Bár a nyugati világ még kifelé bizonytalanságot mutat, előbb-utóbb úgyis vadászbombázókat fog küldeni Kijevnek. Így jutunk el az egyszerű rohamsisakoktól a korszerű vadászrepülőgépekig.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Franciaországot – épp állandó habozása miatt – rendszeres bírálatok érték az ukrán fegyverszállítások ügyében. A háború kirobbanása után ugyanakkor Párizs vitte a prímet Kijev fegyverekkel történő ellátásában. Érkeztek a Caesar lövegek, majd az AMX könnyű páncélos járművek. Macron a nehéz tankok felajánlásában is élen járt, de aztán mintha elszállt volna a lelkesedése. Sőt, egyesek azzal vádolták meg az Élysée-palotát, hogy halogató technikájával tulajdonképpen az oroszokat támogatja…
Ez némiképp érthető is: túlzottan nem rokonszenvezett azzal a kijevi döntéssel, amely inkább az Európában elterjedt német Leopard 2-es típusokat részesítette előnyben a franciák – évek óta nem gyártott – Leclerc tankjaival szemben. Párizsban valószínűleg először szembesültek azzal a problémával, hogy ha minden fegyvert és lőszert Ukrajnának juttatunk, akkor itt fogunk állni – kis túlzással – gatyára levetkezve, ha esetleg történne valamilyen, a franciákat érintő katonai konfliktus valahol a világban, amivel most még nem számolnak.
A francia főváros úgy döntött, hogy a vadászgépek ügyében igyekszik aktív szerepet vinni. A napokban jelent meg a francia sajtóban az a hír, hogy a Nancy melletti Mont-de-Marsan légibázison
A francia védelmi minisztérium az ukrán pilóták jelenlétét nem tagadta, de azt állította, hogy nem kiképzés, hanem inkább „a légügyi személyzet ismerkedése zajlik az adott géppel”.
Nyilván máshol is „ismerkednek” a korszerű nyugati vadászgépekkel…
Eddig annyi került nyilvánosságra, hogy
Az is kiderült a lapokból, hogy ha megszületik a politikai döntés, akkor a franciák mintegy 10-12 darab Mirage-t készek Ukrajnának biztosítani. Ha pedig elhárul a politikai akadály a vadászbombázók szállítása előtt, akkor azokhoz bizony személyzet is kell. A Szovjetunióban készült repülőkből átülve a nyugati vadászgépek vezetésének elsajátítása azonban nem megy egyik percről a másikra. Ehhez idő kell, sőt egyesek szerint évek kelle(né)nek. Ezért van jelentősége annak, hogy már most megkezdődött a pilóták kiképzése.
Ám ezzel a kiképzéssel is hasonló lehet a történet, mint a Leclerc harckocsikkal. Bár számos, főleg afrikai és ázsiai ország légierejében találunk Mirage 2000-es gépeket, már évtizedek óta nem folyik a gyártásuk a Dassault Aviation franciaországi üzemeiben. Igaz, a Mirage a saját korában, azaz az 1990-es években a legfejlettebb technikát hordozta – ám e negyedik generációs vadászgépeknél ma már vannak bőven korszerűbbek. A lőszerrel is ugyanaz a helyzet: igen nagy gond, bár nem lehetetlen, rakétát, GPS-irányítású bombát találni a Mirage 2000-hez, enélkül meg csak egy újabb nyűgöt vesz a nyakába „a megajándékozott”. Azaz a hadi logisztikusoknak tíz gépért kellene kiépíteni egy egész ellátó láncot, ez önmagában rémálom.
Kijev, ha választani lehet, akkor F-16-osokra vágyik. Ez kipróbált gép, vannak nagyon korszerű típusai, ráadásul rengeteg NATO-tagállam légierejének alapdarabjai. Az alkatrész- és lőszerutánpótlással közel sem lehet olyan gond, mint a Mirage-ok esetében. Az viszont egyáltalán nem kizárt, hogy Ukrajna majd kap egy adag Mirage-t és Tornadót is. De hogy mikor, az itt a nagy kérdés. Ráadásul az igen színes, tarkabarka tankflotta után (francia, német, amerikai és a régi, orosz tankok) pár éven belül egy szedett-vedett, amolyan „patchwork légiereje” lehet az ukránoknak, így végképp a világ levetett haditechnikájának egyfajta roncstelepe lehet Ukrajna.
Mindeközben két keleti NATO-tag a vadászbombázók ügyében már mindenkit megelőzve lépett is. Lengyelország a napokban adta át Kijevnek a négy, még szovjet érában, az 1970-es években kifejlesztett, a nyolcvanas évektől hadrendbe állt MiG-29-es egyikét, Zelenszkij ukrán elnök varsói látogatására időzítve. Szlovákiában is készítik a 17 darab Mig-29-est Ukrajnának. Nem törődve a nyugati totojázással, a két ország élen jár a vadászgépek adományozásában. A nemes gesztust nem vitatva azért fűzzük hozzá, hogy az önzetlen lemondásba belejátszott az is: ezek a gépek részben becserélhetők majd korszerű amerikai típusra. És ráadásul a zömük felújításra vár, ami nem annyit jelent, hogy leporolják. A saját bevallása szerint Kijev a szovjet kor jelképének számító MiG-29-es gépekből vesztett vagy hatvanat, amelyet bátran be lehet szorozni legalább kettővel. Az orosz hírforrások eddig 150 ukrán repülőgép megsemmisítéséről beszélnek.
„Adjatok szárnyakat a szabadságunkhoz” – ezzel a jelmondattal turnézik minden ukrán vezető a nyugati fővárosokban. Eddig Hollandia ígérte biztosra, ha a Nyugat döntése megszületik, akkor átad Kijevnek néhány F-16-ost. Félő, hogy olyan vontatottan fog haladni az egész folyamat, mint a nyugati harckocsik ügyében.
