Az EU agrárbiztosa volt az, aki az ukrán gabonabotrány kapcsán kijelentette: Magyarországnak nem jár kompenzáció. Most már mindenki beletörli a lábát.
Terjedelmes írásban ekézi a Politico a lengyel Janusz Wojciechowskit, az Európai Bizottság „leggyengébb láncszemét”, aki az európai ügyeket elhanyagolva hazája legfőbb lobbistája lett, és „még el sem ment, de már el is felejtették”. A lap utal az Európai Bizottság jövőre lejáró mandátumára, kijelentve, hogy a mezőgazdasági biztos semmilyen maradandó nyomot nem hagy maga mögött munkásságával, kérdőjelet azonban annál többet.
Brüsszelben általános vélemény, hogy Wojciechowski a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság érdekérvényesítő lobbistájává vált az Európai Bizottságban. A biztosoknak egyébként az ilyenfajta tevékenység kifejezetten tiltva van, munkájukat – minden mást háttérbe szorítva – a 27 tagállam közös érdekében kellene végezniük, a nemzeti hovatartozás pedig nem lehetne tényező feladataik ellátása során. „Már teljesen elszigetelődött, és inkább a pártjára gondol, mint az általános uniós politikára” – mondta egy EU-s diplomata, rámutatva egy brüsszeli karrier dicstelen végére.
Pedig a kezdet sem volt sétagalopp: Lengyelország eredeti jelöltje a posztra nem is ő volt, aztán amikor mégis ott találta magát az előzetes meghallgatáson, az igen kínos fordulatot vett, egyrészt Wojciechowski hiányos angol tudása, másrészt felkészületlensége és zavaros válaszai miatt. Ennek ellenére megválasztották, ám Ursula von der Leyen a kezdetektől a szükséges rosszat látta benne, így szépen sarokba állította, és gyakorlatilag a bizottság alelnökére, Frans Timmermansra bízta feladatainak többségét. A megalázó körülmények nem szegték a lengyel biztos kedvét, és már a kezdetektől lelkesen vetette bele magát a Lengyelországért lobbizó erős-erőtlen ember szerepébe.
Wojciechowski soha nem titkolta hűségét a Jog és Igazságosság felé, ám azt időnként erősebben, időnként bágyadtabban visszautasítja, hogy Lengyelországból kapott volna vagy kapna közvetlen utasításokat. Ahogyan azokat a vádakat is, amelyek szerint mandátuma alatt tulajdonképpen semmit nem csinált. A bírálatokra úgy felelt: ő volt az, aki megemelte az EU mezőgazdasági büdzséjét, megreformálta a közös agrárpolitikát, és újításokat vezetett be a biogazdálkodás területén.
Ugyanakkor egy nemrégen tartott varsói parlamenti meghallgatáson suta módon azzal dicsekedett, hogy a több milliárd eurós, a Bizottság által jóváhagyott és Lengyelországnak megszavazott támogatás egyedül az ő lobbitevékenységének köszönhető.
Feltűnő volt az is, hogy a biztos a hivatalos útjainak egyharmadát Lengyelországi helyszínek látogatásával töltötte, ilyenkor pedig pártjának rendezvényein múlatta idejének nagy részét.
A Jog és Igazságosságon belül állítólag csak úgy emlegetik: „brüsszeli emberünk”.
Több EU-tisztviselő szerint Wojciechowski nagyon is tisztában volt vele, mit vár tőle Varsó, és igyekezett annak a lehető legjobban megfelelni. Napvilágra került például egy levelezés, amelyben a lengyel kormány arra kéri, hogy szabadítson fel pénzforrásokat az ország baromfi- és sertéstenyésztői számára. Az ombudsman januárban vizsgálatot indított az ügy kapcsán, miután a Bizottság a kollektív védelem elve alapján villámgyorsan összezárt, és az általa sokat hangoztatott átláthatóság jegyében a kérések ellenére sem volt hajlandó nyilvánosságra hozni a Wojciechowski és a lengyel kormány közötti levelezések tartalmát. A biztos mindenesetre rendületlenül tagad: „Semmilyen lengyel kormányutasítást nem hajtok végre, sőt egyáltalán nem is kapok semmilyen utasítást” – hangoztatta sértődötten.
Amikor kiderült, hogy az ukrán termékek importjára vonatkozó vámtilalom eltörlése a lehető legnagyobb káoszt idézte elő gabonafronton a szomszédos országok agrárpiacán, a figyelem hirtelen Wojciechowskire irányult. Az érintett országok első körben őt keresték meg, hogy oldja meg a problémát, amelyet az EU-n kívülre szánt, mégis a tagországokban rekedt gabona alacsony ára és piactorzító hatása okozott, óriási veszteséget okozva ezzel az uniós (lengyel, magyar, bolgár, szlovák, román) gazdáknak.
