A Nemzetközi Valutaalap minap közzétett jelentése egészen borús képet vázolt fel a globális államadósság alakulásáról. A dokumentum szerint ugyanis rekordot dönt 2024 végére, meghaladva a 100 ezer milliárd dollárt, ami a világ GDP-jének 93 százaléka – ha pedig a jelenlegi tendencia folytatódik, 2030-ra eléri a 100 százalékot.
A jelentéshez további negatív adalékot nyújt a Világbankfriss elemzése, amely a világ 26 legszegényebb országának (Afganisztán, Észak-Korea, Dél-Szudán, Szudán, Libéria, Burundi, Madagaszkár, Burkina Faso, Szíria, Közép-afrikai Köztársaság, Malawi, Togo, Csád, Mali, Uganda, Kongói Demokratikus Köztársaság, Mozambik, Jemen, Eritrea, Niger, Etiópia, Ruanda, Gambia, Sierra Leone, Bissau-Guinea és Szomália) jelenlegi helyzetével és gazdasági kilátásaival foglalkozik. Ezekben az államokban, amelyek a napi 2,15 dollárnál kevesebből élő emberek mintegy 40 százalékának adnak otthont, két évtized óta nem tapasztalt adósságfelhalmozás alakult ki – a nemzetközi segélyek GDP-arányos része mélyponton van, ez pedig nyomást gyakorol a kormányokra, hogy rendkívül rossz feltételekkel rendelkező kölcsönöket próbáljanak felvenni. Az államadósság ennek megfelelően átlagosan a GDP 72 százalékát teszi ki.
Hová tűntek a segélyek?
A huszonhatok képessége az alacsony költségű finanszírozás biztosítására gyakorlatilag megszűnt:
a fejlesztési támogatás GDP-arányos része 21 éves mélypontra, 7 százalékra esett vissza 2022-ben, az utolsó elérhető adatok évében.
A legnagyobb finanszírozó jelenleg a Világbank Nemzetközi Fejlesztési Társulása (IDA), amely kamatmentes kölcsönökkel igyekszik biztosítani a fejlesztési segélyeket.
Makronóm-adalék a jelentéshez a segélyek kapcsán: az ukrajnai háború kirobbanása után és óta a globális segélyezés iránya lelépett az addig megszokott térképről, és újat rajzolt magának, kijevi központtal. Szíria, Etiópia, Venezuela és a Kongói Demokratikus Köztársaság 2023-ban már a szükséges segélyek felét sem kapta meg. Szomáliának csaknem egy év kellett ahhoz, hogy a kért támogatás 68 százaléka összegyűljön, ugyanerre az Ukrajnának szánt humanitárius segítség esetében mindössze hat hétre volt szükség. A Development Initiatives nevű globális, a szegénység elleni küzdelemben adatokat használó szervezet legutóbbi jelentése szerint 2012 és 2021 között a válságok anyagilag kezelhető megoldási mutatója átlagosan 47 százalék volt, de Oroszország ukrajnai inváziója óta ez 30 százalékra esett vissza. Dánia visszafordította a Szíriának szánt 50 millió, a tervezetten Malinak küldendő 70 millió és a Bangladesnek ígért 100 millió koronás összeget Ukrajna miatt (2,7–5,4 milliárd forint közötti segélyről van szó). Mette Frederiksen miniszterelnök kissé homályos érveléssel úgy fogalmazott: ez azért van, mert mindig is a közeli országok támogatását tartották elsődleges szempontnak. Svédország 4 és fél milliárd koronát (161 milliárd forintot) csoportosított át külföldi segélyekből az ukrán menekültek hazai fogadására. Norvégia, amely egyébként olyan rekordnyereséget termelt az olajexporttal a háború kitörése óta, amelyre még nem nagyon volt példa, a bruttó nemzeti jövedelem 1 százalékáról 0,75 százalékra húzza vissza a segélyekre szánt keretet. A Save the Children Norway nevű szervezet szerint a két utolsó költségvetés során a norvég humanitárius segítségnyújtás terén az oktatásra szánt összeg csaknem a felére csökkent, ami 500 ezer gyermeket érintett a rászoruló országokban. Az Egyesült Királyságban már 2020-ban elkezdték megnyirbálni a segélyekre vonatkozó költségvetést, 0,7-ről 0,5 százalékra csökkentve a GDP-s összeget, annak nagy részét pedig később az ukrán menekültekre fordították. A humanitárius katasztrófák megfékezésében és felszámolásában főszerepet játszó International Rescue Committee (IRC) szerint az addig második legnagyobb adományozónak számító Nagy-Britannia segélycsökkentései globálisan érezhető negatív hatással járnak.
