Mit jelent ma a középosztályhoz tartozni?

Egy amerikai gazdasági közíró, Charles Hugh Smith úgy véli, ahhoz, hogy valaki a középosztályhoz tartozzon, azt nem a fizetése, jövedelme alapján kellene meghatározni, hanem célszerűbb volna összeszedni a középosztálybeliség jellemzőit. Például hogy mi biztosítja a biztonságukat, a jólétüket, és ez alapján pontosabban lehetne kategorizálni a háztartásokat. Ennek alapján azt állítja, hogy az USA-ban a középosztály az elmúlt évekre gyakorlatilag a háztartások 10 százalékára zsugorodott, mivel 

Ugyanakkor a felső 20 százalékot azért nevezhetjük nehezen középosztálynak, ugyanis ez a réteg a felső középosztály, amelyet a gazdagok és a szupergazdagok alkotnak (a 80-től 95 százalékig tartó, a felső 5, illetve a felső 1 százalékos sáv). A jövedelem alapján már csak azért sem érdemes meghatározni a középosztálybelieket az USA-ban, mert például a háztartások évi 100 ezer dolláros (mintegy 35 millió forintos) átlagos bevétele egy nagyobb metropoliszban alig fedezi a lakbért és a szükségleteket, persze a kisebb településeken, vidéken ekkora takaró alatt azért bőven nyújtózkodhatnak. Charles Hugh Smith a fizetéstől fizetésig élő háztartásokat egyszerűen nem sorolná a középosztályba. Szerinte a középosztálybeliséghez el kellene érni az alábbi jellemzőket. 

Mik a középosztálybeliség alapjai? 

• Legyen értelmes egészségbiztosítása (azaz nem fantombiztosítás, amely csak több ezer dollár készpénz kifizetése, azaz óriási önrészt követően térít). 
• Legyen jelentős tőkéje (a vagyon 25–50 százaléka) lakásban vagy egyéb ingatlanban. 
• Olyan mértékű bevétel/kiadás aránya legyen, amely lehetővé teszi, hogy a háztartás nettó jövedelmének legalább 6 százalékát megtakarítsa. 
• Legyen számottevő nyugdíj-megtakarítása.   
• Képes legyen egy-két éven át fedezni az összes kiadását akkor is, ha a háztartások egyik elsődleges keresője elveszíti állását. 

Ezek voltak a fő pontok, amihez hozzáadott párat más szerzőktől: 

• A háztartásban minden kereső félnek legyen megbízható járműje, amelyre teljes körű biztosítást tud kötni. 
• Amennyiben egy háztartás a megélhetéshez állami segítségre (SNAP, Medicaid, lakbértámogatások stb.) szorul a családi életvitel fenntartásához, a középosztálybeli státusza már kétséges. 
• Legyenek a következő generációra átruházható nem pénzügyi eszközök, például családi örökség, nemesfém, üzleti tőke, bérbeadásból származó ingatlan, föld stb., azaz úgynevezett generációs vagyon. 
• Legyen anyagi lehetőség az utódokba való befektetésre (oktatás, tanórán kívüli klubok/képzés stb.). 
• Legyen a fizikai/szellemi/lelki erőnlét megőrzésére fordított szabadidejük. 
• Képesek legyenek a humán és társadalmi tőke folyamatos felhalmozására (új készségek bővítése, közösségi hálózatok és szolgáltatási piacok bővítése stb.) 
• Legyenek családi tulajdonban jövedelemtermelő eszközök, mint például bérlemények, kötvények stb. 

Bár a fenti pontok közül néhány átfedi egymást, egy közös bennük, hogy  

A gazdasági közíró szerint ahhoz, hogy a háztartás középosztálybelinek minősüljön (vagyis ami egy-két generációval ezelőtt annak számított), valamiféle vagyont kell birtokolnia/ellenőriznie, ami nem tűnik el, ha a befektetési buborék kipattan, és nem nullázza le egy orvosi vészhelyzet. Képesnek kell lenni arra is, hogy továbbadjon valamiféle generációs vagyont az utódoknak, nem elég az adósságból finanszírozott fogyasztás segítségével a látszat fenntartása.  

A középosztály jövedelmi helyzete 

Charles Hugh Smith ezután megpróbálja, meghatározni, hogy mindezen pontok eléréséhez jelenleg mekkora jövedelemre van szükség Amerikában. Szerinte két generációval ezelőtt az állami iskolai tanárok, az egészségügyi dolgozók, a szakmunkások és a mediánjövedelműek mind megfelelhettek ezeknek a képesítéseknek, mert a keresetük vásárlóereje a jelenlegihez képest magasabb volt. Az akkori mediánbér már lakhatást, járművet, egészségügyi ellátást, főiskolai oktatást stb. jelentett. 

Ahhoz, ilyen fizetés mellett, rendkívüli takarékosságra és áldozatokra lenne szükség még az alacsony költségű régiókban is. Esetleg akkor, ha a háztartás családi háza hitelmentes és teljesen saját tulajdonban van. Azaz nincs rajta jelzáloghitel, akár öröklés útján jutott hozzá, akár extrém erőfeszítések révén, mint például saját otthon építése készpénzmegtakarításai felhasználásával. Emellett ne legyen diákhiteltartozása, valamint gépjárműhitele se.  

Persze vannak ilyen példák és a  szerző is hozza a sajátját – ami mára szinte elképzelhetetlen a jelen generációinak – miszerint negyven évvel ezelőtt a négyéves egyetemi képzését részmunkaidőben végig-dolgozta, majd a semmiből épített egy házat, amihez a felvett 5000 dolláros banki kölcsönt (mai dollárban 17 000) két év alatt vissza is fizette. Azt állítja, hogy az USA-ban a legtöbb háztartásban a magasabb költségű régiókban a korábban pontokba foglalt elvárások csak 150 ezer dollár (közel évi 53 millió forint) vagy annál nagyobb éves háztartási jövedelem esetén teljesíthetők, ami a nemzeti statisztikák szerint az ottani háztartások felső 20 százalékának a határértéke.  

A Census Bureau szerint ez a felső népréteg  keresi az összes jövedelem 52, a felső 5 százalék pedig a 23,5 százalékát. A háztartások felső 10 százalékának a jövedelme 216 ezer dollár vagy annál magasabb, a felső 5 százalékának pedig 295 ezer dollár vagy magasabb a jövedelme. A felső 1 százalékos sávé pedig legalább 867 ezer. Charles Hugh Smith szerint az alacsonyabb költségű régiókban a 70–80 százalékos jövedelmi sávba tartozó takarékos háztartások még kvalifikálhatják magukat a középosztálybéli státuszra. A statisztika szerint ez a sáv évi 118 700 és 153 000 dollár (42–54 millió forint) közötti jövedelmet jelent. 

Szerinte legfeljebb az itt tartozkodók minősülhetnek középosztálynak a felső ötöd idetartozó tagjain kívül. A kevesebbet kereső háztartások valószínűleg csak akkor lennének középosztálybelinek nevezhetők, ha jelentős vagyont örököltek, vagy anyagi támogatást kaptak a családjuktól, például fizették a főiskolájukat, előleget adtak a lakásvásárlásra.   

A szerző úgy véli, hogy a középosztály többet jelent, mint egy pazar körutazást külföldi nyaralást hitelkártyával abszolválni vagy új SUV-t vásárolni, de hatalmas hitellel. A középosztálybeli státusz korábban azt jelentette, hogy vagyontárgyakat kell birtokolni, nem pedig az azokkal járó, tetemes hiteltartozást. Az 50–90 százalékos réteg – amit középosztálynak tekinthetnénk – vagyonának az aránya meredeken csökkent az elmúlt évtizedekben Amerikában, mivel a vagyon a felső 10 százalékhoz koncentrálódott. Most ez utóbbi birtokolja a részvények 90 százalékát. Korábban a fizetések voltak a középosztálybeli jövedelmek és a vagyonfelhalmozás alapkövei, viszont  

Charles Hugh Smith jogosan aggódik az amerikai gazdaság miatt is, ahol csak a háztartások 10 százalékát tudja középosztálybelinek minősíteni. Márpedig az USA gazdasága javarészt a belső fogyasztásra épül. Zárásképp a szerző arra figyelmeztet, hogy 

Címlapfotó: Shutterstock

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.