Amikor megérkeznek a digitális nomádok

Stephen Witt írt egy terjedelmes riportot a digitális nomádokról, és írásában bemutat egy friss nomádcélpontot, Kolumbiában, Medellín városában, ott is az előkelő Laureles negyed szívében. Itt van egy újonnan megnyílt kávézó, a Semilla, amelynek frissen kialakított coworkinghelyisége úgy néz ki, mintha egy varázsló helyezte volna át oda, egyenesen a Szilícium-völgyből. Kódolók és digitális marketingesek tolonganak az asztaloknál, isszák a felhígított amerikai kávét, majszolják az avokádós pirítóst. Az emeleten az egyik elkülönített irodahelyiségben épp egy amerikai vesz részt egy találkozón a virtuális metaverzumban.

Az itt munkát végzők többsége papíron az Egyesült Államokban dolgozik, de a pandémiát követő, fellazuló munkaadói előírások már lehetővé teszik számukra, hogy a nagyvilágon bárhonnan elvégezzék a munkájukat.

Medellín (a trópusokon fekvő város) csak nemrég csatlakozott a globális nomád körforgáshoz. 

A digitális nomádoknak saját  portáljuk van, a Nomad List, egyfajta rangsor ez, ahová egymás után töltik fel a tapasztalataikat, hogy megkönnyítsék a kollégáknak a választást. A kedvelt célpontjuk Délkelet-Ázsia, hiszen a nomádok top 10 városából négy a régióban található. A listán fel-feltűnnek a kevésbé drága európai városok is, valamint a latin-amerikai célpontok, például Mexikóváros, amelynek egyik kétségtelen előnye, hogy azonos időzónában van az USA-val.

A Semilla tulajdonosa egy harmincas éveiben járó kolumbiai vállalkozó, aki próbálkozott már – csekély sikerrel – szénszálas kerékpárvázak értékesítésével vagy lekvár exportálásával, mielőtt 2019-ben megnyitotta a kávéházát. A népszerű coworkinghelyen egy januári napon körülbelül 70-en tartózkodtak, és még legalább 100-an a második emeleti coworkingtérben. Előkelő kliensek, sportos AirPodok, divatos frizurák, drága bőr tornacipők és folyamatos videohívások.

 A tipikus nomád ugyanakkor ritkán marad egy helyen hosszú ideig: egy év alatt 12-13 országot is meglátogathat, hiszen általában nem szívesen marad egy-két hónapnál tovább. A bevált városi célpontokat részesít előnyben, ahol virágzó üzleti közösségek vannak. A tengerpartok sokszor rosszat tesznek a nomádoknak, gyakran elcsábítják őket a munkától.

Egy-egy egzotikus ország nyugodt, virágzó városrészeit keresik, de a nomádok és a helybeli középosztály között óriási a jövedelemkülönbség. Az ideérkezők éves fizetése dollárban gyakran hat számjegyű, azaz havonta mintegy 3 millió forint. Ám ahová megérkeznek, ott elszabadulnak az árak, a bérleti díjak az egekbe szöknek, és az éttermek képtelenek elég gyorsan emelni az áraikat. Medellínben egy egyszobás szobát manapság már „gringóáron”, havi 1300 dollárért adnak bérbe, egy olyan országban, ahol a havi átlagjövedelem 300 dollár.

Sok város tárt karokkal fogadja őket, és várja a külföldiektől a készpénzt. Néhány település időben kapcsolt, és 2021-ben lazított a Covid-szabályokon, ami a vírusszkeptikusokat is mozgásba lendítette. Mexikó emellett azért is volt vonzó, mert egy amerikai állampolgár turistavízummal hat hónapig is tartózkodhat az országban.

Azonban – ahogy említettük – az érkezésük könnyen megemelheti a helyi lakosok megélhetési költségeit. Megváltoztatják a városképet, amely inkább kezd hasonlítani egy brooklyni negyedre – ahol az angol nyelv gyakoribb, mint a helyi és ahol az utcákat fényesre festett coworkingközpontok és nemzetközi konyhát kínáló elegáns éttermek tarkítják. Az épületek külseje megőrzi történelmi jellegét, de a belső terek a hotdesking, az ingyenes töltőcsatlakozók, a megfizethető kávé és a megvásárolható wifi steril homogenitásához konvergálnak.

például az adott település lakásproblémái kapcsán. Mexikóvárosban az emberek az utcára vonultak tiltakozni. Portugália, mindössze öt hónappal azután, hogy az ország digitálisnomád-vízumot vezetett be, korlátozta az Airbnb-t, hogy megpróbálja csillapítani a növekvő lakhatási költségeket. A türkizkék tengerparti paradicsomnak számító Balin, az egyik legkorábbi nomád-célponton már a helyi politikusok is egyre szkeptikusabban tekintenek a nomádokra.

