Kína „nagyot robbantott” a nemzetközi fegyverpiacon

Az orosz–ukrán háború nyomán bevezetett szankciók hatásai, valamint a harctéren szerzett veszteségek – pontos számok hiteles forrás hiányában nem ismertek, egymásnak ellentmondó információk terjengenek – súlyosan megviselték Oroszországot. Ez érezhető a nemzetközi piacra irányuló fegyverellátási kapacitásában is. Ha ezek a változások hosszú távúak lesznek Oroszország védelmi ipari bázisára, akkor más államok számára lehetőség nyílik arra, hogy átformálják a globális fegyverpiacot. Aki ebből a leginkább profitálhat: Kína.

Amióta tart az orosz–ukrán háború, egymásnak ellentmondó információk terjengenek a médiában a felek veszteségeiről, ezért nem állapítható meg pontos szám. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy az oroszok és az ukránok is jelentős veszteségeket szenvedtek a már több mint egy éve húzódó konfliktus során. Oroszországra fókuszálva mindezek bizonyára nagyok, amit leszűrhetünk, ha megnézzük a nemzetközi piacokra irányuló fegyverexportot, ami jelentősen visszaesett, mivel a termelést nagyobbrészt a frontra kell irányítaniuk.

Az orosz részesedés 2016 óta csökken

A teljes képhez mindenképp hozzátartozik, hogy az orosz fegyvereladások trendfordulója megelőzte az orosz–ukrán háborút és a világjárványt is. Oroszországnak 2016-ig sikerült bővítenie és megtartania a részesedését a nemzetközi fegyverpiacon, miközben csökkentette a Kínának történő eladásoktól való függőségét. 2016 után viszont a nyilvánosan elérhető adatok azt mutatják, hogy az Oroszországból exportált fegyverek száma – az Indiába és Kínába irányuló szállítások kivételével – jelentősen visszaesett.

Az oroszok tovább mérsékelhetik a befolyásukat az egyes országok fegyverpiacain, mivel a termelést az ukrán frontra irányítják át, hogy fedezzék a hatalmas felszerelésveszteségeket. Ez pedig már most arra késztet egyes országokat, hogy Oroszország helyett máshol kezdjenek vásárolni. Moszkva elmulasztotta két kulcsfontosságú vevőjének, Kamerunnak és Indiának a felszerelések és karbantartási szolgáltatások szállítási határidejét, így adott esetben a saját exportját is visszavásárolhatja, hogy azt Ukrajnában használja fel.

Kína ebből is profitál  

Az orosz fegyverek iránti kereslet kielégítéséért folytatott versenyben Kína egyedülállóan előnyös helyzetben van. A világ 15 legnagyobb védelmi cégéből hat kínai állami tulajdonú vállalat – emellett szintén hat amerikai tulajdonban, egy brit, egy olasz és egy közös holland–francia – ezen túl pedig olyan védelmi gyártókapacitása van, amely képes kielégíteni a hazai keresletet, miközben egyre kifinomultabb rendszerek és platformok nagy megrendeléseit szállítja a külföldi vevőknek. Így tehát Kínának adottak a lehetőségei, hogy a fegyverpiacon betömje az oroszok helyén maradt űrt.

Az elmúlt években az ázsiai nagyhatalom negyedik generációs harci repülőgépeket és egy hadihajót szállított Pakisztánnak, valamint Thaiföldnek is nagy számban fegyvereket. A Pakisztánnak küldött Type 054 A/P fregatt a legnagyobb és állítólag a legfejlettebb hadihajó, amelyet Kína valaha is exportált. Ennek eredményeként 

Kína kedvező helyzetben van a képességbeli hiányosságok pótlása tekintetében is. A közép- és nagy hatótávolságú légvédelmi rendszerek az orosz vevők által a legkeresettebbek közé tartoznak. Kína kifejlesztette a HQ–9-es és a HQ–17-es sorozatú légvédelmi rakétarendszert, amely az orosz S–300-asok és a Tor–M1-esek visszafejlesztésén alapulnak. Ezek az orosz társaikhoz képest jobb teljesítményt nyújtanak azoknak az országoknak, ahová a nyugati beszállítók nem hajlandók hasonló képességeket exportálni, mint például Szerbia.

Emellett Kína gyors fejlődése a drónok bevetése és exportálása terén azt eredményezte, hogy az „értékes fegyverek” (költséghatékony, de alacsonyabb technológiájú rendszerek) hiánypótló exportőréből a csúcstechnológiát képviselő képességek exportőrévé vált. A drónok segítettek Kínának megvetni a lábát az olyan piacokon, ahol nemcsak Oroszország, hanem az Egyesült Államok is jelen van.

Bár az USA uralja a szaúdi fegyverpiacot, Washington eddig vonakodott UAV-ket (automatikus repülésszabályozó rendszereket) eladni az országnak, ami piaci rést jelent Kína számára. Szaúd-Arábia még az UAV-k Kínával közös gyártása mellett is elkötelezte magát. Mivel a drónok a háború sztárjai lettek Ukrajnában és a hegyi-karabahi konfliktusban, az UAV-k iránti kereslet valószínűleg tovább nő, ami nagyszerű kilátásokat nyújt az ázsiai nagyhatalom számára, amennyiben a drónok továbbra is bizonyítják hatékonyságukat – ahogyan azt egyébként Afrikában már megtették.

Kína rugalmasan választja meg, hogy hová ad el fegyvereket, és a termékei csodával határos módon olyan helyeken is felbukkantak, ahol az ország megígérte, hogy nem adja el őket. Ezek közé tartoznak a Shaanxi Baoji Tiger páncélozott személyszállító járművek, amelyeket az orosz erők Ukrajnában használtak. Peking óriási előnye, hogy  vonzó árakat kínál a vásárlóknak.

Összefoglalva: érdekes lesz az elkövetkező időszak, mivel az orosz–ukrán háború továbbra is megterheli Oroszország védelmi termelését, aminek utóhatásai vannak a fegyverexport-képességére is. Ezek a kihívások évekig, sőt évtizedekig gyötörhetik Oroszországot. A háborúnak egyszer csak vége lesz, és azt követően újra kell termelnie az elveszített katonai készleteit. Kínának megvan a lehetősége, az ösztönzője és a kapacitása is, hogy nyerjen Oroszország veszteségeiből. Ahogy Oroszország egyre nagyobb mértékben mond le a globális fegyverpiacból való részesedéséről, nem sok minden áll Kína sikerének útjában.

Címlapfotó: shutterstock