Zajlik a szócsata Trump elnök és Zelenszkij között. Az ukrán vezetőt már közvetlen környezete is igyekszik lecsillapítani, kevés sikerrel. Az amerikaiak szerint Zelenszkij a lehető legostobább módját választja a párbeszédnek.
A szerző a Makronóm újságírója.
Egyre feszültebb a helyzet Ukrajna és az Egyesült Államok között, köszönhetően többek között annak a szópárbajnak, amit Trump elnök és Zelenszkij a nyilvánosság előtt vívnak egymással. A konfliktus kiváltó oka maga Trump béketerve, illetve annak egyik alappillére. Az amerikai elnök 500 milliárd dollárnyi ukrán ásványkincsre tart igényt a biztonsági garanciáért cserébe. A gyakorlatban ez úgy nézne ki, hogy egy amerikai–ukrán közös alapba kerülne minden eladott vagy kibányászott ukrán ásványkincs (beleérte az olajat és a gázt is) értékének az 50 százaléka. Ez az alap bizonyos szempontból az ukrán újjáépítést szolgálná, ám kizárólagos amerikai döntési joggal és ellenőrzéssel. Cserébe az Egyesült Államok nem katonákat vagy fegyvereket küldene biztonsági garanciaként, hanem vállalatokat, amelyek Trump elmélete szerint már a puszta jelenlétükkel biztosítanák, hogy az oroszok ne próbálkozzanak az így létrejövő béke megsértésével – ha amerikai érdekeltségeket támadnának, az ugyanolyan értékű lenne, mintha amerikai katonákat támadnának meg. Zelenszkij egyelőre visszautasítja az alkut. Az ukrán elnök azzal érvel, hogy egyrészt az Egyesült Államok eddigi támogatása nem éri el még a 100 milliárd dollárt sem, ezért értelmezhetetlen Trump 500 milliárdra vonatkozó felvetése, másrészt szerinte a katonai helyett gazdasági biztosíték felajánlása semmilyen formában nem fogadható el Ukrajna számára.
A probléma nem is a tárgyalásokon eszkalálódott, hanem akkor, amikor a két elnök a nyilvánosság elé vitte a nézeteltéréseiket. Bár Zelenszkij közvetlen környezet óva intette az elnököt attól, hogy nyíltan bírálja Trumpot, ő mégis megtette – ezzel mindenki szerint óriási hibát követve el. Az amerikai kormányzat megdöbbenésének és felháborodottságának adott hangot, amiért Ukrajna éppen „abba a kézbe harap bele, amely eddig etette”. Trumpot több forrás szerint annyira feldühítette Zelenszkij viselkedése, hogy felmerült benne az amerikai katonai támogatás teljes és végleges megszüntetésének gondolata is.
Mi történt ebben a pár napban, ami egyrészt megakasztotta Trump tárgyalási folyamatát, másrészt Ukrajnára és annak elnökére nézve egyaránt kapitális hibákat vonultatott fel?
Diktátor és Putyin-pincsi
Néhány nap alatt Zelenszkij több olyan dolgot mondott, amit nem kellett volna mondani, függetlenül annak vélt vagy valós igazától. Ahogy az egyik washingtoni kormánytisztviselő fogalmazott finoman: Zelenszkij nem egészen érti az alku művészetét.
A dolgok február 12-én fordultak rosszra, amikor Scott Bessent pénzügyminiszter Kijevbe utazott, hogy személyesen mutassa be neki az Egyesült Államok ajánlatát az ukrán nyersanyagokkal kapcsolatban. Trump később úgy nyilatkozott, hogy az ukrán elnök duplán neveletlenül viselkedett: egyrészt el kellett miatta halasztani a találkozót, mert szó szerint aludt annak időpontjában, másrészt amikor felébredt, akkor is igen „durván” és udvariatlanul viselkedett Bessenttel. Két nappal később Zelenszkij már J. D. Vance alelnökkel és Marco Rubio külügyminiszterrel találkozott a müncheni biztonságpolitikai konferencián, ahol azzal lepte meg tárgyalópartnereit, hogy nem volt hajlandó aláírni az egyezséget, mondván, ahhoz parlamenti felhatalmazásra van szüksége. A hivatalos találkozót emiatt az amerikai fél majdnem lemondta, végül Vance úgy döntött, tesz még egy próbát – de ott sem járt eredménnyel. Február 15-én Zelenszkij arról beszélt, hogy a Trump által ajánlott alku egyáltalán nem szolgálja a szuverén Ukrajna érdekeit, ezért visszautasítja azt. Február 18-án, a szaúd-arábiai amerikai–orosz tárgyalást követően már nem is tudta palástolni ingerültségét, és hevesen bírálta az Egyesült Államokat, amiért szóba állt Moszkvával, miközben Ukrajnát nem avatta be a terveibe.
Trump türelme ekkor fogyott el végleg, és egy sajtótájékoztatót összehívva Zelenszkijt alkalmatlannak nevezte, aki retteg a választások kiírásától, annyira alacsony a népszerűségi indexe.
Az amerikai elnök ezzel első ízben utalt nagyon határozottan arra, hogy szívesebben látna Kijevben a jelenlegi helyett egy másik vezetőt.
