Ukrajna átlépte a vörös vonalat, komoly bajba kerülhet Magyarország

Nyitóképen: a Barátság II. kőolajvezeték fogadópontja a Mol százhalombattai finomítójában. Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

Ukrajna szankciós listára helyezte az orosz Lukoil olajtársaságot, így ellehetetlenült a Barátság vezetéken keresztüli szállítás nagy része Magyarországra, Szlovákiába és Csehországba. Miután az Európai Unió szankciót vetett ki az orosz kőolaj vásárlására, ez a három ország kapott mentességet az energiahordozó vezetékes importjára.  

Az ok a földrajzi elhelyezkedésük, ugyanis egyiküknek sincs tengerpartja, így tengeri olaj­termináljuk sincs, amelyen pótolhatnák a vezetéken érkező orosz kőolajat. Ennek a mentességnek köszönhető, hogy a vezetéken a szankciók ellenére napi 300 ezer hordónyi termék érkezik.  

A Barátság kőolajvezeték létfontosságú a közép-európai régió ellátását tekintve, mivel Fehér­oroszországon és Ukrajnán keresztül összeköttetést teremt a Mol magyarországi és szlovákiai finomítói, valamint az orosz olajmezők között. A Lukoil a vezetéken keresztül szállított kőolaj több mint 50 százalékát adja, a magyar–szlovák–cseh hármasnak pedig továbbra sincs olyan megoldása, amellyel teljesen ki tudná váltani. 

Budapest, Pozsony és Prága az európai uniós iránymutatásnak megfelelően legalább háromhavi stratégiai tartalékot halmozott fel. Emellett Horvát­ország felől az Adria vezeték révén a szállítás felpörgethető, ezért rövid távon semmiképp nem beszélhetünk ellátásbiztonsági kockázatról. Tekintettel arra, hogy az orosz energiahordozóknak való kitettség Szlovákiában és Magyarországon a legnagyobb, az ukrán szankciók ezt a két országot érintenék leginkább. Vagyis szeptemberre valamilyen megoldást kell találni.

Magukra hagyott tagállamok

Az igazi kérdés az olajszállítások menete szeptembertől, illetve részben már augusztustól. Magyarország és Szlovákia az Európai Bizottsághoz fordult az ügyben, reklamálva, hogy egy unióba igyekvő ország fenyegeti két leendő szövetségese ellátásbiztonságát.  

Ütőkártya lehet a választottbírósági, vagyis jogi útra terelés és az utalás az Ukrajna–EU társulási megállapodásra. Az olajtranzit egyoldalú leállítása maga után vonhatná, hogy a Kijevnek rögzített vállalásokat, köztük a vámkedvezményeket visszavonják. Peter Pellegrini szlovák elnök megtorló intézkedésekkel is fenyegette az ukrán felet, amelyek hatására ellehetetlenülhet az orosz ásványolajból készített termékek ukrajnai exportja.  

A bizottság egyelőre nem hajlandó érdemben foglalkozni a problémával, mivel szerinte Kijev döntése nyomán nincs olyan kockázat, amely azonnali lépést igényelne. Holott hazánk szinte teljes kőolajfogyasztását importból fedezi, 70 százalékát Oroszországból. Ez utóbbi fele, vagyis a teljes olajbehozatal harmada jön a Lukoiltól. Szlovákia szorultabb helyzetben van, az Oroszországból importált nyersolaj a teljes behozatalának a 88 százalékát tette ki tavaly.  

Az unió szóvivője, Olof Gill által hangoztatott érv, a 90 napos stratégiai tartalék megléte, amely szerinte indokolatlanná teszi az azonnali cselekvést, könnyen cáfolható, ennyi idő alatt ugyanis lehetetlen új kőolajvezetéket létesíteni és megfelelő kereskedelmi partnereket találni. 

Szeptemberig mindenképp orvosolni kell a problémát, mert ha a kőolajszállítások terén felmerülő anomáliák nem rendeződnek megnyugtatóan, annak akár üzemanyaghiány is lehet a következménye.

