A szerző a Makronóm újságírója.
Robert Habeck német gazdasági miniszter a múlt héten rekordot döntő gyorsasággal utazott Kínába, hogy megelőzzön egy katasztrófát. Látogatása röviddel azután történt, hogy az Európai Bizottság bejelentette: vállalatonként személyre szabott, maximálisan 48 százalékos extravámmal sújtja a Kínából az európai piacra érkező elektromos autókat. Az egy éve tartó szubvencióellenes vizsgálat eredménye Németországot talán jobban sokkolta, mint Kínát: az ázsiai ország piaca létfontosságú a számára, joggal félt tehát attól, hogy Peking bosszúja egy hasonlóan kemény büntetővámhullámban fog kicsúcsosodni, amely katasztrofális következményekkel jár majd az amúgy is gödörben lévő autóipara számára.
Az aggodalomnak egyértelmű bizonyítékai voltak: Peking megtorlásul az európaihoz hasonló vizsgálatot indított az Európából érkező égetett szeszes italok (ez elsődlegesen Franciaország területe), valamint a sertéshús exportja ügyében, előre belengetve a büntetővámok alkalmazását. Ennél sokkal aggasztóbb volt Németország számára, hogy
Kína az aduászt is előkapta, és az európai autók esetében a jelenlegi 15 helyett akár 25 százalékos extravámmal kezdett fenyegetődzni. Ezt egyértelműen a német autóipar sínylené meg, amely kiemelt kereskedelmi partnere az ázsiai országnak.
Habeck ugyan megpróbálkozott azzal, hogy elmagyarázza: a kínai autókra kivetett büntetővámok valójában nem büntetők, inkább kompenzációs jellegűek (vagyis az autóiparba öntött felfoghatatlan összegű, és a globális verseny szempontjából elítélendő állami támogatás révén alacsony áron értékesített járművek valós árát igyekszik „visszaállítani”), Peking azonban nem kívánt terminológiai vitákba bocsátkozni. Helyette egyszerű, de annál hatásosabb üzletet ajánlott fel a németnek.