Donald Tusk veszélyes játékba kezdett, amikor célpontként jelölte meg a lengyel jegybank elnökét. Az Európai Központi Bank után az IMF vezére is megszólalt az ügyben, rámutatva: a politikai indíttatású beavatkozás súlyos következményekkel járhat.
A szerző a Makronóm Intézet elemzője.
Donald Tusk egyre megkérdőjelezhetőbb eszközökkel takarít kormányalakítása óta. A miniszterelnök nem is titkolva politikai bosszúszomját, minden lehetőséget megragad, hogy kirúgja a közintézményekből azokat a vezetőket és munkavállalókat, akik megítélése szerint elődje, Mateusz Morawiecki pártja, a Jog és Igazságosság révén kerültek pozícióba.
A média kiherélése után egy igazi nagyvadra kezdett vadászni. A kormány a Lengyel Nemzeti Bank vezérének, Adam Glapińskinak a menesztését és bíróság elé állítását követeli. Az indítvány azzal vádolja Glapińskit, hogy mandátuma alatt a volt kormány utasításai szerint járt el, ezzel pedig súlyosan megsértette a jegybank függetlenségét.
A dokumentum nyolc vádat fogalmaz meg Glapiński ellen, ezek között van, ami arra utal, hogy a jegybank vezetője kincstári, garanciális kötvényvásárlásból próbált meg betömni egy 33 milliárd eurós léket a költségvetési hiányban, súlyosbítva azzal, hogy ehhez még csak nem is kérte a monetáris tanács engedélyét.
A vádak között szerepel az is, hogy a központi bank vezére 2020 decembere és 2022 márciusa között gyakorlatilag az igazgatóság felhatalmazása nélkül hozott beavatkozási döntéseket, tavaly pedig pusztán azért csökkentette az irányadó kamatot 1 százalékkal (5,75 százalékra), hogy az kifejezetten a választási időszakra időzítve kedvezőbb fényben tüntesse fel a kormány pénzügyi politikáját – a valóságban azonban csak gyengítette vele a lengyel valutát.
A Tusk-kabinet azzal is gyanúsítja Glapińskit, hogy félrevezette a kormányt a jegybank 2023-as eredményeivel kapcsolatban. A vád szerint a nemzeti bank nyereséget jelzett, ám a valóságban a működése 17 milliárd zloty veszteséget eredményezett.
Hab a tortán Tusk szerint, hogy a vezető negyedévente prémiumot utalt ki magának, ráadásul nyílt politizálást folytat, dicsérve az előző kabinet eredményességét, kritizálva a mostaniét.
A történethez hozzátartozik, hogy Tusk kampányprogramjának az alappillérét képezte az állami vezetők elleni eljárások megindítása, Glapiński tehát már hosszú hónapokkal a mostani négypárti kormánykoalíció megalakulása előtt is célkeresztben volt.
A brüsszeli elit egyelőre tapsolva figyeli, ahogyan Tusk „visszatereli” Lengyelországot az EU-s akolba, ám egyre többen fogalmaznak meg súlyos aggályokat a módszereivel kapcsolatban, mondván: úgy hangoztatja az alkotmányossághoz való visszatérést, hogy közben folyamatosan megsérti az alkotmányt.
A kormányfő egyébként az Alkotmánybíróság ellen is hadjáratot hirdetett, miután szerinte az előző kabinet felszámolta annak függetlenségét. Ezért amikor a testület januári határozatában kihirdette, hogy
a Glapiński bíróság elé állításáról szóló indítványt a parlamentnek háromötödös többséggel kell elfogadnia, a miniszterelnök utalt rá, hogy figyelmen kívül fogja hagyni a szavazás végeredményét, ha az neki nem tetszik.
Elemzők és az Európai Központi Bank szerint egyelőre nem úgy tűnik, hogy a legsúlyosabb, szakmai vádpontokban a lengyel kormánynak lenne igaza. Mint arra rámutattak, a vitatott kamatcsökkentések eredményeképpen az infláció februárban 2,8 százalékra esett vissza, márciusban pedig valószínűleg tovább, 2,5 százalékra zuhan. Ami a kincstári kötvényvásárlást illeti: az bevett gyakorlat válságkezelő intézkedésként, olyannyira, hogy a világjárvány idején nemcsak a nagyobb nyugati gazdaságok, de az EKB politikájának is a részét alkotta.