Szomszédsági kapcsolatok és kapcsolódások

Az ukrán lépés annak fényében is érdekes, hogy Kijev Budapesttől és Pozsonytól is jelentős mértékben függ. Júniusban az áramellátáshoz szükséges villamos energia legnagyobb hányadát, 42 százalékát Magyarország szállította Ukrajnába. A környező államokban az arány jóval elmaradt ettől: Szlovákia és Románia 17-17, Lengyelország 16, Moldova 8 százalékot exportált júniusban. Az Ukrenergo közlése szerint északkeleti szomszédunk júniusban napi 30-35 ezer megawatt­órányi áramot importált ebből az öt országból, 35 600 megawattórás csúccsal. Talán a legmegdöbbentőbb adat, hogy az orosz támadások miatt egyetlen hónap alatt megduplázódott a külföldről vásárolt energia mennyisége, és átlépte a 850 ezer megawattórát, ami több, mint a teljes 2023-as import. 

Az áramexport is csak azért működik, mert hazánk része az összekapcsolt európai áram­piacnak. A kritikus fontosságú infrastruktúrát érő orosz támadások következtében Ukrajna teljes energiakapacitásának 70 százaléka megsemmisült. Ez még a behozatal mellett is azzal jár, hogy napi 10-12 órára kikapcsolják az áramot, hogy véletlenül se terheljék túl a megmaradt hálózatot. A helyzet a nyári hőségben várhatóan jó ideig fennmarad.

Adria, barátság vagy mindkettő?

Ellátásbiztonsági kockázat rövid távon nincs, mivel a nyersolajszállítás a múlt hónapra biztosítva volt. Közép- és hosszú távon azonban mindenképp megoldást kell találni, ezért érdemes felvázolni az egyéb lehetőségeket is. 

Ismeretes, hogy a Mol kész átvenni az orosz kőolaj tulajdonjogát már az orosz–ukrán határon, ami azt jelenti, hogy a saját kockázatára vállalná a tranzitot a Barátság vezetéken keresztül egy olyan szállítási társaság közreműködésével, amelyet az ukrán szankciók nem érintenek. Ezzel azonban ki lenne téve Kijev közvetlen nyomás­gyakorlásának. Ha a Mol nem ezt az utat választja, akkor nem marad más lehetőség, mint hogy a volument növeljék a horvát Adria vezetéken keresztül. Ez viszont magasabb szállítási és beszerzési költségeket jelentene: az Adrián keresztül csak a jóval drágább nyugati és arab olajkeverékekhez férhetnénk hozzá, 100 kilométerre vetítve pedig duplaannyi lenne a tranzitdíj, mint a Barátság kőolajvezeték esetében. Emiatt a Mol inkább az előbbi opcióra hajlik. Számolni kell azonban azzal a lehetőséggel is, hogy Kijev más orosz cégekre is szankciót vet ki, ezzel nyomást gyakorolva az európai országokra, hogy minél gyorsabban leváljanak az orosz olajról. 

Előfordulhat, hogy a Lukoil kijátssza az ukrán korlátozást, amiben potenciálisan Kazahsztánnak lehet kulcsszerepe az Oroszországgal való együttműködéssel. Ez azt jelentené, hogy Asztana végezné az olajszállításokat. Ez jól bejáratott gyakorlat, orosz beleegyezéssel Kazahsztán már korábban is küldött a Barátság vezeték északi, Ukrajnát elkerülő ágán olajat Lengyelországba és Németországba, nagyjából évi 1,2 millió tonnát. Azonban ha Kijev a kazah olajat sem fogadja el, akkor a Mol kénytelen lesz átterelni a nem Moszkvától származó tranzitot az Adria vezetékre. 

Ennél pesszimistább forgatókönyv, hogy nem tudják kipótolni a Lukoil szállításait más orosz vállalatok. Ezzel a keleti szállítmányok nagyobb hányada kiesik, és csupán 2 millió tonna érkezne Ukrajnán keresztül. Az Adria vezetéken lehet növelni az importot, ám ez esetben át kellene hangolni a finomítókat, ugyanis döntően urals olaj feldolgo­zására alkalmasak. 

