Foglalkoztunk már azzal, hogy az amerikaiak miképp látják a háború befejezését, most jöjjenek az oroszok. Az általuk különleges hadműveletként aposztrofált háború folytatódik, de annak befejezése az orosz fél szerint már előre meg van írva. Politológusaik szerint az Oroszországgal kötött esetleges fegyverszünet egyben Zelenszkij hatalmának a végét.
Az orosz Vzgljad portál a napokban kiemelten foglalkozott Mihail Podoljak, az ukrán elnöki hivatal tanácsadójának kijelentésével, aki nemrég három fő forgatókönyvet vázolt fel az Oroszország és Ukrajna közötti katonai konfliktus lezárására. Az oroszok az egyiket közülük fantazmagóriának minősítették, a másik kettőnek adtak némi valószínűséget.
Csaknem másfél éve tartanak a harcok Ukrajnában. A jelentések tele vannak a frontvonalak hullámzásával, sikeres és sikertelen hadműveletekkel. Csak kevesen merik megjósolni a konfliktus kimenetelét. Úgy tűnik nincs sok értelme az ilyen előrejelzéseknek, mert a mai napig nem látszik a konfliktus vége. A Kijev nem hajlandó tárgyalni, Biden amerikai elnök és a Nyugat kész a kijevi rezsimet határozatlan ideig támogatni, az orosz tisztviselők pedig úgy vélik, hogy a különleges hadművelet céljait most csak katonai eszközökkel lehet elérni.
A lehetőségek beszűkültek. Bármeddig húzódnak is el a harcok, csupán néhány variánsa van a végkifejletnek.
Az oroszok is figyelmesen követték Mihail Podoljak által felvázolt három forgatókönyvet.
Podoljak ezt a variánst Kijev számára természetesen „pozitívnak” értékelte, és nemcsak Oroszország feletti győzelmet vetítette elő, hanem az ezt követő ukrán dominanciát is a térségben. Podoljak szerint a győztes Ukrajna modernizált és hatékony hadsereggel, valamint erős partnerségekkel rendelkezik majd.
Az orosz portál megszólaltatja szakértőit, az egyikük úgy véli, hogy Ukrajna azért nem nyerhet, mert az USA és az EU nem mozgósította a hadiiparát. Ezért nincs lehetőségük érdemben felfegyverezni az ukrán fegyveres erőket – legalábbis egy eredményes offenzívához szükséges mértékben semmiképpen. Emellett hangoztatják, az ukrán fegyveres erőkben rejlő potenciált aláássa az is, hogy a NATO-országok nem kívánnak közvetlenül harcolni Oroszországgal.
Persze az oroszok is megértik, hogy a közvetlen harc (a NATO-csapatok Ukrajnába való bevetése) nukleáris háború kiprovokálását jelentené. Emellett, ha Oroszország valamilyen okból hirtelen a katonai vereség küszöbén találná magát, akkor a nukleáris doktrína jogot adna számukra az atomfegyver használatára.
Az oroszok szerint még a nukleáris tényező nélkül sem lehet majd beszélni a kijevi rezsim dominanciájáról a térségben. Ukrajnára klasszikus „elbukott államként” tekintenek. Sőt itt idézik Orbán Viktor szavait, miszerint Ukrajna egy olyan ország, amely már teljesen nélkülözi a szuverenitást.
A Vzgljad szerint, ha valaki az oroszok hipotetikus veresége esetén Kelet-Európában domináns szerephez juthat, akkor azok a lengyelek lesznek. Kicsit visszautalnak a történelemre. Azt vetítik előre, hogy az ukránok ebben az esetben bármit tehetnek, akkor is hasonló sorsra jutnak, mint amilyenben volt „a mai Ukrajna orosz ajkú lakossága” a lengyelek alatt egészen a 17. századig, és ebből ezt a lakosságot akkor is Moszkva mentette meg.
A második forgatókönyv Ukrajna katonai veresége és az azt követő pusztulás. Az ukránok szerint ebben az esetben fokozatosan, pár éven belül eltűnnének, és az orosz szakértők erre az értelmezésre hevesen bólogatnak.
Bár néhány orosz szakértő azért figyelmeztet, hogy Ukrajna nem fog eltűnni holnap vagy holnapután de pusztán azért, mert az Orosz Föderáció fegyveres erői még nem képesek elfoglalni több milliós várost. Oroszország nem tervezi a teljes mozgósítást a kritikus katonai erő létrehozása érdekében, amely nélkül lehetetlen egy-két éven belül felszabadítani a „poszt-Ukrajna” területét. Egy ilyen mértékű mozgósítás elfogadhatatlan lenne a kolosszális költségek miatt, gondokat okozna az orosz gazdaságban, a halálos áldozatok száma többszörösére növekedne, ami magával hozná a közhangulat változásait. Az oroszok ezzel magyarázzák, hogy a különleges hadművelet ennyire elhúzódik, mivel
az orosz katonaság csak olyan ütemben mozog, amely minimálisra csökkenti a veszteségeket.
