Barbár fogások
De ilyenkor, az ünnepek tájékán a francia közéletben valóságos nemzeti sportnak számít a nem kellően haladó szokások bírálata. Van ilyen jó pár. A karácsony mindig jó alkalom a vitára. Az év végi cicaharc hagyománya nem csak a családokra korlátozódik, mint láttuk a békacomb esetében, nyílt sisakkal különböző környezetvédelmi szervezetek, sőt politikusok is kiállnak a csatamezőre.
Az egyik elsődleges témájuk a libamáj, de a lazac, a csiga, a kaviár, az osztriga is a célpontjukba került. Ez utóbbiak eltűnéséről évről évre cikkek tömegei záporoznak a gyanútlan olvasóra. A libamáj, a foie gras, ugyanis a legtöbb francia családban elmaradhatatlan a karácsonyi menüből, az ottani libamájtermékek 75 százalékát decemberben értékesítik.
Mi a baj ezzel az ugyancsak finom fogással? A libákat kényszerrel etetik, ami megengedhetetlen. Napi többszöri etetéssel a májukat olyannyira felhizlalják, hogy a szerv mérete megtízszereződik.
De ez nem a modern ember találmánya, a kényszertáplálás gyakorlata az ókori Egyiptomból származik. A franciák 2006-ban a libamájat „a kulturális és gasztronómiai örökség” részévé nyilvánították. Ez egy kiváló módja az európai állatjóléti törvények megkerülésének, amelyek tiltják a libamáj előállítását – állítják a zöldek, akik minden évben újra kezdik harcukat.