A saját területemet tekintve a fejlesztői feladatokon inkább férfiak dolgoznak, míg az annotációs munkákon inkább nők. A fent említett gondolkodás-, illetve szemléletkülönbség miatt úgy vélem, van különbség.
Alapvetően kevés nő választja a programozó szakmát. A briteknél a programozók kevesebb mint az egyötöde nő. Mi a helyzet a „magasabb körökben”, ott még nagyobb a szakadék?
Már az alapképzésen sincsenek annyian, így nem túl nagyok a számok a magasabb körökben sem. Viszont egyre több a határterületi szakma, így ez segít az egyensúlyozásban. Például létezik digitális bölcsészet mesterképzés, és a doktori képzésben is egyre több az olyan téma, ami két különböző szakterületet ötvöz.
Átrendeződhet-e az oktatás a mesterséges intelligencia (MI) miatt?
Véleményem szerint az oktatás folyamatosan változik, fejlődik. A Covid alatt át kellett állni az online tanításra, ami annyira sikeresnek bizonyult, hogy még mindig tartanak internetes órát. Az új generáció már a digitális világban nőtt fel, mások a szokásai és az igényei, amihez idővel az oktatási rendszert is igazítani kell, vagy már sok helyen hozzá is igazították. A mesterséges intelligencia szerintem ezt a meglévő folyamatot támogatja, gyorsítja, valamint új perspektívákat adhat.