Az elmúlt mintegy fél évszázad neoliberális gazdaságpolitikája látványos globális növekedéshez vezetett, ezzel együtt az egyenlőtlenségek rég nem látott, széles körű elterjedését is magával hozta.
Kerekes György, a Makronóm Intézet alapítójának írása.
Kétségtelen, hogy maga a gazdasági növekedés nagyon gyakran használt fogalom: a hétköznapi olvasóknak készülő újságcikkekben legtöbbször egyszerűen a GDP-növekedés szinonimájaként használják. Ma már azonban elterjedt a fenntartható (sustainable development), az inkluzív (inclusive growth) és a rugalmas növekedés (resilient growth) kifejezés i, vagy akár a nem-növekedés tézise is.
A világgazdaságban ugyanakkor jelenleg nagy bizonytalanság uralkodik,
A World Economic Forum (WEF) május 2–3-án tartotta Global Growth Summit elnevezésű (Növekedési csúcstalálkozónak fordítható) nemzetközi konferenciáját, amelyen pontosan ezt a problémakört járták körül, különösen az úgynevezett rugalmas vagy reziliens növekedés kérdésére fókuszálva.
Az ILO (az ENSZ munkaügyi szervezete) főigazgatója, Gilbert Huongbo azzal kezdte, hogy az elmúlt 40 év dominánsan neoliberális gazdaságpolitikája látványos eredményeket ért el, de magas költségek mellett, miközben az egyenlőtlenségek növekedtek és a klímaváltozás is látványosan felgyorsult. Ahogy fogalmazott:
A találkozó másik fontos gondolati vonulata a növekedési koncepciók kontextusfüggősége volt. Így például
A gazdasági növekedés ára nemcsak az elszabadulni látszó klímaváltozás volt, hanem a munkaerő megújításának a nehézsége is. Ezt jelzi, hogy a konferencián az Egyesült Arab Emírségek és Egyiptom miniszterei is kiemelték, hogy
A konferencián részt vett még a szaúdi gazdasági miniszter, Faiszal Alibrahim és Laura D’Andrea Tyson, a Berkeley Egyetem professzorai is, akik egyetértettek abban, hogy inkluzív növekedést kívánnak látni a saját hazájukban és a világban, ami a gazdasági lehetőségek és a szociális felelősségvállalás és, a társadalmi fejlődés metszete.
Borítókép: 123rf