Vádló ukrán tekintetek
Az Egyesült Államok kormánya azt többször kinyilvánította: csakis Ukrajna döntheti el, hogy mikor és milyen feltételekkel fejezi be a háborút. Zelenszkij egyelőre azon az állásponton van, hogy a cél Ukrajna 2014 előtti területi egységének visszaállítása, vagyis a Krím annektálását is semmisnek tekintve akarja befejezni a háborút. Ez ugyan több mint problémás, de az amerikai vezetés hivatalosan soha nem kérdőjelezte meg, pusztán a háttérben születtek elemzések és tanulmányok százai arról, hogy az ötlet az erőviszonyokat figyelembe véve kivitelezhetetlen.
Biden tehát nem szól bele a célok kitűzésébe, abba azonban nagyon is, hogy az ukrán hadsereg elérheti-e azokat.
Az elnök – túl azon, hogy a csepegtetett segélyek taktikáját alkalmazza – szigorúan korlátozta a nagy hatótávolságú amerikai rakéták használatát Ukrajna számára, gyakorlatilag megtiltva, hogy azokkal Oroszország belsejében hajtsanak végre támadásokat – elkerülve ezzel egy esetleges eszkalációt.
A Kurszkba betörő ukrán csapatok támadásának az igazi oka éppen az lehetett, hogy Kijev bebizonyítsa Bidennek: nincsenek vörös vonalak, Putyin pedig csak blöfföl, amikor a nyugati fegyverek alkalmazásával kapcsolatban eszkalációval és esetleges nukleáris megtorlással fenyegetődzik. Zelenszkij mindenesetre elég világosan fogalmazott az X-en: „Ha partnereink feloldanák a fegyverhasználat jelenlegi korlátozásait Oroszország területén, nem kellene betörnünk a kurszki régióba, hogy megvédjük határ menti közösségeinket és megállítsuk Oroszország agresszióját. Egyelőre azonban nem használhatjuk fel a rendelkezésünkre álló összes fegyvert és semmisíthetjük meg az orosz terroristákat ott, ahol vannak” – írta szemrehányóan, egyfelől újabb probléma elé állítva Bident, másfelől még inkább alátámasztva a kongresszusnak kötelező érvénnyel megküldendő washingtoni stratégia szükségességét.