Márciusban lép életbe az amerikai vámrendelet, ami négyszer annyira fog fájni Európának, mint 2018-ban, az első vámháborúban.
A szerző a Makronóm újságírója.
Becslések szerint az Európai Unió exportjának 28 milliárd eurós tételét érintik a Donald Trump által kivetett, márciusban életbe lépő acél- és alumíniumvámok. 2018-ban az akkor is hivatalban lévő elnök már hozott egy hasonló rendelkezést, igaz, míg most az alumínium- és acélexportra egyaránt 25 százalékos vámot ígért, akkor az alumínium „csak” tízszázalékos tarifát kapott. Az export értéke akkor 7 milliárd volt, ám az évek folyamán az árumennyiség megnövekedésével annak az ára is megnégyszereződött.
Maroš Šefčovič, az Európai Unió kereskedelmi biztosa az elmúlt héten Washingtonba utazott, hogy megpróbáljon valamilyen alkut kiharcolni az amerikai kormányzattal, ám azon túl, hogy a helyzetet képlékenynek, a vámok nagyságát pedig nem kőbe vésettnek nevezte, konkrétumokkal egyelőre nem tudott szolgálni. Az acélvámok mellett ráadásul Trump hamarosan bejelenti a kölcsönös vámokra vonatkozó rendelettervezetét is – ennek értelmében az Egyesült Államok a saját termékeire kivetett vámokkal egyenértékű tarifákat fog alkalmazni minden külföldről érkező, hasonló termékcsoportba tartozó árura.
A halmozott vámok a lehető legrosszabb hírt jelentenék az Európai Unió lassú gazdaságára nézve, Brüsszel ezért kétségbeesetten igyekszik a csekkfüzet-diplomácia és a bosszúvámok fenyegetését felváltva alkalmazva jobb belátásra téríteni az amerikai elnököt – egyelőre kevés eredménnyel. A 2018-ban kitört kereskedelmi háborúban az EU az utóbbit részesítette előnyben, és bosszúvámokat vetett ki 3 milliárd dollárnyi amerikai exportra, többek között a Harley-Davidson és a Levi’s termékeire. A helyzet csak 2021-ben oldódott meg átmeneti jelleggel, amikor Biden elnök fegyverszünetet kötött az Európai Unióval. Ennek értelmében az EU felfüggesztette a vámokat, cserébe az Egyesült Államok kvótarendszert vezetett be, vagyis csak bizonyos (elég nagyvonalú) exportmennyiségen felül léptette életbe a tarifákat.
Ez a fegyverszünet éppen március végén jár le, Brüsszel pedig máris bejelentette: amennyiben március 12-én valóban életbe lépnek a Trump-tarifák, a maga részéről nem várja meg a határidő lejártát, hanem azonnal újra élesíti a bosszúvámokat.
Van megoldás, de az EU nem él vele
Túl azon, hogy Trump elvárja az Egyesült Államokból érkező termékekre kivetett vámok európai csökkentését (külön kiemelte az autóexportot, amelyet az EU jelenleg 10 százalékos alaptarifával sújt), van egy terület, amely igen érzékeny pontja az amerikai elnök kereskedelmi politikájának. Az EU a világ legszigorúbb technológiai szabályrendszerét alkalmazza, amely (miután saját technológiai vállalata alig van) elsősorban az amerikai techcégeket bünteti. Mark Zuckerberg Trump hivatalba lépése után nem sokkal máris arra kérte az elnököt, hogy kényszerítse rá Brüsszelt a szabályozás enyhítésére, miután az óriási és folyamatosan növekvő büntetések az amerikai vállalatok ellen pontosan olyanok, mintha vámokkal sújtanák azokat.
Trump komolyan vette a techvállalatok aggodalmát, és a brüsszeli gyakorlatot egyszerűen „tengerentúli zsarolásnak” nevezve egyre sűrűbben fenyegeti Brüsszelt extravámok alkalmazásával, amennyiben az unió nem hajlandó az értelmetlenül kemény, a digitális piacokról és szolgáltatásokról szóló törvényt újragondolni és átírni. A fenyegetés indoklása nem mellesleg tartalmazza azt a J. D. Vance alelnök által már igen kemény szavakkal vázolt gondolatot, amely szerint az Európai Unió és Nagy-Britannia a szabályozásokkal aláássa a szólásszabadságot és elősegíti a cenzúra alkalmazását. Trump felháborodottan mutatott rá arra a tényre is, hogy az Európai Unió a globálisan domináns amerikai vállalatok pénzét zsebeli be a büntetésekkel és a vámokkal úgy, hogy közben önmagában ugyanazon a területen semmilyen kézzelfogható vállalati eredményt nem tud felmutatni.
A technológiai vállatok és Brüsszel harca annyira kiéleződött az utóbbi hetekben, hogy az már a kereskedelmi háború egyik alappillérének tekinthető. Amennyiben az EU hajlandó lenne enyhíteni a digitális szabályozásokon, és nem ragaszkodna ahhoz, hogy megmondja, a techcégek milyen ellenőrzött formában kerülhetnek kapcsolatba a fogyasztókkal, a Fehér Ház minden valószínűség szerint azonnal engedékenyebb hangnemet ütne meg a tárgyalások során. Ennek jelei azonban egyelőre nem mutatkoznak: az eddigi brüsszeli információk szerint az EU nem hajlandó enyhíteni az amerikai vállalatok szorításán.
KAPCSOLÓDÓ:
Címlapfotó: MTI/AP/Evan Vucci
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Az Európai Unió olyan feltételeket szab, mintha azt mondanák egy országnak: vágd le a lábad, és akkor kapsz pénzt – tette világossá a miniszter.
Az Euractiv Magyarországra pusztán technikai akadályként tekint.
Az Európai Unió vezetése már meg is találta a gyógyírt: még több jogkört vonnának el a tagállamoktól.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
Magyar Péter tízezredszerre beleszuggerálta a kamerába, hogy „az EU legszegényebb országa” – aztán befutottak az utolsó helyre a lettek, és lezárkóztak a bezzegésztek is. Francesca Rivafinoli írása.
Az elmúlt öt kormányzati ciklus adatai alapján a jelenlegi Orbán-kormány alatt emelkedett a legnagyobb mértékben a magyar lakosság jövedelme.
Az Európai Unió olyan feltételeket szab, mintha azt mondanák egy országnak: vágd le a lábad, és akkor kapsz pénzt – tette világossá a miniszter.
Az előzetesből szabadult polgármester költségracionalizálást emleget.
