A legszegényebb gazdaságok egyre mélyebbre süllyednek: jelenleg az elmúlt húsz év valamennyi negatív rekordját megdöntik.
A szerző a Makronóm újságírója.
A Nemzetközi Valutaalap minap közzétett jelentése egészen borús képet vázolt fel a globális államadósság alakulásáról. A dokumentum szerint ugyanis rekordot dönt 2024 végére, meghaladva a 100 ezer milliárd dollárt, ami a világ GDP-jének 93 százaléka – ha pedig a jelenlegi tendencia folytatódik, 2030-ra eléri a 100 százalékot.
A jelentéshez további negatív adalékot nyújt a Világbank friss elemzése, amely a világ 26 legszegényebb országának (Afganisztán, Észak-Korea, Dél-Szudán, Szudán, Libéria, Burundi, Madagaszkár, Burkina Faso, Szíria, Közép-afrikai Köztársaság, Malawi, Togo, Csád, Mali, Uganda, Kongói Demokratikus Köztársaság, Mozambik, Jemen, Eritrea, Niger, Etiópia, Ruanda, Gambia, Sierra Leone, Bissau-Guinea és Szomália) jelenlegi helyzetével és gazdasági kilátásaival foglalkozik. Ezekben az államokban, amelyek a napi 2,15 dollárnál kevesebből élő emberek mintegy 40 százalékának adnak otthont, két évtized óta nem tapasztalt adósságfelhalmozás alakult ki – a nemzetközi segélyek GDP-arányos része mélyponton van, ez pedig nyomást gyakorol a kormányokra, hogy rendkívül rossz feltételekkel rendelkező kölcsönöket próbáljanak felvenni. Az államadósság ennek megfelelően átlagosan a GDP 72 százalékát teszi ki.
A huszonhatok képessége az alacsony költségű finanszírozás biztosítására gyakorlatilag megszűnt:
a fejlesztési támogatás GDP-arányos része 21 éves mélypontra, 7 százalékra esett vissza 2022-ben, az utolsó elérhető adatok évében.
A legnagyobb finanszírozó jelenleg a Világbank Nemzetközi Fejlesztési Társulása (IDA), amely kamatmentes kölcsönökkel igyekszik biztosítani a fejlesztési segélyeket.
Makronóm-adalék a jelentéshez a segélyek kapcsán: az ukrajnai háború kirobbanása után és óta a globális segélyezés iránya lelépett az addig megszokott térképről, és újat rajzolt magának, kijevi központtal. Szíria, Etiópia, Venezuela és a Kongói Demokratikus Köztársaság 2023-ban már a szükséges segélyek felét sem kapta meg. Szomáliának csaknem egy év kellett ahhoz, hogy a kért támogatás 68 százaléka összegyűljön, ugyanerre az Ukrajnának szánt humanitárius segítség esetében mindössze hat hétre volt szükség.
A Development Initiatives nevű globális, a szegénység elleni küzdelemben adatokat használó szervezet legutóbbi jelentése szerint 2012 és 2021 között a válságok anyagilag kezelhető megoldási mutatója átlagosan 47 százalék volt, de Oroszország ukrajnai inváziója óta ez 30 százalékra esett vissza.
Dánia visszafordította a Szíriának szánt 50 millió, a tervezetten Malinak küldendő 70 millió és a Bangladesnek ígért 100 millió koronás összeget Ukrajna miatt (2,7–5,4 milliárd forint közötti segélyről van szó). Mette Frederiksen miniszterelnök kissé homályos érveléssel úgy fogalmazott: ez azért van, mert mindig is a közeli országok támogatását tartották elsődleges szempontnak. Svédország 4 és fél milliárd koronát (161 milliárd forintot) csoportosított át külföldi segélyekből az ukrán menekültek hazai fogadására. Norvégia, amely egyébként olyan rekordnyereséget termelt az olajexporttal a háború kitörése óta, amelyre még nem nagyon volt példa, a bruttó nemzeti jövedelem 1 százalékáról 0,75 százalékra húzza vissza a segélyekre szánt keretet. A Save the Children Norway nevű szervezet szerint a két utolsó költségvetés során a norvég humanitárius segítségnyújtás terén az oktatásra szánt összeg csaknem a felére csökkent, ami 500 ezer gyermeket érintett a rászoruló országokban. Az Egyesült Királyságban már 2020-ban elkezdték megnyirbálni a segélyekre vonatkozó költségvetést, 0,7-ről 0,5 százalékra csökkentve a GDP-s összeget, annak nagy részét pedig később az ukrán menekültekre fordították. A humanitárius katasztrófák megfékezésében és felszámolásában főszerepet játszó International Rescue Committee (IRC) szerint az addig második legnagyobb adományozónak számító Nagy-Britannia segélycsökkentései globálisan érezhető negatív hatással járnak.
„Amikor a világ nagy része egyszerűen kihátrált a legszegényebb országok mögül, az IDA volt a fő mentőövük” – közölte nyers tömörséggel Indermit Gill, a Világbank-csoport vezető közgazdásza, rámutatva: az IDA támogatta a munkahelyteremtést és a gyermekek oktatását, dolgozott az egészségügy javításán, emellett rengeteg emberhez juttatta el az áramot és a biztonságos ivóvizet. Ugyanakkor kiemelte, hogy ha az adott országok ki akarnak törni a krónikus állapotból, és el akarják érni a kulcsfontosságú fejlesztési célokat, akkor alacsony jövedelmük ellenére is példátlan ütemben kell elkezdeniük a beruházásokat.
