Kapufát lőttek a zöldek, továbbra is ömlik a szén a konnektorokból

Nyolc évvel a párizsi környezetvédelmi megállapodások után a globális gazdaság szén-dioxid-mentesítésében kevés előrelépés történt. 2023-ban rekordot döntött a szén-, olaj- és gázfogyasztás, és hasonló eredmények várhatók az elkövetkező esztendőkben is. Az évszázad eleje óta alig csökkent a fosszilis tüzelőanyagok felhasználási aránya, a 2000-es 87-ről tavaly 83 százalékra. Mindezt úgy sikerült teljesíteni, hogy ez idő alatt világraszóló környezetvédelmi egyezségek születtek. Felmerül a kérdés: van-e értelmük a nagy nemzetközi összeröffenéseknek, amelyek után minden zavartalanul megy tovább?

Történt mindez annak ellenére, hogy az utóbbi tizenöt évben 6000 milliárd dollárt fektettek be megújuló energiába – írta a Le Figaro napilap. Az éghajlat szempontjából kritikus helyzetben a szén továbbra is a második legfontosabb energia­forrás maradt: 2022-ben a teljes globális energia­fogyasztás 27 százalékát fedezte, és a villamosenergia-termelés 35 százalékának szolgált az alapjául.

Szén folyik a konnektorból is 

Ez a 35 százalékos arány nagy eltérést takar: a széntüzelésű erőműben előállított villamos energia 95 százaléka egy tizennégy országból álló „klubban” összpontosul, amely évente több mint 100 terawattórányi szénből származó áramot fogyaszt. Közöttük van Kína, India, az Egyesült Államok, Japán, Dél-Korea és Németország. Mivel a villamosenergia-termelés a globális üvegházgáz-kibocsátás mintegy 27 százalékáért felelős, ennek a szénfüggőségnek a felszámolása a nagy felhasználók közötti megállapodáson kellene hogy nyugodjon.

Csak vágyálom a széntől való megszabadulás? A dubaji COP28 környezetvédelmi csúcs a múlt év végén derűlátó hangulatban ért véget, amelyet azonban hamar beárnyékolt a valóság. Rögtön azt követően, hogy a 195 ország megállapodott a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásról, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) közzétett egy jelentést, miszerint még sohasem fogyasztottunk el annyi szenet, mint most, és ehhez hozzá kell szoknunk, mert a közeljövőben nem lesz változás. Mi lesz akkor a környezetvédelmi vállalásokkal?

A szénfogyasztás 2022-ben átlépte a 8,4 mil­liárd tonnát, ami 4 százalékos növekedés az előző évhez képest. A tavalyi szám még nem jött ki, de az IEA megállapítása szerint új rekordot állított fel a világ, a szervezet a múlt évre 1,4 százalékosra becsüli a növekedést. Ez azt jelenti, hogy az ipar 8,54 milliárd tonna szenet égetett el 2023-ban, zöméből elektromos energiát állított elő.

A fosszilis tüzelőanyagokból eredő szén-dioxid-kibocsátás 2023-ban várhatóan 1,1 százalékkal, 36,8 gigatonnára emelkedett. Ez a növekedés gyorsabb, mint a tavalyelőtti, akkor 0,9 százalékkal nőtt az emisszió – állapította meg a Les Echos francia üzleti napilap.

A globális villamosenergia-­termelés 2022-ben 2,3 százalékkal, 29 074 terawattórára nőtt, ennek 35 százaléka széntüzelésű erőművekből származott. A növekvő gázárak néhány államot – köztük Németországot – arra ösztönöztek, hogy nagyobb mértékben használják a szenet. Az atomenergia-termelés 141 terawattórányi csökkenése szintén hozzájárult a fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslethez. A gázárak tavalyi európai csökkenése a gáz-szén átállás részleges visszafordulásához vezetett Európában – jegyezte meg az IEA.

Ázsia felel a növekvő fogyasztásért

Több mint három év telt el azóta, hogy az ENSZ Glasgow-ban aláírta a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről szóló paktumot. Azóta kevés előrelépés történt. Sőt, nulla, ha az összképet nézzük.

A szénfelhasználás növekedése mögött álló országok köre jól ismert, mind Ázsiában vannak. Az élen Kína áll, amely a globális fogyasztás több mint feléért felel, 2022-ben 4,5 milliárd tonna szén elégetésével. Abban az évben 4,6 százalékkal nőtt a fogyasztása, 2023-ban további 4,9 százalékkal több szenet égetett el. Más szóval, az utóbbi tizenkét hónap alatt Kína szénfelhasználása 220 millió tonnával nőtt, ami majdnem annyi, mint az Európai Unió huszonhét országának összfogyasztása.

„Kínában 2014 körül egy plató volt megfigyelhető: nem nőtt a szén-dioxid-kibocsátás. Ez arra késztetett bennünket, hogy győzelmet hirdessünk, ám túl korán tettük – gyakorolt önkritikát Philippe Ciais francia energiapolitikai szakértő a Le Figaro hasábjain. – A kibocsátás újra növekedni kezdett. Az éves globális emisszió 31 százalékával Kína a 2000-es évek közepe óta messze a világ legnagyobb kibocsátója. Sőt, minden idők második legnagyobbja.”

India a második helyen áll, abszolút értékben messze szomszédja mögött, 1,16 milliárd tonnás szénfelhasználással, illetve 8 százalékos részesedéssel a globális kibocsátásból.

