Jöhet az újabb vámháború? Kína ezúttal felkészült

Donald Trump bejelentette, hogy tervei szerint elnöksége első napján új vámokat vezet be Kínával, Mexikóval és Kanadával szemben az illegális bevándorlás és a kábítószer-kereskedelem megfékezése érdekében. A tervek szerint a Mexikóból és Kanadából érkező árukra 25, a Kínából érkezőkre 10 százalékos vámot vetne ki.

Ezek az intézkedések jelentősen növelhetik a feszültséget az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnereivel, és megzavarhatják a globális ellátási láncokat. Trump azzal érvel, hogy mind Mexikónak, mind Kanadának megvan a képessége arra, hogy kezelje ezeket a problémákat. A közgazdászok kritizálják a leendő elnök azon állítását, hogy a vámok nem terhelnék meg az amerikai fogyasztókat, és rámutatnak arra, hogy az ilyen adók általában szélesebb gazdasági hatásokkal járnak. Emellett a javasolt vámok sérthetik az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada közötti vámmentes kereskedelmet biztosító USMCA megállapodást. Mindez aggodalomra ad okot a kereskedelmi kapcsolatok és a gazdasági stabilitás megőrzésével kapcsolatban.

Óriási kereskedelmi többlet

Amikor Donald Trump először került az Egyesült Államok elnöki székébe, Kína meglepetten és felkészületlenül állt a hirtelen elmérgesedő kereskedelmi háború előtt. A nyolc éve patrióta politikát hirdető politikus a második ciklusában a kampányígéretéből kiindulva akár 60 százalékos vámokat is kivethet a kínai árukra, ami a Bloomberg szerint minimálisra csökkentené a világ két legnagyobb gazdasága közötti közvetlen kereskedelmet. Mindezt ráadásul egy sor olyan exportkontroll mellett, amelyet a kormányzat csak tovább szigorított Trump távozása óta. Bár Hszi Csin-ping kínai elnök gratulált Donald Trumpnak a győzelméhez, és a két ország közötti stabil, egészséges és fenntartható kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, az utóbbi években számos olyan stratégiai lépést tett, amellyel visszavághat az egyre keményebb amerikai intézkedésekre.

Mindazonáltal Peking igyekszik elkerülni a vámháborút, amely most sokkal pusztítóbb lenne, mint korábban. A mostani vámok ugyanis nemcsak jóval magasabbak lennének, mint a Trump első ciklusa alatt kivetett 7,5–25 százalékos tarifák, de a kínai gazdaság is sokkal sebezhetőbb helyzetben van. Bár a Kína plusz egy elnevezésű stratégiával – vagyis a gyártás köztes országba való áthelyezésével – a kínai vállalatok megkerülhetik a vámokat, ez nem segítene megoldani a gazdaság azon kihívásait, amelyek az alacsony belső keresletből, a deflációs nyomásból és az ingatlanpiaci válságból eredeztethetők. Peking így minden erejével az olyan fontos termékek exportjára támaszkodik, mint az elektromos járművek, az akkumulátorok és a napelemek. A módszer működik: az export értéke az utóbbi tizenkét hónapban szinte folyamatosan nőtt, a legfrissebb, októberi adat szerint az egy évvel korábbihoz képest 12,7 százalékkal, 309 milliárd dollárra. Ha Trump betartja a vámfenyegetéseit, az Pekinget arra kényszerítheti, hogy erősítse a hazai fogyasztást, amit eddig igyekezett elkerülni. Ennek kezdeti jeleit láthatjuk a friss, 1400 milliárd dollárnyi adósságkezelési óriáscsomagban is, amelytől az önkormányzatok finanszírozási nehézségeinek enyhítését és a lassuló gazdasági növekedés stabilizálását várják.

A Trump első ciklusában két évig tartó vámháború 2020 januárjában megállapodással zárult, amelyben Kína ígéretet tett arra, hogy 200 milliárd dollár értékben vásárol amerikai árut, ezzel mérsékelve az USA-val szemben hatalmasra duzzadt kereskedelmi többletét. A covidjárvány kitörése azonban keresztbe tett ennek az egyezségnek, és Kína végül sohasem közelítette meg a kitűzött célt. Eközben az Egyesült Államokba irányuló kínai export óriásit ugrott, 2022-ben a 600 milliárd dollárt is túllépte. A belengetett extravámok ennek a forgalomnak a jelentős részét törölnék el, ami nehezítené a gyenge hazai kereslettel küzdő kínai vállalatok helyzetét.

A teljes kínai importra kivetett 60 százalékos amerikai vámok a TS Lombard tanácsadó cég szerint 2, a UBS Group pénzügyi társaság szerint 2,5 százalékpontot faragnának le a kínai gazdaság jövő évi növekedéséből. Ez az utolsó dolog, amire Pekingnek szüksége van most, mivel a legtöbb elemző szerint a frissen beígért intézkedések csak stabilizálják a növekedést, nem pedig élénkítik.

Peking és a száraz puskapor 

Bár a kínai kormány nem akarja túlreagálni Trump vám­fenyegetéseit, gyengének sem akar tűnni. Lehetőségei közé tartozik a jelentős kínai érdekeltséget működtető amerikai vállalatok megcélzása, a tengerentúli állampapírok eladása, a jüan leértékelése, valamint az európai és latin-amerikai kapcsolatok erősítése. Kína egyik aduásza Elon Musk, Donald Trump pártfogója, elnöki kampányának egyik fő támogatója és immáron kinevezett tanácsadója. A Tesla vezérigazgatójának kiterjedt üzleti érdekeltségei vannak Kínában – a cég elektromos járműveinek a fele ott készül –, ami felveti annak a lehetőségét, hogy egy enyhébb Kína-megközelítést támogat. Idén áprilisban például, amikor a Tesla bevételei csökkentek, Musk bejelentés nélkül Kínába utazott, hogy engedélyt kérjen a cég vezetéstámogató szoftverének a bevezetésére a világ legnagyobb autópiacán. Ekkor találkozott Li Csiang miniszterelnökkel, és a jelenlegi állás szerint a Tesla egyedülálló módon a jövő év elején megkapja az engedélyt. Talán ezért sem véletlen, hogy az üzletember a kínai elektromos járművekre kivetett amerikai vámokat is ellenezte, sőt szerinte Tajvannak de facto Peking ellenőrzése alá kellene kerülnie.