Kijev először arról beszélt, hogy háromszáz páncélosra lenne szüksége egy nagyobb ellentámadás megkezdéséhez. A szóbeli felajánlásokból úgy 150 jött össze. Tavaszra ígérték, hogy majd megjelennek a frontokon, azonban eddig alig pár tucat érkezett meg belőlük.
A többit most vontatják ki a raktárakból, és számtalan esetben derül ki, hogy alapos javításra van szükségük. Az amerikaiak csak most kezdik gyártani az ukránoknak szánt Abramseket, azaz legalább egy év kell ahhoz, hogy a csodatank megjelenjen az ukrán erők kötelékében. Magyarán a szállítások nem úgy haladnak, ahogy azt előzetesen elképzelték.
Vajon a „szárnyak” is így érkeznek majd? De hova rohanunk ennyire előre, a Dnyeperen még sok víz lefolyik addig. Csak akkor fogják közölni a vadászgépek Ukrajnába érkezését, ha már az ukrán személyzet is tisztában van azok működésével, kezelésével. Úgyhogy ez időbe telik.
Nagyon sok függ a harcok állásától is, amiben hónapok óta nem tapasztalható nagyobb változás. Mindkét fél bejelentette a nagy tavaszi offenzívát, ám eddig ennek nyomát sem láttuk. Ha kellő számban befutnának a Leopard 2-esek, akkor lenne nagy szükség az ukrán légi támogatásra, mert anélkül csupán dísznek számítanak az olyannyira modern tankok is. De hatalmas ellentámadásról – úgy tűnik – egyelőre nincsen szó, az elmúlt években jól kiépített állásaikat próbálják tartani az ukrán csapatok. Szárazföldön működik is a szomorú „húsdaráló”, a lövegek és a gyalogsági csapatok vívják könyörtelen csatájukat.
Mindeközben az utóbbi hónapokban érdekes jelenség figyelhető meg a nyugati közvéleményben: lanyhul az ukrán ügy támogatottsága – ezt tanúsítja nem egy közvéleménykutatás, amely a közelmúltban látott napvilágot. A különböző országokban a korábban tapasztalt átlagos 80 százalék körüli rokonszenv körülbelül 20 százalékponttal, 60 százalék körülire esett. Tehát
Ez pedig a hangulatváltozás első jele. Az emberek jelentős százaléka úgy gondolja, hogy elég ebből a háborúból Kelet-Európában. Megtörni látszik a feltétlen leskedés az ukrán ügyért.
Mi lehet ennek a kiváltó oka? Olyan, mintha Európa egy feneketlen hordóba öntené a fegyvert és a sok-sok milliárd dolláros segélyt. Ezek, bár talán megállították az orosz haderőt tavaly a frontokon, de egyáltalán nem vittek közelebb a válság lezárásához. Az sem vált ki rokonszenvet, ahogy az ukrán vezetés nagy hangon követeli a háború fenntartásához szükséges eszközöket. Ezzel párhuzamosan csökkent Zelenszkij ukrán elnök népszerűsége is. Az ukrán menekültek egy részének viselkedése is ellenszenvet szül. Svájcban és Ausztriában sem nézik jó szemmel a segélyért érkező ukránokat, akik sok esetben még a helyiekét is meghaladó méretű terepjáróikkal keresnek parkolóhelyet a városháza környékén.
Vannak olyan országok, ahol továbbra is első számú ügy az ukránok támogatása. Ez nyilvánvalóan elsősorban a fenyegetést közelről érző Lengyelország és a Baltikum – itt a történelmi oroszellenes érzelmek mindent felülírnak. Ám még Lengyelországban is 9 százalékkal csökkent az ukránok iránti szimpátia, 79 százalékot mérnek. Hetven százalék felett van Hollandia és Spanyolország. Hatvan százalékhoz közeli eredménnyel Nyugat-Európában a legutolsók közt található Olasz- és Franciaország és – meglepetésre – Németország.
Az ilyen nagy horderejű döntés bejelentése előtt – amely nemcsak még inkább elkölezi a Nyugatot Ukrajna mellett, mint a vadászgépek küldése, hanem újabb anyagi áldozatokkal is jár – csak tájékozódnak a politikusok a közvélemény állásáról. Ez pedig kedvezőtlen helyzetet tükröz ilyen határozat bejelentésére. A Nyugat, mint a megrögzött kártyajátékos, mindent feltesz egy olyan lapra, amelyet józanabb pillanataiban eldobott volna. Itt viszont nem mérlegelhet: a lapokat már leosztották, nincs kiszállás.
Címlapfotó:123rf.com
Az amerikai hadsereg titkára olyan körülményekre hívta fel az ukrán vezetés figyelmét, amelyek Zelenszkijt egyre inkább a konfliktus mielőbbi, békés rendezése felé terelik.
Telefonon fog egyeztetni az amerikai elnökkel.
Az ukrán vezetés szemmel láthatóan időt akar nyerni, és a tárgyalásokat a lehető legtovább húzná.
Oroszország eddig azért halasztotta ezt a támadást, mert „testvérnépként” tekintett Ukrajnára. Ám ez a hozzáállás változóban van.
Az ukrán kormány nem kezeli kellő súllyal a háború pusztító hatásait és nem tárja a nyilvánosság elé a valós helyzetet.
„Darabokra hullik az ukrán illúzió” – állapította meg a magyar miniszterelnök.
Új adónemekkel és az eddigi kedvezmények eltörlésével kellene számolniuk az érintetteknek.
A tűz a magas lakóépületeket körülvevő bambuszállványzaton át terjedt el.