Újdelhi helyzete szintén riasztó a kutatók számára, mert elképesztő a növekedés: 2022-ben 9, 2023-ban 8 százalék volt, azaz 98 millió tonnával több szenet égetnek el. Az ország emissziója idén már meghaladja az Európai Unióét.

Az első öt között még Indonézia, Vietnám és a Fülöp-szigetek szerepel. Ez a kvintett adja a világ szénkeresletének a 70 százalékát.

Az európai és az amerikai kereslet csökkenése nem lesz elég ahhoz, hogy ellensúlyozza ezeknek az országoknak az étvágynövekedését. A borús összképben azonban van néhány derűs részlet. Az IEA várakozásai szerint Kína szénigénye 2024-ben elkezd csökkenni, és 2026-ban „új szintre esik vissza”, bár ezt a szintet a szervezet konkrétabban nem határozza meg.

A távol-keleti ország vízenergia-termelő kapacitása várhatóan kiheveri a két évvel ezelőtti súlyos vízhiányt. A Reuters hírügynökség szerint 2022 első nyolc hónapjában 15,9 százalékkal esett vissza a vízi erőművek termelése. Emellett Peking számíthat szél- és naperőműveinek felfutására, hogy csökkentse fosszilis-tüzelőanyag-szükségletét. Az előrejelzések azonban egyelőre óvatosak.

Európában Németország a legnagyobb importőr

Európa súlya a szénfelhasználásban elhanyagolható az ázsiai behemótok mellett. Ám az öreg földrész eredményei korántsem nevezhetők kiválónak, különösen nem követendő példának. A teljes európai szénszükséglet a 2023-as 353 mil­lió tonnáról az energiaügynökség előrejelzése szerint 2026-ra 278 millióra fog csökkenni.

Magyarország jól áll a szénfogyasztás csökkentésében: már a párizsi klímaegyezményt megelőzően és azóta, még az energiaválság éveiben is tudta mérsékelni a szén részarányát az energiamixben, 2023-ban már csak 7 százalékot tett ki, a megújuló energiaforrások aránya pedig már a 25 százalékot is meghaladja.

A kontinensen a szén fő felhasználója Németország és Csehország, ők ketten Törökországgal egy szinten vannak. Németország áll annak a listának az élén, amely a nem ázsiai szénimportőröket rangsorolja. A közelmúltbeli növekedés az ukrajnai háború és a gázellátás körüli feszültségek közvetlen következménye. Berlin, bár ellenzi az atomenergiát, részben függ a francia villamosenergia-termeléstől, amely jelentős arányban alkalmaz nukleáris erőműveket. Ráadásul Európa vezető gazdasága abban a helyzetben, amelybe kormányozta magát, csak a szénhez tud fordulni, ha több energiát szeretne előállítani.

Japán jó ellenpéldával szolgál: fokozatosan csökkenti a szénfogyasztását, ahogy ismét beindul az ország atomenergia-termelése. A 2011-ben leállított takahamai erőmű két reaktorának újraindítása lehetővé tette, hogy az ország stabilizálja a szénfelhasználást, és e tekintetben 2026-ra 8 százalékos csökkenés várható. A japánok kijózanodtak a fukusimai atomkatasztrófa okozta traumából.

Némi előrelépés azért látszik a szénfelhasználást ille­tően. A G20-ak két évvel ezelőtti római találkozóján a tagok kötelezettséget vállaltak arra, hogy leállítják a külföldi széntüzelésű erőművek állami finanszírozását, és ezt a kötelezettségvállalást Kína nemrég megerősítette. Tavaly májusban a G7-országok azt is vállalták, hogy a saját területükön nem építenek több széntüzelésű erőművet.

A Global Energy Monitor szerint az első eredmények már látszanak: Kína kivételével – amely továbbra is a világ vezető szénfogyasztója és a szénerőművek egyik fő építője – kilenc éve nem látott mélypontra süllyedt a szénerőművek kivitelezése. „Európában a csökkenés alapvetően az energiaválsághoz kapcsolódik: az emberek kevesebbet fűtenek, a gyártók pedig visszafogják a termelést. Ez Németországban egyértelmű” – áll a kutatási szervezet jelentésében. Az Egyesült Államokban közben számos széntüzelésű erőművet bezártak, s a helyükre gáztüzelésű erőműveket építettek.

Az Európai Unió és az Egyesült Államok a klímaváltozással kapcsolatban az eminensek közé tartozik – még ha gyorsítaniuk kell is a tempón, ha a párizsi megállapodással összeegyeztethető pályán akarnak maradni. Már évek óta sikeresen csökkentik a kibocsátásukat, és a Global Carbon Project nevű szervezet ez évre további mérséklődésre számít, az EU-ban 7, az Egyesült Államokban 3 százalék körül várható a csökkenés.

Részeredmények tehát vannak a szénfüggőség leküzdésében, a világnak viszont elege van abból, hogy a média reflektorfényében fürdőző politikusok a környezetvédelmi csúcsokon időről időre gyakorlatilag azt ígérnek meg, amit nem szégyellnek. Nem lehet, hogy le kellene hűteni az egymásra licitáló környezetvédelmi felbuzdulást, és helyette a világ jelenlegi és várható állapotához közelíteni a nagy elvárásokat?

A szerző a Makronóm Intézet elemzője.

Nyitókép: Shutterstock