Egyes elemzők szerint az összemosott büdzsé azt eredményezi, hogy az államok inkább a menekültek számára dolgoznak ki jóléti és munkaprogramokat – többek között olcsó munkaerővel erősítve ezzel saját gazdaságukat –, ahelyett, hogy a valóban leginkább rászorulóknak állítanának össze segélycsomagokat.
A legnagyobb és legrégebbi európai donorországok az elmúlt hónapokban látványosan átszabták a segélykeretüket,
a hazai kiadásokra helyezve a hangsúlyt – ezzel pedig drasztikusan befolyásolták a világ éhező országainak ellátottságát. Éppen akkor, amikor a globális élelmiszerár növekedés miatt amúgy is sokkal nagyobb szükség lenne az élelmiszer segélyekre, mint a korábbi években, ahogy azt a bevezetőben említett éhínség jól példázza.
A Foreign Policy beszámolója szerint Dánia visszafordította a Szíriának szánt 50 millió, a tervezetten Malinak küldendő 70 millió és a Bangladesnek ígért 100 millió koronás összeget. (Egy dán korona közel 54 forint, azaz segélyezett országonként 2,7–5,4 milliárd forint közötti összegekről van szó.) Az ország az utóbbi időben egyre keményebb politikát képviselt bevándorlás-politikájában, ám az ukrán menekültek esetében teljes hátraarcot csinált: Mette Frederiksen miniszterelnök kissé homályos érveléssel úgy fogalmazott: ez azért van, mert mindig is a közeli országok menekültjeinek támogatását tartották elsődleges szempontnak.
Svédország 4 és fél milliárd koronát (161 milliárd forintot) csoportosított át külföldi segélyekből az ukrán menekültek hazai fogadására. Az okok hátterében szintén politikai megfontolások állnak: az új kormányt kívülről a bevándorlásellenes Svéd Demokraták támogatják, amely elérte, hogy több mint 1 milliárd dollárral (közel 380 milliárd forinttal) csökkentsék a nemzetközi segélyezési keretet.
Norvégia talán a legsúlyosabb példája a felvázolt problémának. Az ország olyan rekordnyereséget termelt az olajexporttal a háború kitörése óta, amelyre még nem nagyon volt példa.
A szankciókban úszó Oroszország végül fegyverként kezdte használni az energiaellátást (illetve annak hiányát) Európával szemben. Az Unió országai kétségbeesetten próbálják pótolni a kieső energiamennyiséget, az elszabadult piaci árat azonban nem tudják befolyásolni. Jelenleg Norvégia a legnagyobb földgázexportőr az Unióban, a szállításokból idén 94 milliárd eurós bevételt vár, ami 65 milliárdos növekedés a tavalyihoz képest.
Ennek ellenére döntött úgy, hogy a bruttó nemzeti jövedelem 1 százalékáról 0,75 százalékra húzza vissza a segélyekre szánt keretet. A Save the Children Norway nevű szervezet szerint a két utolsó költségvetés során a norvég humanitárius segítségnyújtás terén az oktatásra szánt összeg csaknem a felére csökkent, ami 500 ezer gyermeket érintett a rászoruló országokban. A segélyszervezetek annyit tudtak elérni, hogy a kormány ígéretet tett: az olajbevételekből származó összegekből félre fognak annyit tenni, amennyi az említett, GNI 1 százalékát jelentő hozzájárulás eredeti szintjének visszaállításához szükséges.