A digitális nomád mint életforma már a 2000-es évek elején megjelent, de a számuk a Covid–19-járvány idején kezdett igazán megnövekedni, amikor sok munkahely bezárta a kapuit. Az irodáiktól elszakított távmunkások olyan országokba kezdtek költözni, ahol viszonylag enyhe járványügyi korlátozások voltak érvényben. A Covid–19 lecsengésével sem igyekeztek haza, inkább beutazták a világot, amit a távközlési szoftverek fejlődése és a szélessávú internet globális elterjedése is segített.

 Nehéz meghatározni, hogy jelenleg hány munkavállaló minősül digitális nomádnak. A leghitelesebb számot a Nomad List, az előfizetéses közösségi hálózata adja, amelybe általában minden digitális nomád bejelentkezik. Ennek a felhasználói bázisából kiindulva

A Nomad List felhasználóinak a felmérése azt mutatta, hogy körülbelül felük az Egyesült Államokból, egyharmaduk Európából, a többiek pedig a világ minden tájáról származnak. A 2023-as jelentésben Brazília és India is előkelő helyen áll az Egyesült Államokon és Európán kívüli felhasználók után.

Persze a valódi számukat csak találgatni lehet, ugyanis a nomádok kissé szégyenlősek, amikor a munkavégzésük helyéről kell nyilatkozniuk, hiszen az nem mindig tetszene az anyavállalatnak, és jogi szempontból az adózási státuszuk is gyakran a szürkezónába esik.

A digitális nomádok legjobb hat városa

Digitális nomádok Magyarországon

Feltételezhetően a digitális nomádok nagy többsége nem kerül a magyar hatóságok látókörébe, hiszen egy-két hónapnál többet nem töltenek egy helyen. Az Európai Gazdasági Térség állampolgárainak nem kell tartózkodási engedély sem, amennyiben száznyolcvan napon belül kilencven napnál nem tartózkodik többet Magyarországon.

A digitális nomádok 2022-től legfeljebb két évig fehér kártyával jogszerűen tartózkodhatnak hazánkban. Ez egy olyan tartózkodási engedély, amelynek a birtokosa Magyarországon kívüli államban igazolt foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban áll, és a munkáját hazánkból fejlett digitális technológiai megoldással végzi. 

Az a digitális nomád, aki ezt választja, annak tehát adó- és járulékfizetési kötelezettsége keletkezhet Magyarországon. Abban az esetben, ha a digitális nomádként tevékenykedő magánszemélynek más országban van állandó lakóhelye, és a munkáltatója is külföldi cég, akkor jellemzően akkor lesz magyar illetőségű, ha a naptári évben 183 napnál több napot tartózkodik Magyarországon. Ilyen esetben az adókötelezettsége az összes bevételére kiterjed – ezt nevezzük teljes körű adókötelezettségnek –, függetlenül attól, hogy az belföldről, vagy külföldről származik. Ez alól kivételt jelent, ha kettős adózás elkerülésére vonatkozó egyezmény másként rendelkezik. Hasonló digitálisnomád-vízumokat a közelmúltban több mint 50 ország vezetett be, hogy legitimálja a korábban informális munkavégzést.

Persze arról nem igazán találni adatot, hogy hányan tartózkodhatnak Magyarországon, de bizonyosan kedvenc célállomás vagyunk, hiszen a 2022. szeptemberi országlistán hazánk felkerült a digitális nomádok top 10-es rangsorára. Magyarországról a lista kiemeli, hogy „az egyik legrégebbi európai ország és a Rubik-kocka szülőhazája. Ez utóbbi lefoglalja önt két üzleti hívás között.”

A lista kiemeli, hogy a lakás bérleti díja 300-380 dollár, és az átlagos megélhetési költséget 495 dollárra taksálja. De a digitális nomádnál ez csak az egyik szempont. Számukra – az egyikük nyilatkozata szerint –