Ezt a lépést a közelmúltban megelőzte számos enyhítő intézkedés. A döntéshozók a pénzügyi szektor likviditásának növelése érdekében csökkentették a rövid lejáratú banki hitelkamatlábat, míg a múlt héten a hat legnagyobb hitelintézet mérsékelte a betéti kamatokat.
Sok közgazdász kevesli ezeket az intézkedéseket, és arra is figyelmeztetnek, hogy a gyenge növekedés valódi oka nem a magas kamatlábak, inkább a jövőbe vetett bizalom. Hat hónappal az után, hogy a kínaiak hátat fordítottak zéró-Covid-politikának,, nem jött a várt felpattanás, bár a gazdaság globálisan továbbra is kiugrónak számít. Kína újranyitása, amelytől a világgazdaság fellendülését is várták, az ottani folyamatokat sem tudta felpörgetni.
Peking nem alkalmazta azokat a fiskális vagy monetáris ösztönzőket, amelyeket más gazdaságok alkalmaztak a járvány idején. Míg máshol a politikai döntéshozók az infláció megfékezéséért küzdenek, Kínában az árak stagnálnak. 2020 közepén más nagy gazdaságokhoz hasonlóan ott is fellendültek az ingatlan- és részvényárak, ami egy buborék kialakulására figyelmeztetett. A politikai döntéshozók az erősen eladósodott ingatlanpiac tőkeáttételének csökkentésére törekedtek, ami az egész ágazatra kiterjedő válságot váltott ki, és a fejlesztőket fizetésképtelenségbe sodorta. Az építési tevékenység leállt.
Ellentétben az Egyesült Államokban és Európában tapasztalható, a háztartások, valamint a vállalkozások közvetlen támogatását célzó politikákkal, Peking sokat költött egy hatalmas Covid-ellenes apparátus felépítésére, a tömeges tesztelésre és a városi korlátozások bevezetésére, amelyek megfojtották a növekedést.
Az amúgy is szerény idei, 5 százalékos gazdasági növekedési tervezet az elmúlt évtizedek legalacsonyabb célkitűzése. Az ingatlanpiac, amely 2021 óta hosszan tartó zuhanásba kezdett, még nem tért magához. Ebben a negyedévben 30 nagyvárosban az újlakás-eladások csak a 2019-es szint 75 százalékát teszik ki.