Egy másik orosz szakértő már azt boncolgatja, hogy ezen forgatókönyv alapján, a „kijevi rezsim felbomlásával” minden új régió kiválik Ukrajnából, és vagy csatlakozik Oroszországhoz, vagy új független államként fog létezni az orosz hadsereg irányítása alatt. „Leegyszerűsítve Ukrajnát úgy fogják feldarabolni, mint az elefántot, mert Moszkvában abból indulnak ki, hogy az idő Oroszország oldalán áll” – mondja.
Maguk is bevallják, Oroszország arra játszik, hogy csökkenjen az ukrán fegyveres erők finanszírozása és a szállított fegyverek mennyisége, valamint kimerüljön a kijevi rezsim mobilizációs potenciálja. Emellett kiemelik, hogy az orosz ipar már drasztikusan megnövelte a katonai készleteket, az orosz társadalom pedig egyre jobban támogatja a különleges hadműveletet. Szerintük „az orosz emberek felismerték, hogy lehetetlen egy olyan rezsim szomszédságában élni, amely nukleáris terrorizmussal foglalkozik, és pénzt keres minden orosz elpusztításán. Alapvetően választaniuk kell Oroszország, valamint az orosz és ukrán nép túlélése, illetve a kijevi báb-rezsim fennmaradása között, ami azzal is járna, hogy mind Oroszország, mind Ukrajna amerikai gyarmattá válna”.
A harmadik forgatókönyv Podoljak felfogása szerint „középen van”. Az ellenségeskedés felfüggesztését vagy a konfliktus befagyasztásával, demarkációs vonal létrehozásával vagy valamilyen, a minszki megállapodásokhoz hasonló kompromisszum kialakításával lehetne létrehozni.
Az orosz szakértők szerint e forgatókönyv mentén Ukrajna „kicsit lassabban” fog eltűnni. A harmadik forgatókönyv az agónia folytatása, az ország lassú öngyilkossága ugyanazzal a véggel, mint ami megmutatkozik a második forgatókönyvben. Ukrajna veresége és államlétének megszűnése idő kérdése, mivel Ukrajna, mint állam már nem életképes. Legjobb esetben a Nyugatnak az marad opcióként, hogy felpumpálja fegyverekkel és bevezeti a külső irányítást, hogy ez az oroszellenes hídfőállás a lehető legtovább fennmaradjon. Mindezt persze Vlagyimir Zelenszkij nélkül.
Azzal más szakértők is egyetértenek, hogy Zelenszkij számára a fegyverszünet egy akut belpolitikai válság kezdete lesz, amely nagy valószínűséggel választások megtartásával és a hatalom elvesztésével jár.
A harciasabb szakértők viszont úgy vélik, hogy ez a forgatókönyv Moszkva számára nem túl érdekes, mivel egy újabb „minszki egyezmény” Ukrajna kötelezettségeinek megszegését és az orosz területek folyamatos ágyúzását jelenti. Minek fagyoskodni, ha fennáll a teljes győzelem lehetősége?
Az oroszok azért nem vetik el azt sem, hogy az ellenségeskedések lezárása, az azt követő tárgyalások minden esetben megfosztanák őket a győzelem lehetőségétől. Az már siker volna, ha Moszkva jelenlegi körülményei javulnának, ha Oroszország részévé vált területeket meg tudnák őrizni, ha Kijev elismerné az új politikai realitásokat. Úgy látják, hogy az Ukrajnába belefáradt és kimerült Nyugat rákényszerítheti erre a megoldásra a kijevi kormányzatot.
Bíznak abban is, hogy másfél év múlva megjelenhet a béke ablaka a moszkvai feltételekkel (denacizálás, demilitarizálás és az orosz területek ukrán megszállása alóli felszabadítás), ha Trump megnyeri az amerikai elnökválasztást. zerintük Trump amúgy is az Egyesült Államok minden külpolitikai erőfeszítését Kína megfékezésére kívánja majd összpontosítani. Ami orosz szempontból a végjáték eredményességét ronthatja, az a Moszkva és Washington közötti bizalmi légkör hiánya.
Címlapfotó:123rf.com
Magyar Péter támadása az államfő ellen éppen az európai színtéren bukhat el. Ezért is jöhet jól neki, hogy a közismerten Orbán-ellenes ügyvéd, Horváth Lóránt újabb tippeket ad neki Sulyok eltávolítására.
Szerencsére komolyabb károk nem keletkeztek.
Berlinben beszélt az ügyről a magyar külügyminiszter.
A súlyos feltételeket tartalmazó dokumentumban ráadásul éppen Magyarországgal példálóztak.
Az ukrán vezérkari főnök szerint kritikus hiány van a légvédelmi rendszerekből.
Markó Attila István váltja Tarcsa Csabát.
Szakmai vita alakult ki az aranykonvoj ügyében.
