Bár a nyugati világ még kifelé bizonytalanságot mutat, előbb-utóbb úgyis vadászbombázókat fog küldeni Kijevnek. Így jutunk el az egyszerű rohamsisakoktól a korszerű vadászrepülőgépekig.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Franciaországot – épp állandó habozása miatt – rendszeres bírálatok érték az ukrán fegyverszállítások ügyében. A háború kirobbanása után ugyanakkor Párizs vitte a prímet Kijev fegyverekkel történő ellátásában. Érkeztek a Caesar lövegek, majd az AMX könnyű páncélos járművek. Macron a nehéz tankok felajánlásában is élen járt, de aztán mintha elszállt volna a lelkesedése. Sőt, egyesek azzal vádolták meg az Élysée-palotát, hogy halogató technikájával tulajdonképpen az oroszokat támogatja…
Ez némiképp érthető is: túlzottan nem rokonszenvezett azzal a kijevi döntéssel, amely inkább az Európában elterjedt német Leopard 2-es típusokat részesítette előnyben a franciák – évek óta nem gyártott – Leclerc tankjaival szemben. Párizsban valószínűleg először szembesültek azzal a problémával, hogy ha minden fegyvert és lőszert Ukrajnának juttatunk, akkor itt fogunk állni – kis túlzással – gatyára levetkezve, ha esetleg történne valamilyen, a franciákat érintő katonai konfliktus valahol a világban, amivel most még nem számolnak.
A francia főváros úgy döntött, hogy a vadászgépek ügyében igyekszik aktív szerepet vinni. A napokban jelent meg a francia sajtóban az a hír, hogy a Nancy melletti Mont-de-Marsan légibázison
A francia védelmi minisztérium az ukrán pilóták jelenlétét nem tagadta, de azt állította, hogy nem kiképzés, hanem inkább „a légügyi személyzet ismerkedése zajlik az adott géppel”.
Nyilván máshol is „ismerkednek” a korszerű nyugati vadászgépekkel…
Eddig annyi került nyilvánosságra, hogy
Az is kiderült a lapokból, hogy ha megszületik a politikai döntés, akkor a franciák mintegy 10-12 darab Mirage-t készek Ukrajnának biztosítani. Ha pedig elhárul a politikai akadály a vadászbombázók szállítása előtt, akkor azokhoz bizony személyzet is kell. A Szovjetunióban készült repülőkből átülve a nyugati vadászgépek vezetésének elsajátítása azonban nem megy egyik percről a másikra. Ehhez idő kell, sőt egyesek szerint évek kelle(né)nek. Ezért van jelentősége annak, hogy már most megkezdődött a pilóták kiképzése.
Ám ezzel a kiképzéssel is hasonló lehet a történet, mint a Leclerc harckocsikkal. Bár számos, főleg afrikai és ázsiai ország légierejében találunk Mirage 2000-es gépeket, már évtizedek óta nem folyik a gyártásuk a Dassault Aviation franciaországi üzemeiben. Igaz, a Mirage a saját korában, azaz az 1990-es években a legfejlettebb technikát hordozta – ám e negyedik generációs vadászgépeknél ma már vannak bőven korszerűbbek. A lőszerrel is ugyanaz a helyzet: igen nagy gond, bár nem lehetetlen, rakétát, GPS-irányítású bombát találni a Mirage 2000-hez, enélkül meg csak egy újabb nyűgöt vesz a nyakába „a megajándékozott”. Azaz a hadi logisztikusoknak tíz gépért kellene kiépíteni egy egész ellátó láncot, ez önmagában rémálom.
