Most a Kínából érkező acél- és alumíniumtermékek importját próbálja megnehezíteni az USA és az EU. Az extravámok kivetése még Trump ötlete volt, Peking ügyes zsarolása már mostani gondolat.
Nem sokkal az után, hogy az Európai Bizottság a saját ötlete nyomán szubvencióellenes vizsgálatot kezdeményezett a Kínából érkező autók importjának területén (amelynek végén minden valószínűség szerint extravámot fognak kivetni azokra), máris itt az újabb védelmi intézkedés, ezúttal az acél- és alumíniumimportra.
A terv szerint, amelyről az Európai Bizottság máris egyeztetést kezdett az USA illetékeseivel, extravámot vetnének ki minden olyan acél- és alumíniumtermékre, amely nem piacgazdasági alapokat működtető államokból érkezik. A többes szám ellenére teljesen egyértelmű, hogy a 10–25 százalékos vámok kiszabása a kínai dömpingre igyekszik újabb csapást mérni.
A százalékos összegeket az Európai Bizottság javasolta (25 százalékos extravám az acél és 10 az alumínium esetében), ami pontosan megegyezik a Donald Trump által 2018-ban kivetett extravámokkal. Ez azért lényeges, mert a volt amerikai elnök intézkedése akkor mindenkit sújtott – beleértve az Európai Uniót is.
Ezt a szabályt törli most el a javaslat értelmében az USA az EU javára, hogy aztán közösen Kína ellen alkalmazzák.
Ursula von der Leyen az európai tagállamok felhatalmazása alapján tárgyalt Biden elnökkel az Egyesül Államok unióval szembeni importszigorának megszüntetéséről, ugyanakkor néhány ország máris azzal vádolja az EB elnökét, hogy túllépte a hatáskörét, és ismét a Fehér Ház érdekeinek megfelelően cselekszik, vagyis a Kína elleni szigorítás túl meredeknek tűnik, különös tekintettel arra, hogy protekcionista jellegénél fogva ellentétes a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) alapelveivel.
A megfogalmazott kritika jogosnak tűnhet, a WTO szabályain alapuló globális kereskedelem azonban mintha nem állta volna ki a változó idők próbáját. Mind az USA-ban, mind az EU-ban egyre-másra születnek a protekcionista elképzelések, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a globális kereskedelmi szabályokkal – ez pedig világosan mutatja azt is, hogy a WTO egyre inkább egy tehetetlen, egyre gyengülő és haldokló szervezetté vált, amely elméletileg még funkcionál, a gyakorlatban azonban már nincs olyan súlya, hogy érdemben be tudjon avatkozni az eseményekbe.
Ezt is ajánljuk a témában
Nagy vihart kavart kínai útja után a francia elnök Hollandiába utazott, hogy Európa gazdasági autonómiájának és szuverén iparpolitikájának szükségességéről egyeztessen egyik legnagyobb gazdaságpolitikai ellenfelével, Mark Rutte miniszterelnökkel.
Ennek ellenére elképzelhető, hogy néhány acéltermelő ország a WTO bírósága elé citálja majd az EU-t és az Egyesült Államokat, de ismerve a szervezet bürokratikus eljárásrendjét, az ügyben döntés valószínűleg csak évek múlva születne, míg a mostani extravámrendeletet a felek a lehető leghamarabb életbe fogják léptetni.
Washington és Brüsszel egyébként cselesen beépített egy kiskaput a rendelkezésbe. Ez azt jelenti, hogy bármely államnak megengedik a paktumhoz való csatlakozást, amennyiben betart néhány szabályt. Ezek egyike azt tartalmazza, hogy
az adott országnak tartózkodnia kell attól, hogy exportkorlátozásokat vezessen be a két nyersanyagra vagy az azokhoz kapcsolódó termékekre.
Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az EU és az USA egyértelműen a kínai rendeletre utalt, amely a gallium mint alumíniumipari melléktermék és a germánium exporttilalmát tartalmazza. Magyarán: egy szimpla, de igen okos zsarolást láthatunk annak érdekében, hogy az ázsiai nagyhatalom elgondolkozzon a chipiparhoz nélkülözhetetlen kritikus alapanyagok szabad kereskedelmének újbóli elindításán. (Más kérdés, hogy a kínai exportkorlátozás éppen az EU–USA tilalmi rendeleteire érkezett válaszul, tehát a klasszikus „az úgy kezdődött, hogy ő visszaütött” szituációt láthattuk a gyakorlatba ültetni.)
A részletekről még komoly egyeztetések folynak, a rendelet valószínűleg január 1-jén lép életbe, ha addig a két fél mindenben meg tud egyezni. Az ugyanis még mindig problémát okoz, hogy – a transzatlanti viszály csendesedése ellenére – az USA a saját játékszabályait igyekszik ráerőltetni nemcsak Kínára, de az Európai Unióra is. Ebben az esetben speciel az érdekek közösek, a civakodásnak azonban történelmi hagyományai vannak.
Az Európai Unió külügyi főképviselője, Josep Borrell egyébként éppen ezekben a napokban tárgyal Kínában, ahol többek között aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Peking a Kína–EU kapcsolatokat az Egyesült Államokkal való rivalizálásának a függvényében értelmezi.
A jelenlegi tervezet fényében valószínűleg némileg csökken a szavainak súlya a tárgyalások során.
Ezt is ajánljuk a témában
Ha az Egyesült Államok nem Kína ellen, hanem Kínával együtt alakítaná a jövőt, a világ minden szempontból jobb hellyé válna. A Fehér Házban azonban süketek a fülek, zártak az ajtók és egyre temetőszagúbb a homály.
Fotó: MTI/EPA/Pool/UPI/Bonnis Cash
***
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Egyik napról a másikra jobb helyzetbe fog kerülni a keleti szomszédunk.
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a bejelentett drónészlelések nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági fenyegetést jelentenének.
Európát valójában a brüsszeli bürokraták árulták el, véli a többség.
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
Konkrétan fogalmazott a magyarellenes EP-képviselő.
A nemzeti konzultációs íveket december 20-ig még ki lehet tölteni.
A volt elnök fia az elmúlt 15 év nagy részét az Egyesült Államokban töltötte, s innen visszatérve jelent meg a francia nyilvánosságban.
