Jaishankar, miközben India álláspontját tárgyalta az orosz–ukrán konfliktussal kapcsolatban, hangsúlyozta az elvek és érdekek kényes egyensúlyát. Azt mondta: „Kemény tapasztalatokból megtanultuk, hogy amikor az emberek elvekről beszélnek, gyakran az érdekeik irányítják őket. Ebben a konkrét esetben az Oroszországgal való kapcsolataink fenntartása létfontosságú nemzeti érdekünk.”
Vélhetően a külügyminiszternek is úgy tűnt, a britek megirigyelték, hogy az indiaiak nem kis jövedelemhez jutnak az oroszok elleni szankciók kikerüléséből, míg ők nem.
A Nyugat a háború kirobbanása után csökkentette az Oroszországból származó energiaimportot, de az ázsiai ország nem hajlandó betartani a nyugati szankciókat. Az orosz olajvásárlás védelmében India azt állította, hogy az energiaimporttól függő államként – miközben emberek milliói élnek szegénységben – nem engedheti meg magának, hogy magasabb árat fizessen az energiatermékekért.
Az indiai állami bank, a Bank of Baroda idén májusban közzétett adatai azt mutatták, hogy míg a 2021–2022-es pénzügyi évben, az orosz–ukrán konfliktus kirobbanása előtt az orosz olaj az indiai éves nyersolajimportnak mindössze 2 százalékát tette ki, addig a 2022–2023-asban ez az arány már megközelítette a 20 százalékot (19,3 százalék).
A Bank of Baroda jelentése összehasonlítja India különböző országokból származó kőolajimportjának átlagos árkülönbségét, amelyből rámutat az ázsiai állam Oroszországgal kötött olajüzletének előnyeire. A jelentésben ez áll: „az Oroszországból származó teljes olajimport arányának 19,3 százalékra való növelése mintegy 5 milliárd dolláros megtakarítást jelent (az Oroszországgal folytatott kereskedelemben használt valutára vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre).”