Az EU környezetvédelmi biztosa szerint a per- és polifluoralkil vegyületek (PFAS) komoly egészségügyi veszélyei miatt jövőre részlegesen betilthatják ezeket egyes fogyasztási cikkekben. Miért veszélyesek ezek? Brüsszel megint túlszabályoz?
Jessika Roswall, az EU környezetvédelmi biztosa nemrégiben jelentette be: a per- és polifluoralkil vegyületek (PFAS) ellen nagyszabású intézkedéseket terveznek 2026-tól. Az „örök vegyi anyagok” címkével illetett vegyületcsalád kifejezetten nehezen bomlik le a környezetben, és kimutatható az emberi szervezetben is, sőt fel is halmozódhat benne, mint az ólomvegyületek. A kérdés azonban az, hogy mennyire megalapozottak az egészségügyi aggodalmak, és a mai gazdasági helyzetben a realitásokkal arányosak-e a tervezett intézkedések. Különösen, hogy e vegyületek helyettesíthetősége megoldatlan, különösen nagyobb léptékben.
A PFAS-vegyületeket több mint 80 éve használják az iparban. Stabilitásuk, valamint víz-, zsír- és hőtaszító tulajdonságaik miatt váltak szinte iparági sztenderddé számos ipari és lakossági alkalmazásban. Ugyanakkor éppen ez a stabilitás teszi ezeket környezetileg problémássá, hiszen ezért nem bomlanak le természetes úton, azaz nemcsak az emberi szervezetben, de a talajvízben és az élelmiszerekben is felhalmozódnak.
Nem is gondolnánk, hogy a PFAS-vegyületek széles körben elterjedtek a mindennapi életben. Sokszor nem is tudunk arról, hogy megtalálhatók a vízlepergető ruházatban, a sátrakban és kültéri textíliákban, mivel biztosítják a vízállóságot, valamint a gyorséttermi csomagolásokban és a sütőpapírban, amiért akadályozzák a zsír átszivárgását, emellett bizonyos kozmetikumokban – főként a vízálló sminkekben – pedig tartósságot biztosítanak. A legismertebb alkalmazási területe a tapadásmentes edények teflonbevonata, ám tűzoltó habokban, festékekben, tisztítószerekben és elektronikai eszközökben is megtalálhatók. Az ipari alkalmazásuk még szélesebb körű: a félvezetőgyártástól az orvosi eszközökig sok helyütt találkozhatunk velük.
Ezek az anyagok azonban nem csak magukban a különböző árucikkekben vannak jelen, hiszen az ipari kibocsátás, a hulladékkezelés és a termékek használata során bekerülnek a környezetbe, majd a szennyezett talajvízen és az élelmiszerláncon keresztül jutnak vissza szervezetünkbe.
Az egészségügyi kockázatok megítélése – mint mindig – összetett kérdés. Laboratóriumi és populációs tanulmányok valóban összefüggést mutattak ki a PFAS-expozíció és bizonyos egészségügyi problémák között. Ezek közé tartozik a májfunkció romlása, az immunrendszer gyengülése, a koleszterinszint emelkedése, valamint bizonyos rákfajták magasabb előfordulása. Fontos azonban megjegyezni: az ok-okozati összefüggések nem minden esetben egyértelműek. A legtöbb tanulmány kimutat korrelációt, de a közvetlen kapcsolat bizonyítása nehéz, mivel az emberek egyidejűleg számos környezeti hatásnak vannak kitéve. A dózishatás összefüggések sem mindig tiszták, azaz nem tudjuk pontosan, hogy milyen szinttől kezdődnek a káros fejlemények.
A legnagyobb aggodalom a felhalmozódási, azaz a bioakkumulációs képesség: a PFAS-vegyületek ugyanis felhalmozódnak a szervezetben, a kiválasztásuk pedig lassú. Ez azt jelenti, hogy még alacsony szintű, de hosszú távú expozíció is problémás lehet.
Az Európai Bizottság a közelmúltban kétlépcsős stratégiát hirdetett meg. Először nagyszabású tisztítási projekteket indítanának a szennyezett területeken, fejlett víztisztítási technológiák bevezetésével és fokozott monitoringrendszerrel. Másodszor
az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) több mint 10 ezer PFAS-vegyület betiltását vizsgálja fogyasztási termékekben, ami kozmetikumokra, textíliákra, csomagolóanyagokra vonatkozna. A tiltás azonban nem lenne teljes – a létfontosságú ipari alkalmazások mentességet kaphatnának, persze szigorú feltételekkel.
