapi életben. Sokszor nem is tudunk arról, hogy megtalálhatók a vízlepergető ruházatban, a sátrakban és kültéri textíliákban, mivel biztosítják a vízállóságot, valamint a gyorséttermi csomagolásokban és a sütőpapírban, amiért akadályozzák a zsír átszivárgását, emellett bizonyos kozmetikumokban – főként a vízálló sminkekben – pedig tartósságot biztosítanak. A legismertebb alkalmazási területe a tapadásmentes edények teflonbevonata, ám tűzoltó habokban, festékekben, tisztítószerekben és elektronikai eszközökben is megtalálhatók. Az ipari alkalmazásuk még szélesebb körű: a félvezetőgyártástól az orvosi eszközökig sok helyütt találkozhatunk velük.
Ezek az anyagok azonban nem csak magukban a különböző árucikkekben vannak jelen, hiszen az ipari kibocsátás, a hulladékkezelés és a termékek használata során bekerülnek a környezetbe, majd a szennyezett talajvízen és az élelmiszerláncon keresztül jutnak vissza szervezetünkbe.
Az egészségügyi kockázatok megítélése – mint mindig – összetett kérdés. Laboratóriumi és populációs tanulmányok valóban összefüggést mutattak ki a PFAS-expozíció és bizonyos egészségügyi problémák között. Ezek közé tartozik a májfunkció romlása, az immunrendszer gyengülése, a koleszterinszint emelkedése, valamint bizonyos rákfajták magasabb előfordulása. Fontos azonban megjegyezni: az ok-okozati összefüggések nem minden esetben egyértelműek. A legtöbb tanulmány kimutat korrelációt, de a közvetlen kapcsolat bizonyítása nehéz, mivel az emberek egyidejűleg számos környezeti hatásnak vannak kitéve. A dózishatás összefüggések sem mindig tiszták, azaz nem tudjuk pontosan, hogy milyen szinttől kezdődnek a káros fejlemények.
A legnagyobb aggodalom a felhalmozódási, azaz a bioakkumulációs képesség: a PFAS-vegyületek ugyanis felhalmozódnak a szervezetben, a kiválasztásuk pedig lassú. Ez azt jelenti, hogy még alacsony szintű, de hosszú távú expozíció is problémás lehet.
Az Európai Bizottság a közelmúltban kétlépcsős stratégiát hirdetett meg. Először nagyszabású tisztítási projekteket indítanának a szennyezett területeken, fejlett víztisztítási technológiák bevezetésével és fokozott monitoringrendszerrel. Másodszor
az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) több mint 10 ezer PFAS-vegyület betiltását vizsgálja fogyasztási termékekben, ami kozmetikumokra, textíliákra, csomagolóanyagokra vonatkozna. A tiltás azonban nem lenne teljes – a létfontosságú ipari alkalmazások mentességet kaphatnának, persze szigorú feltételekkel.
A kérdés: mennyire reális ez a terv? A PFAS-vegyületek helyettesítése nem egyszerű, sok esetben nincsenek azonos teljesítményű alternatívák, vagy azok drágábbak, kevésbé hatékonyak. A gyártóknak folyamatosan új technológiákat kell fejleszteniük, ami időigényes és drága. E téren a szilikon- vagy cellulózalapú bevonatok ígéretesek, de a teljesítményük nem minden területen éri el a PFAS-szintet.
Emellett a fogyasztókra is hatással lehet a változás. A PFAS-mentes termékek ugyanis gyakran drágábbak, és egyes tulajdonságaik – például a tartósság vagy a víztaszítás – gyengébbek lehetnek. Például egy PFAS-mentes kültéri dzseki lehet, hogy hamarabb átereszti a vizet, mint jelenlegi társa. Az ipari szektorban még nagyobb a kihívás az olyan területeken, mint a félvezetőgyártás vagy az orvostechnika, ahol a PFAS-vegyületek egyedülálló tulajdonságaira támaszkodnak, a helyettesítésük különösen nehéz.
