Poitiers-i csata: lövöldözésből lett több száz fős tömegverekedés Franciaországban
A francia belügyminiszter hazája „mexikanizációjáról” beszélt.
Az ünnepi szezonban a franciák tányérjára többek közt olyan különleges fogás is került, mint a békacomb. Ám a hazai brekkencs immár nem fedezi a keresletet, évente háromezer tonna békacomb importból kerül az ottani ünnepi asztalra. Az állatvédők szerint azonban ez a szokás káros, szembemegy a biológiai sokféleséggel és az állatjóléttel.
A franciák imádják a békacombot. Ez egy közhely. De nem csak ők, évente világszerte 100 millió kétéltűt ölnek meg, amely különböző nemzetek tányérján végzi. Az viszont igaz, hogy a békacombok importjának oroszlánrészét Franciaország adja, évente háromezer tonnával – állapította meg cikkében a brüsszeli Politico. Ezek a szállítmányok főként Indonéziából, de Vietnamból és Törökországból is érkeznek. Olyan országokból, ahol a békamennyiség gyors csökkenése a biológiai sokféleségben problémákat okoz – fűzték hozzá a francia állatvédők.
Franciaország a békacombok iránti szenvedélye miatt bírálatok özönét váltotta ki – olvasható a brüsszeli honlap írásában, amely az állatvédő csoportok dühéről számol be. A különféle zöldszervezetek kampányt indítottak az X és a Facebook közösségi hálózaton, kiemelve „az állatokkal való rossz bánásmódot és az egészségügyi előírásoknak nem megfelelő szállítási körülményeket”.
A cél az, hogy a fogyasztók kétszer is meggondolják, mielőtt békacombot tesznek az év végi menüjükbe. Eleve fel se merüljön az egyszeri ember fejében a vágy egy kis békacombra, nemhogy azt készítsen ünnepi fogásként. Ki kell irtani ezt a barbár szokást a francia étlapokról is – ez az állatvédők álláspontja.
A civil szervezetek azonban nemcsak a kisembert, hanem a nagy Brüsszelt is célba vették. Az Európai Unió nem átlátható a békaiparral kapcsolatban – vélték a kampányolók, akikegyértelmű nyomon követhetőséget követelnek, különös tekintettel a békafajok megkülönböztetésére.
De ilyenkor, az ünnepek tájékán a francia közéletben valóságos nemzeti sportnak számít a nem kellően haladó szokások bírálata. Van ilyen jó pár. A karácsony mindig jó alkalom a vitára. Az év végi cicaharc hagyománya nem csak a családokra korlátozódik, mint láttuk a békacomb esetében, nyílt sisakkal különböző környezetvédelmi szervezetek, sőt politikusok is kiállnak a csatamezőre.
Az egyik elsődleges témájuk a libamáj, de a lazac, a csiga, a kaviár, az osztriga is a célpontjukba került. Ez utóbbiak eltűnéséről évről évre cikkek tömegei záporoznak a gyanútlan olvasóra. A libamáj, a foie gras, ugyanis a legtöbb francia családban elmaradhatatlan a karácsonyi menüből, az ottani libamájtermékek 75 százalékát decemberben értékesítik.
Mi a baj ezzel az ugyancsak finom fogással? A libákat kényszerrel etetik, ami megengedhetetlen. Napi többszöri etetéssel a májukat olyannyira felhizlalják, hogy a szerv mérete megtízszereződik.
De ez nem a modern ember találmánya, a kényszertáplálás gyakorlata az ókori Egyiptomból származik. A franciák 2006-ban a libamájat „a kulturális és gasztronómiai örökség” részévé nyilvánították. Ez egy kiváló módja az európai állatjóléti törvények megkerülésének, amelyek tiltják a libamáj előállítását – állítják a zöldek, akik minden évben újra kezdik harcukat.
És nem is eredménytelenül. A foie gras számos városházán – így a fővárosban, Párizsban is –, amelyet a zöldek még évekkel ezelőtt meghódítottak kikerült az ünnepi fogadások menüjéből. Így jártak el a zöld többségű polgármesteri hivatalok által üzemeltetett büféknél és menzáknál is. Ezeken a helyeken már rég nem elérhetők a francia konyha fent jelzett finomságai.
Címlapfotó: Shutterstock
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.