A kérdés: mennyire reális ez a terv? A PFAS-vegyületek helyettesítése nem egyszerű, sok esetben nincsenek azonos teljesítményű alternatívák, vagy azok drágábbak, kevésbé hatékonyak. A gyártóknak folyamatosan új technológiákat kell fejleszteniük, ami időigényes és drága. E téren a szilikon- vagy cellulózalapú bevonatok ígéretesek, de a teljesítményük nem minden területen éri el a PFAS-szintet.
Emellett a fogyasztókra is hatással lehet a változás. A PFAS-mentes termékek ugyanis gyakran drágábbak, és egyes tulajdonságaik – például a tartósság vagy a víztaszítás – gyengébbek lehetnek. Például egy PFAS-mentes kültéri dzseki lehet, hogy hamarabb átereszti a vizet, mint jelenlegi társa. Az ipari szektorban még nagyobb a kihívás az olyan területeken, mint a félvezetőgyártás vagy az orvostechnika, ahol a PFAS-vegyületek egyedülálló tulajdonságaira támaszkodnak, a helyettesítésük különösen nehéz.
A szabályozás szükségessége vitathatatlan, hiszen a PFAS-vegyületek veszélye valós probléma. A kérdés inkább az arányosság, azaz hogy a tervezett intézkedések mennyire helyeznek újabb adminisztratív és versenyképességi korlátokat az amúgy is bajban lévő európai gazdaságra, főleg azért, mert a több ezer vegyületet magában foglaló PFAS tagjai között jelentős különbségek vannak. Vagyis egy fokozatos, kockázatalapú megközelítés hatékonyabb lehet. Mások persze azzal érvelnek, hogy a prevenció elve alapján jobb most cselekedni, mint évtizedekig várni a tudományos bizonyosságra – ahogyan az azbesztnél vagy más káros anyagoknál történt. Ez azért is nehéz a kérdés, mert egyfelől valós környezeti és potenciális egészségügyi kockázatokról beszélünk, másfelől olyan anyagokról, amelyeket évtizedek óta használunk, és ahogy említettük, sok esetben nehezen helyettesíthetők.
A PFAS-, azaz a per- és polifluoralkil vegyületek a rendkívül stabil szén-fluor kötéseik miatt gyakorlatilag nem bomlanak le a természetben. Ahogy említettük, széles körben használják vízlepergető ruhákban, tapadásmentes edényekben, élelmiszer-csomagolásokban, tűzoltó habokban és számos más fogyasztási cikkben a víz- és zsírlepergető tulajdonságaik miatt.
Ezek a vegyületek különböző módon kerülnek a környezetbe: ipari gyártás során kibocsátásokkal, a PFAS-tartalmú termékek használata és elhasználódása révén, hulladéklerakókból történő szivárgással, tűzoltó habok alkalmazásakor, a levegőben felhalmozódva és csapadékkal való visszahullással. Ezek a vegyi anyagok aztán bejutnak az ivóvízbe, a talajba, és felhalmozódnak az élelmiszerláncban, különösen a halakban, tojásokban és tejtermékekben.
A PFAS veszélye tehát az, hogy nem bomlik le sem a környezetben, sem az emberi szervezetben, így évtizedekig megmarad, és folyamatosan felhalmozódik. Az emberi szervezetbe szennyezett ivóvíz és élelmiszerek fogyasztásával, belélegzéssel vagy akár bőrön keresztül is bejuthat, aztán a májban, a vesékben és a vérben felhalmozódva komoly egészségügyi problémákat okozhat.
A tudományos kutatások szerint a PFAS-expozíció májkárosodáshoz, immunrendszeri gyengüléshez, hormonális zavarokhoz, csökkent termékenységhez és fejlődési rendellenességekhez vezethet. Bizonyos PFAS-vegyületek, mint a PFOA, valószínűleg rákkeltő hatásúak, és összefüggésbe hozhatók vese- és hererák kialakulásával. Különösen veszélyeztetettek a gyermekek, a terhes nők és az idősek, mivel a PFAS átjuthat a placentán és gyengítheti az immunrendszert.
(Forrás: MSN)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Anhtony Anex
Hiába próbálja Orbán történelminek bemutatni a küldetését, a szabadsajtó nem habozik lerántani a leplet üzelmeiről. Körkép következik. Nizalowski Attila írása.
Ezt is meglépte Von der Leyen és Kaja Kallas.
Alaptalanul vádaskodott az ukrán elnök.
Alaposan felkavarta az állóvizet Marta Kos.
Komoly sikert értek el Olaszország vezetésével.
A miniszterek 18 órán keresztül vitatkoztak.
Az elmúlt 15 évben sikerült kiépíteni a világ egyik legversenyképesebb adórendszerét, ez mind a múlté lenne, ha Magyar Péterék hatalomra jutnának.
Márciusban megkezdődhet a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér történelmi léptékű fejlesztése az új, hármas terminál alapkőletételével.