Kijev, ha választani lehet, akkor F-16-osokra vágyik. Ez kipróbált gép, vannak nagyon korszerű típusai, ráadásul rengeteg NATO-tagállam légierejének alapdarabjai. Az alkatrész- és lőszerutánpótlással közel sem lehet olyan gond, mint a Mirage-ok esetében. Az viszont egyáltalán nem kizárt, hogy Ukrajna majd kap egy adag Mirage-t és Tornadót is. De hogy mikor, az itt a nagy kérdés. Ráadásul az igen színes, tarkabarka tankflotta után (francia, német, amerikai és a régi, orosz tankok) pár éven belül egy szedett-vedett, amolyan „patchwork légiereje” lehet az ukránoknak, így végképp a világ levetett haditechnikájának egyfajta roncstelepe lehet Ukrajna.
Mindeközben két keleti NATO-tag a vadászbombázók ügyében már mindenkit megelőzve lépett is. Lengyelország a napokban adta át Kijevnek a négy, még szovjet érában, az 1970-es években kifejlesztett, a nyolcvanas évektől hadrendbe állt MiG-29-es egyikét, Zelenszkij ukrán elnök varsói látogatására időzítve. Szlovákiában is készítik a 17 darab Mig-29-est Ukrajnának. Nem törődve a nyugati totojázással, a két ország élen jár a vadászgépek adományozásában. A nemes gesztust nem vitatva azért fűzzük hozzá, hogy az önzetlen lemondásba belejátszott az is: ezek a gépek részben becserélhetők majd korszerű amerikai típusra. És ráadásul a zömük felújításra vár, ami nem annyit jelent, hogy leporolják. A saját bevallása szerint Kijev a szovjet kor jelképének számító MiG-29-es gépekből vesztett vagy hatvanat, amelyet bátran be lehet szorozni legalább kettővel. Az orosz hírforrások eddig 150 ukrán repülőgép megsemmisítéséről beszélnek.
„Adjatok szárnyakat a szabadságunkhoz” – ezzel a jelmondattal turnézik minden ukrán vezető a nyugati fővárosokban. Eddig Hollandia ígérte biztosra, ha a Nyugat döntése megszületik, akkor átad Kijevnek néhány F-16-ost. Félő, hogy olyan vontatottan fog haladni az egész folyamat, mint a nyugati harckocsik ügyében.
Kijev először arról beszélt, hogy háromszáz páncélosra lenne szüksége egy nagyobb ellentámadás megkezdéséhez. A szóbeli felajánlásokból úgy 150 jött össze. Tavaszra ígérték, hogy majd megjelennek a frontokon, azonban eddig alig pár tucat érkezett meg belőlük.
A többit most vontatják ki a raktárakból, és számtalan esetben derül ki, hogy alapos javításra van szükségük. Az amerikaiak csak most kezdik gyártani az ukránoknak szánt Abramseket, azaz legalább egy év kell ahhoz, hogy a csodatank megjelenjen az ukrán erők kötelékében. Magyarán a szállítások nem úgy haladnak, ahogy azt előzetesen elképzelték.
Vajon a „szárnyak” is így érkeznek majd? De hova rohanunk ennyire előre, a Dnyeperen még sok víz lefolyik addig. Csak akkor fogják közölni a vadászgépek Ukrajnába érkezését, ha már az ukrán személyzet is tisztában van azok működésével, kezelésével. Úgyhogy ez időbe telik.
Nagyon sok függ a harcok állásától is, amiben hónapok óta nem tapasztalható nagyobb változás. Mindkét fél bejelentette a nagy tavaszi offenzívát, ám eddig ennek nyomát sem láttuk. Ha kellő számban befutnának a Leopard 2-esek, akkor lenne nagy szükség az ukrán légi támogatásra, mert anélkül csupán dísznek számítanak az olyannyira modern tankok is. De hatalmas ellentámadásról – úgy tűnik – egyelőre nincsen szó, az elmúlt években jól kiépített állásaikat próbálják tartani az ukrán csapatok. Szárazföldön működik is a szomorú „húsdaráló”, a lövegek és a gyalogsági csapatok vívják könyörtelen csatájukat.
