Dühös főnökök
A Financial Times (FT) által megkérdezett vállalatvezetők nem sok empátiáról tettek tanúbizonyságot, amikor a véleményüket kérdezték. Általános nézet, hogy a dolgozók – különösen a „munkától irtózó” fiatalabb generációk tagjai – nem hajlandók megérteni, hogy a versenyképesség fenntartásához áldozatokat kell hozni. Egy acélipari vállalat vezérigazgatója egyenesen úgy fogalmazott: a betegszabadságok magas száma nem más, mint az „elkényeztetett és túlságosan magabiztos” munkavállalók kóros tünete.
Elon Musk németországi Tesla-gyárának a vezetői annyira idegesek a betegszabadságok miatt, hogy tavaly előre be nem jelentett, váratlan látogatásokkal ellenőrizték, hogy dolgozóik valóban betegszabadságon vannak-e, vagy egyébként egészségesek, csupán kihasználják az ellátórendszer munkáltató szempontból megkérdőjelezhető lazaságát, és szimplán extra szabadságnak tekintik a betegállományt. Musk módszerét általában elítélik a német cégvezetők, ám legtöbbjükben ugyanúgy ott motoszkál az amerikai milliárdos alapgondolata. A Mercedes-Benz vezérigazgatója, Ola Källenius a közelmúltban rendkívül óvatosan és diplomatikusan úgy fogalmazott: munkáltatóként mindent megtesznek a dolgozók biztonságáért és egészségéért a legmegfelelőbb munkakörnyezet kialakításától egészen az ingyenes oltásokig és szaktanácsadásig, de az eredményesség „mindkét fél hozzáállásán múlik”.
Van, aki ennél sokkal profánabbul fogalmaz. Egy autó- és légiipari beszállító vállalat főnöke az FT-nek nyilatkozva azt mondta: Németországban túl könnyű betegszabadságra menni, ezért vagy a rendszert kell megváltoztatni, vagy el kell érni, hogy a betegszabadság első három napjára a dolgozók egyáltalán ne kapjanak fizetést. „Nem akarok seggfejnek tűnni, de talán kétszer is meggondolnák a dolgot” – mondta nyersen.
Telefonon rendelt szabadság