De hogyan?
A Covid-járvány mindenhol, így az egyébként is zsugorodó gazdaságokban is megnövelte a kiadási költségeket. Ám amíg a fejlett gazdaságok meg tudtak birkózni a problémával, és mára közel sikerült visszaállítaniuk költségvetési egyensúlyukat, a huszonhatoknak erre esélyük sem volt. Náluk az elsődleges hiány 2020-ban megháromszorozódott, így a GDP 3,4 százalékára nőtt. Ezt azóta is csak 2,4 százalékra sikerült lefaragniuk, ami közel háromszorosa a többi fejlődő gazdaság átlagának. A kormányok a mai napig képtelenek visszafordítani a kiadásokat az azonnali szükségletek felől (állami dolgozók bére, adósságok kamatfizetése, támogatások folyósítása) a kulcsfontosságú területek, például az egészségügy és az oktatás felé.
A potenciál a kilábaláshoz és a hazai növekedés fellendítéséhez alapjaiban meglenne a huszonhat országban: bőséges természeti erőforrásaik vannak, a munkaképes korú polgárok száma pedig növekszik.
Az alapok alapjait azonban súlyosan rombolja az, hogy többségük vagy valamilyen fegyveres konfliktusban áll, vagy konfliktuszónában fekszik, vagy a saját belső rendjét sem tudja huzamosabb ideig megvédeni a társadalom széttöredezettsége és intézményrendszerének kaotikus jellege miatt.
Ehhez társul még egy lesújtó tény: mivel ezek az országok alapvetően nyersanyag- és áruexportból tartják fenn magukat, folyamatosan ki vannak szolgáltatva a globális piac hullámzó igényeinek, márpedig ami a világpiacot leginkább jellemzi az utóbbi esztendőkben, az éppen a kiszámíthatatlanság. A külső és a belső bizonytalanság olyan ötvözetet hozott létre, amely gyakorlatilag csapdába ejtette a lemaradó gazdaságokat. A háborúk okozta GDP-zuhanás 1,5, míg a nyersanyagárak kiszámíthatatlansága és utóbbi időkben tapasztalt esése 2 százalékkal növeli a legszegényebbek államadósságát.
A rengeteg problémára egyetlen megoldás lenne: a beruházások felpörgetése és a gazdasági teljesítmény minden szintre kiterjedő fokozása. Ehhez egyfelől belső megoldásokat kell alkalmazniuk az országoknak, például adórendszerük és adminisztrációjuk átalakítását, vagy az állami kiadások racionalizálását – írja a Világbank, azonnal hozzátéve, hogy ezek az intézkedések ugyanakkor messze nem lesznek elegendők a gazdaság beindításához. A kulcs a nemzetközi segítség lenne, egyfelől az IDA-hez hasonló finanszírozási segélyek, másfelől a külföldi, szimpla nyersanyagimporton túlmutató kereskedelmi és befektetői politikák erősítésével, amelyeket az állami szint mellett a magánszektorra is ki kell terjeszteni.
Azt a választ azonban, hogy a Világbank jelentése mennyiben fogja befolyásolni a tényt, hogy a fejlődő gazdaságok zömének ezen államok többségével éppen politikai instabilitásuk miatt esze ágában sincs a gazdasági kapcsolatokat szorosabbra fűzni, gyakorlatilag borítékolni lehet.
***
Kapcsolódó:
A Biden-kabinet politikai bosszúból vezette be a vízumkötelezettséget is a magyar állampolgárokkal szemben – mutatott rá lapunknak nyilatkozva Kiss Rajmund, korábbi diplomata.
Az idei gyengélkedés után jövőre már elkezdődhet a gazdaság újbóli fellendülése. Az Equilor Befektetési Zrt. csütörtöki sajtóeseményén mutatták be a legfrissebb előrejelzéseket, amely fordulatot hozhat a hazai teljesítményben.
A tények makacs dolgok.
A miniszterelnök emlékeztetett, már egy éve annak, hogy Mario Draghi megkongatta a vészharangot az Unió versenyképessége kapcsán, és a helyzet azóta csak rosszabb lett.
Négy éve nem látott szintre csökkent a maginfláció szintje, ami idővel az inflációs mutatón is látszódni fog. Az államháztartás hiánya is elmarad a baloldali szakemberek által jósoltaktól, ez derült ki az MBH Bank elemzőinek a magyar gazdaságra vonatkozó friss előrejelzéséből. A forintban rejlő erő nagyot segít a helyzeten.
A Biden-kabinet politikai bosszúból vezette be a vízumkötelezettséget is a magyar állampolgárokkal szemben – mutatott rá lapunknak nyilatkozva Kiss Rajmund, korábbi diplomata.
XIV. Leó pápával készített interjút a Crux katolikus hírportál, melyben a katolikus egyházfő beszél Ferenc pápáról, Donald Trumpról, Gázáról és Izraelről, Ukrajnáról, LMBTQ-ügyekről, a nők egyházbeli szerepéről, a mesterséges intelligenciáról, demokráciáról, liturgiáról és más fontos dolgokról. Az is kiderül, milyen csapatoknak drukkol Leó pápa.