Mindeközben az utóbbi hónapokban érdekes jelenség figyelhető meg a nyugati közvéleményben: lanyhul az ukrán ügy támogatottsága – ezt tanúsítja nem egy közvéleménykutatás, amely a közelmúltban látott napvilágot. A különböző országokban a korábban tapasztalt átlagos 80 százalék körüli rokonszenv körülbelül 20 százalékponttal, 60 százalék körülire esett. Tehát
Ez pedig a hangulatváltozás első jele. Az emberek jelentős százaléka úgy gondolja, hogy elég ebből a háborúból Kelet-Európában. Megtörni látszik a feltétlen leskedés az ukrán ügyért.
Mi lehet ennek a kiváltó oka? Olyan, mintha Európa egy feneketlen hordóba öntené a fegyvert és a sok-sok milliárd dolláros segélyt. Ezek, bár talán megállították az orosz haderőt tavaly a frontokon, de egyáltalán nem vittek közelebb a válság lezárásához. Az sem vált ki rokonszenvet, ahogy az ukrán vezetés nagy hangon követeli a háború fenntartásához szükséges eszközöket. Ezzel párhuzamosan csökkent Zelenszkij ukrán elnök népszerűsége is. Az ukrán menekültek egy részének viselkedése is ellenszenvet szül. Svájcban és Ausztriában sem nézik jó szemmel a segélyért érkező ukránokat, akik sok esetben még a helyiekét is meghaladó méretű terepjáróikkal keresnek parkolóhelyet a városháza környékén.
Vannak olyan országok, ahol továbbra is első számú ügy az ukránok támogatása. Ez nyilvánvalóan elsősorban a fenyegetést közelről érző Lengyelország és a Baltikum – itt a történelmi oroszellenes érzelmek mindent felülírnak. Ám még Lengyelországban is 9 százalékkal csökkent az ukránok iránti szimpátia, 79 százalékot mérnek. Hetven százalék felett van Hollandia és Spanyolország. Hatvan százalékhoz közeli eredménnyel Nyugat-Európában a legutolsók közt található Olasz- és Franciaország és – meglepetésre – Németország.
Az ilyen nagy horderejű döntés bejelentése előtt – amely nemcsak még inkább elkölezi a Nyugatot Ukrajna mellett, mint a vadászgépek küldése, hanem újabb anyagi áldozatokkal is jár – csak tájékozódnak a politikusok a közvélemény állásáról. Ez pedig kedvezőtlen helyzetet tükröz ilyen határozat bejelentésére. A Nyugat, mint a megrögzött kártyajátékos, mindent feltesz egy olyan lapra, amelyet józanabb pillanataiban eldobott volna. Itt viszont nem mérlegelhet: a lapokat már leosztották, nincs kiszállás.
Címlapfotó:123rf.com
Az oroszok kijevi és más ukrán városokban található támadási célpontokat jelöltek ki, többek között az elnöki hivatalt is – állítja az ukrán elnök.
Minden eddiginél pusztítóbb légicsapás-sorozat érte Ukrajnát az elmúlt napokban.
Az orosz parlament jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi Vlagyimir Putyin elnök számára, hogy külföldi országok ellen indítson hadműveletet.
Az ukrán korrupcióellenes hatóságok letartóztatnák Andrij Jermakot, az elnöki hivatal volt vezetőjét, akit egy Kijev melletti luxuslakópark finanszírozásával összefüggő pénzmosási ügyben gyanúsítanak. Egy frissen kiszivárgott hangfelvétel szerint Jermak körei irányíthatták az ukrán állami bankot.
Mindezt kezdődő olajválság idején.
Az ukrán elnök szerint még korai lenne bármit mondani az ügyről.
A sport világában nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel a lehetséges kinevezést.
A volt helyettes államtitkár kifejtette, fizetésének hat havi összege jár neki juttatásként, amit elvár Magyar Pétertől, hogy kifizessen.