 – riadalmat keltve a hagyományosan republikánus szavazónak számító farmerek között. Trump első ciklusa óta Brazília megerősítette pozícióját Kína legnagyobb szójabab-beszállítójaként, és most már a kukoricaimport legnagyobb forrása is. 2009-ben még az USA fedezte a kínai szójabab-behozatal több mint 50 százalékát, ez az arány a múlt év végére 24 százalékra esett vissza. A függetlenedés pedig nem állt meg az elsődleges termékeknél: Peking például évek óta nem vásárolt új Boeing repülőgépet, helyette a nehézkesen és drágán kifejlesztett saját gyártású utasszállítókat igyekszik támogatni. Hszi Csin-ping szigorú ellátásbiztonsági intézkedéseinek révén Kína teljes külkereskedelmében az USA aránya folyamatosan csökken. Emellett a közvetlen befektetések is megritkultak: az Egyesült Államokban tavaly a 2019-es csúcshoz képest 28 százalékkal esett vissza a kínai befektetések állománya, ez pedig felveti annak a lehetőségét, hogy Kína igyekszik leértékelni a valutáját és ezzel olcsóbbá tenni az exportot, ami némileg tompítaná Trump vámjait. Ezzel azonban óvatosan kell bánnia, mivel a túl gyenge jüan más kereskedelmi partnereket is felbosszanthat, amelyek szintén vámokat vethetnek ki – mint ahogyan azt a globális termelés 55 százalékát adó kínai acél esetében láthattuk.

Legfontosabb a technológiai önállóság 

Hszi Csin-ping talán legfontosabb fegyvere az utóbbi években tett intenzív diplomáciai erőfeszítései, amelyek célja nem csupán a kereskedelmi kapcsolatok diverzifikálása, hanem az USA és szövetségesei közötti repedések kiaknázása is: megerősítette kapcsolatait számos afrikai és latin-amerikai országgal, valamint aktívan részt vesz a világgazdaság több mint negyedét kitevő BRICS+-csoport életében és potenciális bővítésében is. Ennek eredménye nem maradt el: 

Emellett rendezte a katonai patthelyzetet Indiával a vitatott határterületeken, és igyekszik javítani a kapcsolatait Ausztráliával és Japánnal, sőt az Európai Unióval is folytatja a tárgyalásokat – a kínai elektromos járművekre kivetett extravámok ellenére.

A technológiai szektorban jelentős lépéseket tett az önellátás felé, és a 2015-ben elindított Made in China 2025 iparfejlesztési program céljainak közel 90 százalékát már teljesítette. A Trump első ciklusa alatt bevezetett exportkorlátozások és szankciók, amelyek olyan vállalatokat érintettek, mint a Huawei és a ZTE, rávilágítottak Kína amerikai technológiától való függésére. Ennek eredményeként Peking önállóságra törekszik a tudomány és a technológia terén: nyolc évvel ezelőtt csak 4 olyan állami beszerzési projekt volt, amellyel a külföldi hardvert és szoftvert hazaira cserélték, idén pedig már 169 ilyen projektet regisztráltak. A kínai cégek már korábban felpörgették a félvezetőgyártó berendezések megrendeléseit, hogy megvédjék magukat az amerikai politikai fejlemények negatív hatásaitól. Peking továbbá felszólította a vállalatokat a tehetségek hazavonzására, ha a Trump-kormányzat ismét megnehezítené a kínai diákok és szakemberek számára a munkavállalást. Hszi új eszközként alkalmazhatja az exportkontrollt is, amelyet az USA gyakran bevet országával szemben. Kína tavaly kezdte korlátozni a gallium és a germánium, ez évtől pedig az antimon külföldi értékesítését, amelyek főként a csipgyártásban, a kommunikációs eszközökben és a védelmi iparban használatosak. Az ázsiai nagyhatalom a kritikus nyersanyagok terén meglévő megkerülhetetlen szerepéből adódóan bármikor bevethet hasonló intézkedéseket. És akkor még nem beszéltünk a kínai alapanyagokkal és alkatrészekkel dolgozó amerikai vállalatokkal szembeni hatósági retorziókról, amelyekből egyes ruházati és drónipari cégek már kaptak kóstolót.

Bár Hszi Csin-ping ezúttal felkészültebben néz szembe Donald Trump visszatérésével, minden jel szerint inkább megállapodásra szeretne jutni Washingtonnal. 

ami az alapja lehetne egyfajta megállapodásnak. Mindazonáltal azt Pekingben is felismerték, hogy bár a legjobbat remélik, a legrosszabbra kell készülniük, és a közelmúltban tett lépések azt mutatják, hogy tanultak a múltból, és igyekeznek minimalizálni az amerikai függőséget. Az ázsiai ország számára a legnagyobb feladat az lesz, hogy egyensúlyt találjon a kemény válaszlépések és a konstruktív párbeszéd között, közben megvédje gazdasági és stratégiai érdekeit az egyre kiszámíthatatlanabb nemzetközi környezetben.

A szerző a Makronóm Intézet vezető elemzője

Nyitókép: AFP/Nicolas Asfouri