Vészjósló jelek: kevés lesz a szén-dioxid eltávolítás mai szintje

A párizsi klímacélok teljesítéséhez évente 7-9 milliárd tonna szén-dioxid eltávolítása lenne szükséges, azonban jelenleg ennek mintegy negyedénél, azaz gyakorlatilag sehol sem tartunk. E vállalásokból a sikeres gázkivonás is a könnyebbik vége a dolgoknak, ugyanis az eddig teljesült célok nagy része a legkönnyebben elérhető dolog, a fontos, de faék egyszerűségű fásítás. Igaz persze, hogy az üvegházhatású gázok (ühg) megkötésére szolgáló modern, úgynevezett carbon capture technológiák fejlesztése egyelőre lassan halad.  

A mesterséges technológiák elképesztő lemaradásban 

Az Oxfordi Egyetem kutatói által 2024 júniusában közzétett friss jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a párizsi klímaegyezmény 1,5 °C-os céljának eléréséhez az évszázad közepére évente mintegy 7-9 milliárd tonna szén-dioxidot kell(ene) kivonni a légkörből. Jelenleg csupán 2 milliárd tonnánál tartunk, ebből 1,3 milliárdot faültetéssel érünk el. A mesterséges szén-dioxid-kivonási technológiák – a nagy megmentőknek beharangozott csúcstechnikák – igencsak gyerekcipőben tipegnek, 

Egyelőre jelentéktelenek a modern módszerek  

Az oxfordi jelentés szerzői hangsúlyozzák, hogy a kibocsátások csökkentése a legfontosabb eszköz a nettó nulla emisszió eléréséhez, de a szén-dioxid eltávolításának is létfontosságú szerepe van (lenne) ebben. Jelenleg a szén-dioxidot tehát főként hagyományos módszerekkel, mint például a faültetéssel vonjuk ki a légkörből. 

Az újabb CDR-módszerek – a CDR az összes szén-dioxid-kivonási technológia együttes, összefoglaló rövidítése –, mint például a biochar vagy a közvetlen légköri szén-dioxid-megkötés és -tárolás (DACCS), valamint a bioenergia szén-dioxid-megkötéssel és -tárolással (BECCS), évente csak 1,3 millió (nem pedig milliárd!) tonnával járulnak hozzá, ami kevesebb mint 0,1 százaléka az összes mennyiségnek. Azok a megoldások, amelyek valóban hatékonynak, kivitelezhetőnek bizonyulnak, évente mindössze 0,6 millió tonnával – az összes mennyiség kevesebb mint 0,05 százalékával – járulnak hozzá ma az összképhez – kalkulálták ki az oxfordi kutatók.  

Bár a szén-dioxid-eltávolítás kutatásába és az új vállalkozásokba irányuló befektetések egyre több új módszerre terjednek ki, a kormányzati politikák és javaslatok jelenleg kevés figyelmet fordítanak a CDR felskálázására. Az ilyen típusú befektetések mindössze 1,1 százalékát teszik ki a klímatechnológiai startupok összes befektetésének. „Növelni kell a CDR-be történő befektetéseket, valamint a nulla kibocsátású megoldásokat is szükséges támogatni” – nyilatkozta Steve Smith, az Oxfordi Egyetem Smith Vállalkozási és Környezeti Iskolájának munkatársa.  

A jelentés azt is megjegyzi, hogy a CDR-ágazatban ügyködő vállalatok talán túlzottan optimista célokat tűztek ki. Azaz a szerzők szerint ezek az ambíciók nem hitelesek, és sokkal komolyabb politikai, támogatási intézkedésekre van szükség, mint amik jelenleg léteznek. 

Jelenleg ugyanis a CDR iránti kereslet nagy részét a vállalatok önkéntes kötelezettségvállalásai adják, hogy ezekből szén-dioxid-kvótákat (eltávolítási krediteket) vásároljanak. „-Biztató jelek vannak a CDR-kutatások és -innovációk terén. Ezeket azonban erősen visszafogja a hosszú távú kereslet szűkössége és bizonytalansága. A kormányoknak most döntő szerepük van abban, hogy megteremtsék a fenntartható CDR felskálázásának feltételeit – fejti ki Steve Smith. 

(Forrás: Oxford University)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/EPA/Radzsat Gupta

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.