Február 19-én Zelenszkij szarvashibát követett el: ekkor mondta azt, hogy Trump „sajnálatos módon orosz dezinformációs térben él”. A címzett válasza kegyetlen volt: középszerű komikusnak nevezte, majd lediktátorozta Zelenszkijt, aki úgy uralkodik Ukrajnán, hogy meg sem választották. (Hivatalosan Zelenszkij mandátuma tavaly májusban lejárt. A hadiállapotra való tekintettel nem írtak ki új választásokat, bár az az információ, miszerint az ukrán törvények tiltanák is azt, kifejezetten félrevezető.)
A történtek után az amerikai kormányzat felháborodása mellett Zelenszkijt saját belső köre igyekszik lehiggasztani, ám a jelek szerint az elnök önjáróvá vált a diplomáciai kommunikáció rögös ösvényein. Többen úgy vélik az ukrán vezetésben is, hogy nem készült fel kellőképpen Trump visszatérésére: ha azt tette volna, már sokkal régebben kapcsolatba lépett volna vele, hogy lobbizzon Ukrajna érdekében.
Olaj a tűzre
Az Egyesült Államok elnöke valójában pontosan azt teszi, amit a kampányában megígért. Igyekszik a lehető leghamarabb véget vetni a háborúnak úgy, hogy a békekötés során az USA érdekei álljanak az első helyen. Zelenszkij tehát, aki a morálpolitizáló Európa stílusához szokott, ismét Brüsszel felé fordul, miközben igyekszik az indulatait kordában tartani Trumppal kapcsolatban. Válaszul Trump diktátorozására, látványgesztusként bejelentette, hogy hajlandó lemondani, amennyiben az a békét hozná el vagy cserébe Ukrajna NATO-tagságot kapna.
Trump ezt a trükköt természetesen szóra sem méltatta.
Miután az amerikai elnök már a legitimitását vonta kétségbe, Zelenszkij a vesztesek vakmerőségével mondja el újra és újra: semmilyen megállapodást nem fogad el, ami az ő kizárásával történik az Egyesült Államok és Oroszország között. Sőt: február 23-án újra megismételte, hogy Trump orosz dezinformációs buborékban él, a nyersanyagszerződést pedig jelenlegi formájában biztosan nem írja alá. Irreális összegnek nevezte az 500 milliárdos követelést, ami szerinte tíz generációig eladósítja az ukránokat. Rövid hezitálás után végül bevallotta: ha nincs más lehetőség, és „kényszerítik Ukrajnát” az egyezmény elfogadására, akkor alá fogja írni –
ezzel a mondattal gyakorlatilag előre Trumpra hárítva a felelősséget a békekötés kapcsán, azt hangsúlyozva, hogy az amerikai elnök olyasmibe kényszeríti bele Ukrajnát, amit saját szándékból soha nem tett volna meg.
„A megállapodás kimondja, hogy Ukrajnának minden egyes dollár segélyért 2 dollárt kell visszafizetnie. Egyszerűen fogalmazva: ez egy 100 százalékos kölcsön. Vissza kell fizetnünk a tőkét, plusz még 100 százalékot” – mondta az ukrán elnök, majd azon háborgott, hogy a dokumentumban változatlanul nincs szó katonai biztonsági garanciáról és további fegyversegély küldéséről sem.
A helyzet holtpontra jutott: Zelenszkij elő akarja írni, hogy Washington mikor, hogyan és milyen feltételekkel tárgyaljon, Washington pedig azt próbálja megértetni vele, hogy nincs abban a helyzetben, amikor feltételeket szabhat. Trump szempontjából (America First) az üzleti alapú ajánlat Ukrajna számára több mint gyümölcsöző. Kijev számára jelenleg az a megemészthetetlen, hogy az Egyesült Államok számára jobban, mint neki. Az ajánlat azonban marad, legfeljebb kényszerítő kiegészítésekkel lesz megtűzdelve – minél többször szól vissza Zelenszkij Trumpnak, annál többel.
KAPCSOLÓDÓ:
Címlapfotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat
Igaz ez Kárpátaljára is. A férfiak egy része a fronton van, a másik pedig a saját háza foglya. Bennük és családtagjaikban pszichológusok igyekeznek tartani a lelket. Veczán Zoltán írása.
Tanúvallomások bizonyítják, hogy a kilencvenes évek első felében, a szarajevói ostrom idején jómódú nyugatiak ártatlan civilekre lődöztek a várost körülvevő dombkaréjról.
Zelenszkij szerint a fehéroroszok Ukrajna elleni „lehetséges agresszió kiterjesztését" akarják.
Az orosz elnök fontos feladatot határozott meg az orosz hadsereg számára.
Nem Orbán Viktor volt a kerékkötő, hanem nagybátyánk, a valóság. Kohán Mátyás írása.
Kolumbia végre felszámolhatja a bűnözést és a kábítószer-kereskedelmet.
Egyes helyeken már honvédségi és katasztrófavédelmi beavatkozásra van szükség az ivóvízellátás biztosításához.
A program kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a diákok a történelmi események mögött meghúzódó társadalmi folyamatokat és emberi sorsokat is megértsék.
