Kőrösi hangsúlyozta: a cél nem egy globális rangsor létrehozása, hanem egy pragmatikus segédeszköz kidolgozása a politikai döntéshozók számára, amely az adott ország saját korábbi teljesítményével összevetve segíti a fenntarthatósági irányváltást.
A módszertant a minap a budapesti World Science Forum keretében Áder János volt köztársasági elnök mutatta be, és már most nagy nemzetközi érdeklődés övezi. Kőrösi elmondása szerint japán, amerikai és kínai szakértőkkel is konzultáltak, és az ENSZ vezetése is felkérte Magyarországot, hogy mutassa be a rendszert New Yorkban, mégpedig várhatóan az ENSZ jövő szeptemberi közgyűlésén, elindítva ezzel egy szélesebb körű nemzetközi vitát. (A World Science Forum [WSF] egy kétévente megrendezett, igen jelentős nemzetközi konferencia, amely a tudomány, a politika, a gazdaság és a társadalom vezetőit hivatott összehozni.)
Az Index.hu kérdésére, hogy a módszertan mikor válhat általánosan elfogadottá, Kőrösi emlékeztetett: a GDP globális elterjesztése is évtizedeket vett igénybe, ám most nincs ennyi idő. A fenntarthatósági fordulatot gyorsabban kell megvalósítani, különben túl nagy árat fizetünk érte. A magyar kezdeményezés mindenesetre fontos lépés abba az irányba, hogy a fenntarthatóság mérésének új módszerei globálisan is elfogadottá váljanak. Kiderült az is, hogy a háttérmunka több mint egy éve folyik nemcsak hazai részről, de az ENSZ nemzetközi munkacsoportjában is, a főtitkár, António Guterres kifejezett kérésére.
Magyar tanácsadói szerep, globális kihívások
Az interjúból kiderült az is, hogy Kőrösi Csaba, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány stratégiai igazgatója tanácsadóként vett részt az Azerbajdzsán által megrendezett és november 24-én véget ért COP29 klímacsúcson. Az elnökség felkérésére a külföldi tanácsadó testület tagjaként segítette a szervezést, és rendszeresen konzultált a bakui előkészületek során is. A COP29 a klímafinanszírozás újragondolását helyezte a középpontba, és – mint az interjúból is kiderült – számos, feszültséggel teli tárgyalást eredményezett, mivel a fejlődő és a fejlett országok finanszírozási igényei jelentősen eltértek.