„Amikor a világ nagy része egyszerűen kihátrált a legszegényebb országok mögül, az IDA volt a fő mentőövük” – közölte nyers tömörséggel Indermit Gill, a Világbank-csoport vezető közgazdásza, rámutatva: az IDA támogatta a munkahelyteremtést és a gyermekek oktatását, dolgozott az egészségügy javításán, emellett rengeteg emberhez juttatta el az áramot és a biztonságos ivóvizet. Ugyanakkor kiemelte, hogy ha az adott országok ki akarnak törni a krónikus állapotból, és el akarják érni a kulcsfontosságú fejlesztési célokat, akkor alacsony jövedelmük ellenére is példátlan ütemben kell elkezdeniük a beruházásokat. De hogyan?
Csapdába esett gazdaságok
A Covid-járvány mindenhol, így az egyébként is zsugorodó gazdaságokban is megnövelte a kiadási költségeket. Ám amíg a fejlett gazdaságok meg tudtak birkózni a problémával, és mára közel sikerült visszaállítaniuk költségvetési egyensúlyukat, a huszonhatoknak erre esélyük sem volt. Náluk az elsődleges hiány 2020-ban megháromszorozódott, így a GDP 3,4 százalékára nőtt. Ezt azóta is csak 2,4 százalékra sikerült lefaragniuk, ami közel háromszorosa a többi fejlődő gazdaság átlagának. A kormányok a mai napig képtelenek visszafordítani a kiadásokat az azonnali szükségletek felől (állami dolgozók bére, adósságok kamatfizetése, támogatások folyósítása) a kulcsfontosságú területek, például az egészségügy és az oktatás felé.
A potenciál a kilábaláshoz és a hazai növekedés fellendítéséhez alapjaiban meglenne a huszonhat országban: bőséges természeti erőforrásaik vannak, a munkaképes korú polgárok száma pedig növekszik.
Az alapok alapjait azonban súlyosan rombolja az, hogy többségük vagy valamilyen fegyveres konfliktusban áll, vagy konfliktuszónában fekszik, vagy a saját belső rendjét sem tudja huzamosabb ideig megvédeni a társadalom széttöredezettsége és intézményrendszerének kaotikus jellege miatt.
Ehhez társul még egy lesújtó tény: mivel ezek az országok alapvetően nyersanyag- és áruexportból tartják fenn magukat, folyamatosan ki vannak szolgáltatva a globális piac hullámzó igényeinek, márpedig ami a világpiacot leginkább jellemzi az utóbbi esztendőkben, az éppen a kiszámíthatatlanság. A külső és a belső bizonytalanság olyan ötvözetet hozott létre, amely gyakorlatilag csapdába ejtette a lemaradó gazdaságokat. A háborúk okozta GDP-zuhanás 1,5, míg a nyersanyagárak kiszámíthatatlansága és utóbbi időkben tapasztalt esése 2 százalékkal növeli a legszegényebbek államadósságát.
Egyedül nem fog menni
A rengeteg problémára egyetlen megoldás lenne: a beruházások felpörgetése és a gazdasági teljesítmény minden szintre kiterjedő fokozása. Ehhez egyfelől belső megoldásokat kell alkalmazniuk az országoknak, például adórendszerük és adminisztrációjuk átalakítását, vagy az állami kiadások racionalizálását – írja a Világbank, azonnal hozzátéve, hogy ezek az intézkedések ugyanakkor messze nem lesznek elegendők a gazdaság beindításához. A kulcs a nemzetközi segítség lenne, egyfelől az IDA-hez hasonló finanszírozási segélyek, másfelől a külföldi, szimpla nyersanyagimporton túlmutató kereskedelmi és befektetői politikák erősítésével, amelyeket az állami szint mellett a magánszektorra is ki kell terjeszteni.
Azt a választ azonban, hogy a Világbank jelentése mennyiben fogja befolyásolni a tényt, hogy a fejlődő gazdaságok zömének ezen államok többségével éppen politikai instabilitásuk miatt esze ágában sincs a gazdasági kapcsolatokat szorosabbra fűzni, gyakorlatilag borítékolni lehet.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Sarel Kromer
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Nem biztos, hogy a humoristáknak gazdasági számokkal kellene foglalkozniuk – főleg, ha a gazdasági szakemberek sem faragnak stand-up poénokat. Államcsőddel riogatni pedig megint csak nem szép dolog, még néhány lájkért cserébe sem.
Magyarország még feltűnőbbé válik az amerikai turisták számára azzal, hogy jövő májustól ismét közvetlen járat indul majd Budapest és Philadelphia között.
p
1
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 12 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
laurahann
2024. október 24. 21:19
Nem segélyt kell küldeni!
A rettenetes szaporulatot kell megelőzni, nem utána jajgatni, koldulni, kéregetni,
hogy legyen mit küldeni. Felháborító! És sírva kéne fakadnom, reklámszerűen mutogatják a rosszul táplált , legyek lepte négereket...Hát, nem hatódom meg!
A problémát gyökerében kell elfojtani, nem tünetet kezelni.
Elképesztő a gyermekszületések száma.
Kondom kell oda kamion számra és fogamzásgátló. A segélyszervezetek, szamaritánusok pedig világosítsák fel őket ezek fontosságáról, hasznáról.