Ez a régió igen súlyos bajba kerülhet

A klímaváltozás hatásai nem egyformán sújtják a világ különböző szegleteit. A Világbank január végi tanulmánya szerint a MENA-régió (Közel-Kelet és Észak-Afrika) komoly környezeti kihívásokkal néz szembe, ami érdemben veszélyezteti e térség stabilitását és gazdasági fejlődését.  

Ráadásul a part menti városokat a hőmérséklet-ingadozások, például az erősödő hőhullámok és a tengerszint emelkedése is fenyegeti. Mindezek mellett a csökkenő vízellátás és a termőföldek minőségének romlása együtt veszélyezteti a mezőgazdasági munkahelyeket és a vidék gazdaságát. A fentiek közül sok tényező növeli az elvándorlás, a gazdasági veszteségek és az infrastrukturális károk kockázatát is. A fokozódó időjárási szélsőségek – például az egyre gyakoribb aszályok és árvizek – további nehézségeket okoznak a lakosság és a gazdaság számára már a következő öt évben is – állapítja meg a tanulmány. 

Kereskedelem és környezetvédelem 

A fenntarthatósági előírások és a nemzetközi kereskedelmi szabályozások egyaránt befolyásolják a MENA-térség gazdasági helyzetét. A regionális kereskedelmi megállapodások (RTAs) általában elősegítik az árucserét, azonban a környezetvédelmi előírások (EP-k) hatása változó. Ez a régió – mindezeken felül – sajátos módon reagál a környezetvédelmi szabályozásokra. A MENA-specifikus környezetvédelmi előírások, azaz a szigorúbb szabályok akár előnyös helyzetbe is hozhatják a térséget a globális kereskedelemben, ugyanis azok az országok, amelyek fenntarthatóbb gazdasági modellekre állnak át, hosszú távon versenyelőnyt élvezhetnek. 

A zöldátállás és a munkaerőpiac  

A megújuló energiákra való átállás regionális és nemi egyenlőtlenségeket gerjeszt a munkaerőpiacon. A bemutatott esettanulmány szerint Tunéziában a zöldgazdaságra való átállás következtében a foglalkoztatás fél százalékkal csökkenhet. Az energiaárak emelkedése különösen érinti a fosszilis energiahordozókra támaszkodó térségeket, mint például Tuniszt és Szfakszot. 

Bár a zöldgazdaság új lehetőségeket teremt, ahogy említettük, a nemek közötti egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak. A férfiak ugyanis nagyobb arányban dolgoznak szén-dioxid-intenzív iparágakban, így őket jobban érinti az átállás. A nők viszont alulreprezentáltak a STEM (természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai) szektorokban, amelyek pedig kulcsszerepet játszanak a zöldátállásban.  

Bár a tanulmány szerint a fenntarthatósági kezdeményezések világszerte növelhetik a foglalkoztatást 2030-ra, ebben jelentős regionális eltérések figyelhetők meg.  

A dokumentum kitér az átképzés és a készségfejlesztés szükségességére is: a fosszilis tüzelőanyagoktól függő ágazatokban dolgozóknak ugyanis új készségeket kell elsajátítaniuk. Ezen túl a környezetvédelmi célok és a gazdasági stabilitás egyensúlyára is törekedni kell, így a fenntartható átmenet gondos szakpolitikai tervezést igényel – jegyzik meg a tanulmány készítői. 

A klímaváltozás elleni küzdelem a MENA-régió számára nem csupán környezetvédelmi, hanem gazdasági és társadalmi kérdés is. A fenntarthatósági törekvések világszinten munkahelyeket teremthetnek, de a térség gazdasági szerkezetének változására is szükség van ahhoz, hogy a zöldátállás ne járjon munkahelyvesztéssel – von konklúziót az anyag. Az átképzési programok és a környezetbarát iparágak ösztönzése tehát alapvető fontosságú lesz a régió hosszú távú fenntarthatósága és stabilitása szempontjából. 

Napenergia a MENA-régióban 

A térség az utóbbi években jelentős előrelépést tett a megújuló energiaforrások terén, különösen a napenergia kapacitásának bővítésében.  

A fenti mintegy 12 Paks I. atomerőműnek megfelelő kapacitás, igaz, csak napsütésben. (Bár abból a térségben csak éjszaka van igazán hiány.) A bővülés legnagyobb részét Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Egyiptom adja, míg Észak-Afrikában Marokkó vezető szerepet tölt be több mint 2 GW-tal. Ennek ellenére a régió még mindig lemaradásban van a globális megújulóenergia-átállásban, annak ellenére, hogy a világ egyik legnagyobb napenergia-potenciáljával büszkélkedhet. A jelenlegi fejlődési ütem alapján ráadásul a MENA-régió napelem-kapacitása várhatóan meghaladhatja majd a 180 GW-ot 2030-ra, derült ki a Middle East Solar Industry Association (MESIA) friss Solar Outlook Report 2025 című anyagából. 

Az egyes államok közötti erőforrás- és technológiai különbségek is lassítják az átállást. Ugyanakkor a térségnek jelentős előnyei is vannak:  

A novemberi bakui COP29 csúcstalálkozón 125 ország vállalta, hogy 2030-ig megháromszorozza a megújulóenergia-kapacitását, a MENA-régió pedig a következő öt évben 62 GW új kapacitást épít ki. Emellett több ország aktívan vizsgálja az energiatárolásban nagy újdonságot jelentő zöldhidrogén-ágazat kiépítésének a lehetőségeit.

A finanszírozás terén egyre nagyobb szerepet kapnak az állami–magán partnerségek (PPP), a versenyalapú napelemes pályázatok és az innovatív befektetési modellek is. Az akkumulátoros energiatárolás fejlesztése is lendületet kapott, több mint 20 GWh kapacitású akkuprojekt van kilátásban csak a MENA-térségben. 

Már a COP29 konferencia kapcsán is fókuszba került, hogy a régió továbbra is különösen veszélyeztetett a klímaváltozás hatásaival szemben: ez a világ leginkább vízhiányos térsége, miközben a globális klímafinanszírozásnak csupán a 6,6 százalékát kapja meg.  

(Források: ISIP; One Billion Resilient; World Bank; IFP; PV Magazine)

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: MTI/EPA

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.