A tagállamok megrökönyödésére az agrárbiztosnak egyetlen megoldás jutott eszébe, és ahelyett, hogy épkézláb, a helyzetet alapjaiban megoldó javaslattal állt volna elő, megnyitotta az EU-s mezőgazdasági vészhelyzeti keretet, abból igyekezvén kompenzálni az érintett országok kárát. Már akinek, mert úgy ítélte meg, hogy Lengyelországgal, Bulgáriával és Romániával ellentétben Magyarország nem tudta bizonyítani veszteségei és az ukrán gabonadömping közötti összefüggést, ezért egy centet sem volt hajlandó adni neki.
A kiutalt összegen azonban (összesen 56 millió euró a három országnak) csak még jobban bedühödtek a lengyel gazdák, akik egyértelműen az ukrán gabonakereskedelem megszabályozását követelték alamizsna helyett. A helyzet odáig fajult, hogy a lengyel agrárminiszter lemondott, a gazdák tüntetései pedig egyre nagyobb aggodalmat keltettek a lengyel kormánypárt berkein belül a közelgő választások miatt.
Amikor Lengyelország és Magyarország betiltotta az ukrán gabona behozatalát, már érezni lehetett, hogy Wojciechowski pánikban van, és képtelen kezelni a helyzetet. Ursula von der Leyen is ekkor lépett színre, tudván, hogy azonnali beavatkozás szükséges. A jelenlegi álláspont szerint 100 millió eurót osztanak szét az érintett országok között, feltételül szabva, hogy eltörlik a behozatali tilalmat.
Wojciechowski az egyeztetések alatt végig Lengyelországért lobbizott, azzal védekezve, hogy a gazdák ott szenvedték a legnagyobb kárt, ezért az is természetes, hogy míg egyetlen más érintett országba sem tette be a lábát a botrány kirobbanása óta, szülőföldjét rendszeresen látogatta. Olyannyira, hogy elfeledkezett az Európai Parlament mezőgazdaságról szóló vitájáról, ahol viszont nemes egyszerűséggel nem jelent meg, kiváltva ezzel a képviselők haragját. Amikor a következő vitán végre személyesen is tiszteletét tette, Manfred Weber,
mondván: Wojciechowski magatartása elfogadhatatlan, miután elvárható lenne az Unió agrárbiztosától, hogy több tiszteletet tanúsítson, és megjelenjen egy olyan vitán, amelyet az ő felelősségi területe és annak súlyos problémái miatt szerveztek.
Wojciechowski viselkedése, amatőr munkavégzése és kivételezése Lengyelországgal már a tagállamokban is kiverte a biztosítékot. Cem Özdemir német agrárminiszter igyekezett diplomatikusan fogalmazni, amikor azt mondta: „Egy uniós biztosnak mindenekelőtt az EU érdekeit kell képviselnie, a saját országához fűződő kapcsolata csak ezután következhet”.
Munkálkodása alatt Wojciechowski kapcsán az az általános kép alakult ki, hogy sem vezetői kvalitásai, sem karizmája nem teszik alkalmassá egy ilyen munkakör betöltésére – írja a Politico. „Ha olyan biztost keres, aki soha nem ott van, ahol kellene, nem képes ellátni a rábízott munkát, akkor Wojciechowski személyében már meg is találta” – nyilatkozta egy lengyel ellenzéki képviselő, véleményével pedig a jelek szerint nincs egyedül.
A biztos impotens viselkedése nagyban hozzájárulhatott Varsó csalódottságához. Wojciechowski éppen kvalitásbeli gyengeségei miatt még érdekérvényesítő lobbiszerepében is csalódást okozott, éppen ezért kérdéses, hogy számítása (az, hogy mindent egy lapra feltéve vissza akar menekülni a lengyel politikai színtérre) mennyire fog bejönni, miután a kormánypárt szűk vezetőségén kívül nincs sok szövetségese. Lefordítva: nem csak az EU-ban vált politikailag meglehetősen súlytalan figurává, de saját hazájában is.
Wojciechowski Brüsszelből nem fog hiányozni – zárja írását a Politico, zárszóként egy uniós tisztviselőt idézve, aki azt mondta: „Amikor távozik, mindenki boldog lesz”.
Fotó: Janusz Wojciechowski, az Európai Bizottság mezőgazdaságért felelős biztosa
MTI/Kovács Attila
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
Egy közeli évet jelölt meg a volt miniszterelnök, aki Magyar Péterről is elmondta a véleményét.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
Pat Ryder vezérőrnagy, a Pentagon szóvivője szerint a tanácsadók „nem harci szerepet töltenének be, inkább tanácsot adnának és támogatnák az ukrán kormányt és hadsereget”.
Andrij Lunyin parádézott.
A sorosista poitológus fél, hogy „Orbán Magyarországa a vesztes Oroszország utolsó európai csatlósa lesz”.
Az Egyiptommal határos Rafah ellen készülődő izraeli támadás óta feszült a két ország viszonya.