A szabályozás szükségessége vitathatatlan, hiszen a PFAS-vegyületek veszélye valós probléma. A kérdés inkább az arányosság, azaz hogy a tervezett intézkedések mennyire helyeznek újabb adminisztratív és versenyképességi korlátokat az amúgy is bajban lévő európai gazdaságra, főleg azért, mert a több ezer vegyületet magában foglaló PFAS tagjai között jelentős különbségek vannak. Vagyis egy fokozatos, kockázatalapú megközelítés hatékonyabb lehet. Mások persze azzal érvelnek, hogy a prevenció elve alapján jobb most cselekedni, mint évtizedekig várni a tudományos bizonyosságra – ahogyan az azbesztnél vagy más káros anyagoknál történt. Ez azért is nehéz a kérdés, mert egyfelől valós környezeti és potenciális egészségügyi kockázatokról beszélünk, másfelől olyan anyagokról, amelyeket évtizedek óta használunk, és ahogy említettük, sok esetben nehezen helyettesíthetők.
A PFAS-, azaz a per- és polifluoralkil vegyületek a rendkívül stabil szén-fluor kötéseik miatt gyakorlatilag nem bomlanak le a természetben. Ahogy említettük, széles körben használják vízlepergető ruhákban, tapadásmentes edényekben, élelmiszer-csomagolásokban, tűzoltó habokban és számos más fogyasztási cikkben a víz- és zsírlepergető tulajdonságaik miatt.
Ezek a vegyületek különböző módon kerülnek a környezetbe: ipari gyártás során kibocsátásokkal, a PFAS-tartalmú termékek használata és elhasználódása révén, hulladéklerakókból történő szivárgással, tűzoltó habok alkalmazásakor, a levegőben felhalmozódva és csapadékkal való visszahullással. Ezek a vegyi anyagok aztán bejutnak az ivóvízbe, a talajba, és felhalmozódnak az élelmiszerláncban, különösen a halakban, tojásokban és tejtermékekben.
A PFAS veszélye tehát az, hogy nem bomlik le sem a környezetben, sem az emberi szervezetben, így évtizedekig megmarad, és folyamatosan felhalmozódik. Az emberi szervezetbe szennyezett ivóvíz és élelmiszerek fogyasztásával, belélegzéssel vagy akár bőrön keresztül is bejuthat, aztán a májban, a vesékben és a vérben felhalmozódva komoly egészségügyi problémákat okozhat.
A tudományos kutatások szerint a PFAS-expozíció májkárosodáshoz, immunrendszeri gyengüléshez, hormonális zavarokhoz, csökkent termékenységhez és fejlődési rendellenességekhez vezethet. Bizonyos PFAS-vegyületek, mint a PFOA, valószínűleg rákkeltő hatásúak, és összefüggésbe hozhatók vese- és hererák kialakulásával. Különösen veszélyeztetettek a gyermekek, a terhes nők és az idősek, mivel a PFAS átjuthat a placentán és gyengítheti az immunrendszert.
(Forrás: MSN)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Anhtony Anex
A svájci választók elutasították a Svájci Néppárt kezdeményezését, de a Migrációkutató Intézet vezető elemzője szerint a szoros eredmény azt mutatja: a bevándorlás továbbra is az ország egyik legfontosabb politikai törésvonala.
Miközben Ázsia és más térségek erősödnek, a kontinens országai között nő a széthúzás.
A Fidesz alelnöke szerint a kormányfő Ukrajna, a háború és az uniós források kérdésében is kapitulált.
Kijev szerint új helyzet következhet a háborúban.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb hírei csütörtökön.
A lap szerint „a szélsőjobb” hatalomra jutásával elérkezhet Franciaország és a kontinens „Trump-pillanata”.
Van B-terv a halaszthatatlan műtétekre.
Még több szereplő, még több konfliktus, de a frissesség részben elveszett.