A történetbe természetesen erősebben is beleszólt az Európai Központi Bank, amely először Glapińskit vette védelmébe, rámutatva, hogy minden törvénytelen intézkedés súlyosan sértheti a jegybank elnökének függetlenségét, ezzel pedig az EKB Általános Tanácsának (amelynek a tagállamok jegybankelnökei is tagjai) a megítélését is alááshatja. Amikor ez nem használt, Christine Lagarde csapata már konkrét figyelmeztetést küldött Tusknak, hogy amire készül, az jelenlegi formájában súlyosan sérti az EU jegybanki függetlenségre vonatkozó rendelkezéseit.
Külön pikantériája a történetnek, hogy Tusk személyében éppen az Európai Tanács egykori elnökét kell kioktatni elemi dolgokról.
Nem meglepő módon a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elnöke is megszólalt az ügyben, igaz, mindezt úgy tette, hogy hosszú esszéjében egyetlen egyszer sem írta le Lengyelország nevét. Kristalina Georgieva tömören összefoglalta a lényeget: a központi bank függetlensége az árstabilitás, az árstabilitás pedig a következetes hosszú távú növekedés szempontjából kiemelten fontos.
A nemzeti bankoknak minden nap ki kell vívniuk a bizalmat – az erős vezetés, az átláthatóság, az elszámoltathatóság, valamint az alapvető kötelezettségek teljesítése révén. Elsődleges célja az árstabilitás és a kiszámítható monetáris politika kell hogy legyen, ugyanakkor
nem lehet elbocsátani a vezetőit politikai nézeteik vagy egyébként törvényesen végrehajtott intézkedéseik alapján.
„Nagy a tét – meg kell őriznünk és meg kell erősítenünk a jegybanki függetlenséget” – írja az IMF főnöke.
Nem úgy tűnik, hogy Donald Tusk gondolkodóba esett volna a figyelmeztetésektől. A lengyel jegybank elnökének az ügye egy parlamenti különbizottsághoz került, amely javaslatot fog tenni a személyével kapcsolatos szavazásra. Amennyiben a parlament úgy dönt (az alkotmánybírósági háromötödös voksokkal), Glapińskit felfüggesztik és bíróság elé állíthatják.
A hírek és Tusk szerint, ha nem dönt úgy, akkor is. A miniszterelnök az európai uniós jog visszaállítását hímezte zászlajára, de egyre inkább tűnik, hogy a háborúja alkotmányos válságot eredményez Lengyelországban.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Donald Tusk
MTI/EPA-PAP/Leszek Szymanski
Belső fotó: Adam Glapiński, a Lengyel Nemzeti Bank elnöke
MTI/EPA/PAP/Paweł Supernak
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon
A tagállamok és a Bizottság is aggódik, hogy a hazánktól az EU soros elnökségét átvevő Lengyelország vezetői a belügyi csatározásokat fontosabbnak tartják, mint az olyan közös uniós ügyekben való előremozdulást, mint a migráció, a kereskedelem, az energia- vagy klímaügyek.
Dariusz Matecki azt közölte: Donald Tusk kormánya elpusztította a demokráciát Lengyelországban.
2025 első felében Lengyelország veszi át az EU soros elnöki tisztségét Magyarországtól, és ezzel esélyt kap a napirend alakítására a következő sorsdöntő hónapokban.
A Tagesspiegel biztos benne: az ukrajnai tűzszünet hamarabb alakulhat ki a lengyel EU-elnökség alatt, mint az előző, magyar elnökség alatt. És ha mindez nem lenne elég, még Daniel Freundot is megszólaltatták.
A cikk szerzőjét nem lehet megvádolni azzal, hogy magyarbarát lenne.
Az érintettek hivatalos közleményt adtak ki a történtekről, melyben jogellenesnek nevezték Adam Bodnar főügyész lépését.
Hogyan szítja egy Orbán Viktor támogatta populista agytröszt a skóciai kultúrharcot? – e címmel jelent meg hosszú elemzés a The Ferret nevű skót hírportálon.
Ennek ellenére szerintem messze nem Fábry Sándor lógna ki leginkább a Kossuth-díjasok közül.