Az ezen az útvonalon való vezetékes szállítás felpörgetése azt is jelentené, hogy a magyar költségvetésnek le kell mondania arról a különadó-bevételről, amit a brent–urals árkülönbözetre vetettek ki, a magasabb szállítási költségek pedig átgyűrűznének a kiskereskedelmi árakba. A Mol és a horvát vezetéküzemeltető Janaf áprilisban 2024 végéig szóló keretszerződést írt alá, miszerint a magyarországi és a szlovákiai finomítók ellátása céljából a Molnak 2,2 millió tonnányi nyersolajat kell átvennie. Magyarország növelte a Horvátországból érkező importot, azóta ez havi szinten 500 ezer tonnányi olajat tesz ki az Adria vezetéken keresztül.  

A legpesszimistább forgatókönyv esetén, ha Ukrajna leállítaná a Barátság vezetéken keresztüli szállítást, nőne az ellátásbiztonsági kockázat, hiszen nyersolaj csak akkor érkezne az Adrián keresztül, ha jelentős beruházásokkal bővítenék a kapacitását. Enélkül a Janaf szerint fel tudnák tornászni a kapacitást évi 14 millió tonnára, de számolni kell a karbantartások miatti leállásokkal és az eltérő tulajdonságú olaj eljuttatásának időigényére, hiszen a Molnak nincs keverőüzeme az omišalji terminálnál. Jelenleg a vezeték elméleti éves kapacitása 10,8 millió tonna, a Százhalombattán működő finomítóé 8,1, a pozsonyié 6,1 millió tonna. Ha ez a forgatókönyv valósul meg, akkor mind magyar, mind szlovák részről számolni kell a finomítók kapacitásának 20-30 százalékos csökkentésével.  

Ez azt is jelentené, hogy az orosz olajról való leválásnak a kitűzött 2027-es dátum előtt kellene megvalósulnia. A Mol legfrissebb stratégiája szerint 2026-tól már technológiai kényszer nélkül lesz képes nem orosz nyersolaj beszerzésére, ekkorra ugyanis befejeződnek a szükséges átalakítások a finomítóiban. Csak akkor lehetne önmagában az Adria vezetékre támaszkodni, ha döntés születne az orosz olajról való leválásról. Ez jóval költségesebb, de az Adrián akár évi 
8 millió tonnányi szabad vezetéki kapacitás is lehet, a Lukoil szankcionálásával pedig éves szinten 3,8–4,5 tonnányi olaj eshet ki, így ezt tudná pótolni a horvát vezeték.  

A legfrissebb információk szerint Ukrajna nem függeszti fel a Lukoilra kivetett büntetőintézkedéseket, mivel a többi orosz cég továbbra is zavartalanul intézheti az olajtranzitot a Barátság vezetéken. Így szankcionálása az ukránok szerint nem jelent kockázatot sem Szlovákiára, sem Magyarországra. Denisz Smihal ukrán miniszterelnök a Tele­gramon írt posztjában kikérte magának a fellépésekkel való fenyegetőzést mind magyar, mind szlovák oldalról, mondván, volt két évünk az olajbeszerzés diverzifikálására. Másfelől megágyazott egyfajta nyomásgyakorlásnak is, mivel szerinte „Ukrajna továbbra is megbízható tranzitpont marad minden olyan országnak, amely értékeli a szabadságot és a jogállamiságot”. Ettől az ukránok valószínűleg azt várják, hogy az orosz olajról való leválás újabb lendületet vesz.  

Az igazán megdöbbentő a történetben, hogy bár hagyományos szövetségünk, az Európai Unió részéről Magyar­ország és Szlovákia mentességet kapott, most úgy tűnik, hogy a döntés jogát átvették EU-n kívüli „barátaink”, és Brüsszel egyelőre nem áll ki a tagállamai mellett. 

A szerző politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzője.