A fejlett nyugati társadalmak alapja mindig is a széles középréteg volt. Mi is szerettük volna ugyanígy magunknak érezni ezt a biztonságot, az utóbbi években azonban a középosztálynak nevezett réteg egyre szűkül Nyugaton. Emiatt népszerűvé vált a téma és egyre gyakrabban vizsgálgatják Nyugaton is a kérdést: Mit jelent ma a középosztály?
Egy amerikai gazdasági közíró, Charles Hugh Smith úgy véli, ahhoz, hogy valaki a középosztályhoz tartozzon, azt nem a fizetése, jövedelme alapján kellene meghatározni, hanem célszerűbb volna összeszedni a középosztálybeliség jellemzőit. Például hogy mi biztosítja a biztonságukat, a jólétüket, és ez alapján pontosabban lehetne kategorizálni a háztartásokat. Ennek alapján azt állítja, hogy az USA-ban a középosztály az elmúlt évekre gyakorlatilag a háztartások 10 százalékára zsugorodott, mivel
jelenleg csak a felső 30 százalékuk keres annyit, hogy megengedhesse magának azt, ami elérhető volt az elmúlt évtizedek felső 60 százalékának.
Ugyanakkor a felső 20 százalékot azért nevezhetjük nehezen középosztálynak, ugyanis ez a réteg a felső középosztály, amelyet a gazdagok és a szupergazdagok alkotnak (a 80-től 95 százalékig tartó, a felső 5, illetve a felső 1 százalékos sáv). A jövedelem alapján már csak azért sem érdemes meghatározni a középosztálybelieket az USA-ban, mert például a háztartások évi 100 ezer dolláros (mintegy 35 millió forintos) átlagos bevétele egy nagyobb metropoliszban alig fedezi a lakbért és a szükségleteket, persze a kisebb településeken, vidéken ekkora takaró alatt azért bőven nyújtózkodhatnak. Charles Hugh Smith a fizetéstől fizetésig élő háztartásokat egyszerűen nem sorolná a középosztályba. Szerinte a középosztálybeliséghez el kellene érni az alábbi jellemzőket.
Ezek voltak a fő pontok, amihez hozzáadott párat más szerzőktől:
Bár a fenti pontok közül néhány átfedi egymást, egy közös bennük, hogy
a fogyasztás mértéke vagy bizonyos státuszszimbólumok meglétének bizonytalan illúziója még nem sorol be a középosztályba.
A gazdasági közíró szerint ahhoz, hogy a háztartás középosztálybelinek minősüljön (vagyis ami egy-két generációval ezelőtt annak számított), valamiféle vagyont kell birtokolnia/ellenőriznie, ami nem tűnik el, ha a befektetési buborék kipattan, és nem nullázza le egy orvosi vészhelyzet. Képesnek kell lenni arra is, hogy továbbadjon valamiféle generációs vagyont az utódoknak, nem elég az adósságból finanszírozott fogyasztás segítségével a látszat fenntartása.
Charles Hugh Smith ezután megpróbálja, meghatározni, hogy mindezen pontok eléréséhez jelenleg mekkora jövedelemre van szükség Amerikában. Szerinte két generációval ezelőtt az állami iskolai tanárok, az egészségügyi dolgozók, a szakmunkások és a mediánjövedelműek mind megfelelhettek ezeknek a képesítéseknek, mert a keresetük vásárlóereje a jelenlegihez képest magasabb volt. Az akkori mediánbér már lakhatást, járművet, egészségügyi ellátást, főiskolai oktatást stb. jelentett.
Tavaly a nemzeti statisztikák szerint az amerikai háztartások átlagos, évi jövedelme 74 580 dollár (bő 26 millió forint) volt, ami a szerző szerint kevés a középosztálybeliség fenntartásához.
Ahhoz, ilyen fizetés mellett, rendkívüli takarékosságra és áldozatokra lenne szükség még az alacsony költségű régiókban is. Esetleg akkor, ha a háztartás családi háza hitelmentes és teljesen saját tulajdonban van. Azaz nincs rajta jelzáloghitel, akár öröklés útján jutott hozzá, akár extrém erőfeszítések révén, mint például saját otthon építése készpénzmegtakarításai felhasználásával. Emellett ne legyen diákhiteltartozása, valamint gépjárműhitele se.
Persze vannak ilyen példák és a szerző is hozza a sajátját – ami mára szinte elképzelhetetlen a jelen generációinak – miszerint negyven évvel ezelőtt a négyéves egyetemi képzését részmunkaidőben végig-dolgozta, majd a semmiből épített egy házat, amihez a felvett 5000 dolláros banki kölcsönt (mai dollárban 17 000) két év alatt vissza is fizette. Azt állítja, hogy az USA-ban a legtöbb háztartásban a magasabb költségű régiókban a korábban pontokba foglalt elvárások csak 150 ezer dollár (közel évi 53 millió forint) vagy annál nagyobb éves háztartási jövedelem esetén teljesíthetők, ami a nemzeti statisztikák szerint az ottani háztartások felső 20 százalékának a határértéke.
A Census Bureau szerint ez a felső népréteg keresi az összes jövedelem 52, a felső 5 százalék pedig a 23,5 százalékát. A háztartások felső 10 százalékának a jövedelme 216 ezer dollár vagy annál magasabb, a felső 5 százalékának pedig 295 ezer dollár vagy magasabb a jövedelme. A felső 1 százalékos sávé pedig legalább 867 ezer. Charles Hugh Smith szerint az alacsonyabb költségű régiókban a 70–80 százalékos jövedelmi sávba tartozó takarékos háztartások még kvalifikálhatják magukat a középosztálybéli státuszra. A statisztika szerint ez a sáv évi 118 700 és 153 000 dollár (42–54 millió forint) közötti jövedelmet jelent.
Szerinte legfeljebb az itt tartozkodók minősülhetnek középosztálynak a felső ötöd idetartozó tagjain kívül. A kevesebbet kereső háztartások valószínűleg csak akkor lennének középosztálybelinek nevezhetők, ha jelentős vagyont örököltek, vagy anyagi támogatást kaptak a családjuktól, például fizették a főiskolájukat, előleget adtak a lakásvásárlásra.
A fenti már jelentős szűkülése a két generációval ezelőtti vaskos középosztálynak.
A szerző úgy véli, hogy a középosztály többet jelent, mint egy pazar körutazást külföldi nyaralást hitelkártyával abszolválni vagy új SUV-t vásárolni, de hatalmas hitellel. A középosztálybeli státusz korábban azt jelentette, hogy vagyontárgyakat kell birtokolni, nem pedig az azokkal járó, tetemes hiteltartozást. Az 50–90 százalékos réteg – amit középosztálynak tekinthetnénk – vagyonának az aránya meredeken csökkent az elmúlt évtizedekben Amerikában, mivel a vagyon a felső 10 százalékhoz koncentrálódott. Most ez utóbbi birtokolja a részvények 90 százalékát. Korábban a fizetések voltak a középosztálybeli jövedelmek és a vagyonfelhalmozás alapkövei, viszont
a bérek aránya a háztartási jövedelmen belül 45 éve szabadesésben van az USA-ban.
Charles Hugh Smith jogosan aggódik az amerikai gazdaság miatt is, ahol csak a háztartások 10 százalékát tudja középosztálybelinek minősíteni. Márpedig az USA gazdasága javarészt a belső fogyasztásra épül. Zárásképp a szerző arra figyelmeztet, hogy
a középosztály nem csak a jövedelem vagy a fogyasztás; megköveteli a biztonságot nyújtó ingatlanok tulajdonjogát, nem pedig egy életen át tartó adósságszolgálatot.
Címlapfotó: Shutterstock
A népszerű republikánus influenszer gyilkosáról kiderült, hogy egy transzneművel élt együtt, és hiába republikánus a családja, ő maga régen radikálisan balra tolódott. Nem a Charlie Kirk elleni az első transzneműséggel kapcsolatos, egyben keresztényellenes merénylet Amerikában. Összefoglalónk.
Az amerikai vállalatok a harmadik legnagyobb beruházói közösséget alkotják jelenleg Magyarországon.
A Tisza-adó alaposan megdézsmálná az emberek fizetését.
Az a helyzet, hogy ezekben a figurákban az eszme felülírja az emberséget, és csak azért nem akasztanak, nyaktilóznak és lövöldöznek még, mert ahhoz is gyávák. Ungváry Zsolt írása.
A Trump-párti aktivista és hívő keresztény elleni merénylet a legújabb hibbant szélsőbaloldali elméletek és az általuk hiszterizált közállapotok következménye. Charlie Kirk halálára. Szilvay Gergely írása.
A javaslat kitér a kedvezmények felülvizsgálatára, amivel százezrek fizetése csökkenne azonnal, az szja emeléséről nem is beszélve.
„Ők akarnak kormányozni?” – tette fel a költői kérdést Szalay-Bobrovniczky Kristóf.
Pokol Béla hangsúlyozta, hogy Magyar Péterék hatalomra kerülése a rezsicsökkentés végét is jelentené.
