Stephen Witt írt egy terjedelmes riportot a digitális nomádokról, és írásában bemutat egy friss nomádcélpontot, Kolumbiában, Medellín városában, ott is az előkelő Laureles negyed szívében. Itt van egy újonnan megnyílt kávézó, a Semilla, amelynek frissen kialakított coworkinghelyisége úgy néz ki, mintha egy varázsló helyezte volna át oda, egyenesen a Szilícium-völgyből. Kódolók és digitális marketingesek tolonganak az asztaloknál, isszák a felhígított amerikai kávét, majszolják az avokádós pirítóst. Az emeleten az egyik elkülönített irodahelyiségben épp egy amerikai vesz részt egy találkozón a virtuális metaverzumban.
Az itt munkát végzők többsége papíron az Egyesült Államokban dolgozik, de a pandémiát követő, fellazuló munkaadói előírások már lehetővé teszik számukra, hogy a nagyvilágon bárhonnan elvégezzék a munkájukat.
Így a digitális nomád szedi a sátorfáját, hiszen a tevékenysége nem függ a helytől, és felkeresi a jobbnál jobb turistacélpontokat.
Medellín (a trópusokon fekvő város) csak nemrég csatlakozott a globális nomád körforgáshoz.
A digitális nomádoknak saját portáljuk van, a Nomad List, egyfajta rangsor ez, ahová egymás után töltik fel a tapasztalataikat, hogy megkönnyítsék a kollégáknak a választást. A kedvelt célpontjuk Délkelet-Ázsia, hiszen a nomádok top 10 városából négy a régióban található. A listán fel-feltűnnek a kevésbé drága európai városok is, valamint a latin-amerikai célpontok, például Mexikóváros, amelynek egyik kétségtelen előnye, hogy azonos időzónában van az USA-val.
A Semilla tulajdonosa egy harmincas éveiben járó kolumbiai vállalkozó, aki próbálkozott már – csekély sikerrel – szénszálas kerékpárvázak értékesítésével vagy lekvár exportálásával, mielőtt 2019-ben megnyitotta a kávéházát. A népszerű coworkinghelyen egy januári napon körülbelül 70-en tartózkodtak, és még legalább 100-an a második emeleti coworkingtérben. Előkelő kliensek, sportos AirPodok, divatos frizurák, drága bőr tornacipők és folyamatos videohívások.
Medellín az „örök tavasz városa”, egész évben 21 Celsius-fok körüli hőmérséklettel. Egy lombos andoki völgy lejtőin egyszerre városias és erdős. Pedig Medellín egykor a bolygó kokainfővárosának számított. A kábítószer-kereskedelem továbbra is megmaradt a gazdaság egyik fő elemének, az ENSZ becslése szerint Kolumbia több kokaint exportál, mint valaha, de az erőszak az elmúlt években mérséklődött, igaz, a város nem éppen a legbiztonságosabb. A nomádok listáján szereplő 25 legnépszerűbb úti cél közül ez az egyetlen, amelynél az Egyesült Államok külügyminisztériuma emberrablásokra figyelmeztet.
Tavaly októberben Kolumbia speciális vízumot vezetett be a digitális nomádok számára. Azok közülük, akik igazolják, hogy távmunkában tevékenykednek, akár két évig is dolgozhatnak az országban.
A tipikus nomád ugyanakkor ritkán marad egy helyen hosszú ideig: egy év alatt 12-13 országot is meglátogathat, hiszen általában nem szívesen marad egy-két hónapnál tovább. A bevált városi célpontokat részesít előnyben, ahol virágzó üzleti közösségek vannak. A tengerpartok sokszor rosszat tesznek a nomádoknak, gyakran elcsábítják őket a munkától.
A nomádok többsége fehér, nyugati, a 20-as éveik végén vagy a 30-as éveik elején járnak, és a szoftver, a marketing vagy a tervezés területén dolgoznak. Általában jól képzettek és jómódú családból származnak. A férfiak száma körülbelül 50 százalékkal meghaladja a női nomádokét. A felmérések szerint a nemzetiségüket, a politikai nézetüket és a vallásukat csak „születési véletlennek” tekintik. Elszakadtak már a saját identitásuk hagyományos jelzőitől, de természetesen azért kiélvezik az útlevél adta előjogokat.
Egy-egy egzotikus ország nyugodt, virágzó városrészeit keresik, de a nomádok és a helybeli középosztály között óriási a jövedelemkülönbség. Az ideérkezők éves fizetése dollárban gyakran hat számjegyű, azaz havonta mintegy 3 millió forint. Ám ahová megérkeznek, ott elszabadulnak az árak, a bérleti díjak az egekbe szöknek, és az éttermek képtelenek elég gyorsan emelni az áraikat. Medellínben egy egyszobás szobát manapság már „gringóáron”, havi 1300 dollárért adnak bérbe, egy olyan országban, ahol a havi átlagjövedelem 300 dollár.
A nomádok sok pénzt költenek ezeken a helyeken, mivel azt hiszik, hogy minden olcsó, így aztán folyamatosan növekednek a költségek, eltorzítva a helyi gazdaságot.
helyi gazdaságotSok város tárt karokkal fogadja őket, és várja a külföldiektől a készpénzt. Néhány település időben kapcsolt, és 2021-ben lazított a Covid-szabályokon, ami a vírusszkeptikusokat is mozgásba lendítette. Mexikó emellett azért is volt vonzó, mert egy amerikai állampolgár turistavízummal hat hónapig is tartózkodhat az országban.