Az amerikai kormány vagy hazudik, vagy nincs is Ukrajna-stratégiája

Érdekes dolog történt a napokban Washingtonban: a Foreign Policy (FP) összefoglalója szerint Warren Davidson ohiói republikánus képviselő módosító javaslatot nyújtott be a Pentagon következő pénzügyi évének törvénytervezetével kapcsolatban, amelynek értelmében megtiltaná az ukrán segélyek további küldését és folyósítását. Davidson nem azért nyújtotta be a javaslatát, mert mélységesen elítélné a Kijevnek nyújtott amerikai segítséget. Elhatározása egyszerűen abból fakadt, hogy  

A képviselő dühe jogos: amikor félévnyi blokkolás után a republikánusok a kongresszusban áprilisban végre jóváhagyták a Kijevnek küldendő 61 milliárd dolláros segélyt, azt feltételekhez kötötték, amelyeket a Biden-kormány habozás nélkül el is fogadott. Ezek között szerepelt az is, hogy a Fehér Ház köteles írásban bemutatni azt a stratégiát, amelyet Ukrajnával, az ukrajnai háborúval és az ukrán segélyprogrammal kapcsolatban kidolgozott. A törvényhozók a közhelyek helyett ezúttal konkrét válaszokat követeltek: mi pontosan az Egyesült Államok célja Ukrajna vég nélküli háborús finanszírozásával, mit jelent az „addig támogatjuk Ukrajnát, ameddig csak szükséges” közhelymondat, mit tekintene Washington ukrán győzelemnek, illetve mi az Egyesült Államok konkrét terve a saját szerepét illetően a háborúban? 

Biden természetesen megígérte, hogy minden kérdésre pontosan válaszol. Erre június elejéig volt ideje, akkor kellett volna benyújtania a kongresszusnak a stratégiára vonatkozó jelentését. Csakhogy nem tette meg sem akkor, sem azóta. A Fehér Ház úgy viselkedik, mintha nem lenne semmilyen kötelezettsége az ügyben, vagyis megszavaztatta a törvényt, ám annak feltételeit már egy vállrándítással intézi el.  

Háborúzz, de ne győzz! 

Abszurd módon az elnöki némaság miatt maguk a törvényhozók is csupán találgatni tudnak, miközben a hangulat egyre feszültebb Biden be nem váltott ígérete miatt. Általános vélekedés, hogy a Biden-kabinet az amerikai szerepvállalás világos stratégiájának hiányában arra szorítkozik, hogy végtelen proxyháborút folytasson Ukrajnában, vagyis segélyeivel életben tartja a kijevi reményeket, de soha nem ad annyit, hogy Ukrajna meg is nyerje a háborút. Ezzel – szintén a találgatások szerint – addig nyújtja a konfliktust, ameddig  

Ez azonban édeskevés a kongresszusi tagoknak. Biden veszélyes játékba kezdett, amikor nem tett eleget a kongresszusi felszólításnak: a republikánus fősodor J. D. Vance alelnökjelölt vezetésével már így is az ukrán segélyek drasztikus csökkentése vagy teljes leállítása mellett kampányol, a hangja pedig nemcsak erősödni fog az elnök nemtörődömsége miatt, de komolyan fennáll a veszélye annak, hogy emiatt végképp blokkolni fogja az Ukrajnának szánt segélyek megszavazását.  

A demokraták igyekeznek elbagatellizálni a dolgot, azzal érvelve, hogy az ilyen jellegű határidők átlépése teljesen megszokott: nem volt ez másképpen a régebbi demokrata és republikánus elnöki ciklusokban sem, sőt előfordult, hogy egyes jelentések éves csúszással kerültek a kongresszusi tagok elé. Az elnök nemzetbiztonsági tanácsa mindenesetre közölte: hónapokkal a határidő lejárta után most azon dolgozik, hogy a jelentést a lehető leghamarabb eljuttathassa a kongresszushoz.  

Vádló ukrán tekintetek 

Az Egyesült Államok kormánya azt többször kinyilvánította: csakis Ukrajna döntheti el, hogy mikor és milyen feltételekkel fejezi be a háborút. Zelenszkij egyelőre azon az állásponton van, hogy a cél Ukrajna 2014 előtti területi egységének visszaállítása, vagyis a Krím annektálását is semmisnek tekintve akarja befejezni a háborút. Ez ugyan több mint problémás, de az amerikai vezetés hivatalosan soha nem kérdőjelezte meg, pusztán a háttérben születtek elemzések és tanulmányok százai arról, hogy az ötlet az erőviszonyokat figyelembe véve kivitelezhetetlen.  

Az elnök – túl azon, hogy a csepegtetett segélyek taktikáját alkalmazza – szigorúan korlátozta a nagy hatótávolságú amerikai rakéták használatát Ukrajna számára, gyakorlatilag megtiltva, hogy azokkal Oroszország belsejében hajtsanak végre támadásokat – elkerülve ezzel egy esetleges eszkalációt. 

A Kurszkba betörő ukrán csapatok támadásának az igazi oka éppen az lehetett, hogy Kijev bebizonyítsa Bidennek: nincsenek vörös vonalak, Putyin pedig csak blöfföl, amikor a nyugati fegyverek alkalmazásával kapcsolatban eszkalációval és esetleges nukleáris megtorlással fenyegetődzik. Zelenszkij mindenesetre elég világosan fogalmazott az X-en: „Ha partnereink feloldanák a fegyverhasználat jelenlegi korlátozásait Oroszország területén, nem kellene betörnünk a kurszki régióba, hogy megvédjük határ menti közösségeinket és megállítsuk Oroszország agresszióját. Egyelőre azonban nem használhatjuk fel a rendelkezésünkre álló összes fegyvert és semmisíthetjük meg az orosz terroristákat ott, ahol vannak” – írta szemrehányóan, egyfelől újabb probléma elé állítva Bident, másfelől még inkább alátámasztva a kongresszusnak kötelező érvénnyel megküldendő washingtoni stratégia szükségességét. 

Amennyiben Biden továbbra is kibújik a kötelezettsége alól, az nem csak törvényességi szempontból vet majd fel súlyos aggályokat. Ahogyan a szenátusi külügyi bizottság egyik FP-nek nyilatkozó tagja fogalmazott: az ukrajnai háború kezdetétől azt kérik a Biden–Harris-kormánytól, hogy ismertesse stratégiáját az Egyesült Államok pontos szerepéről a konfliktusban. Hogy ez a mai napig nem történt meg, két dologra utalhat: vagy nem létezik ilyen stratégia, vagy létezik, de azt félnek megosztani az amerikai néppel és annak választott képviselőivel. 

***  

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Sipa USA pool/Oliver Contreras 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.