„A rezsicsökkentés egy szent tehén” – Nagy Attila Tibor szerint ezen múlhat Magyar Péter sikere
Az elemző az Indexnek nyilatkozott.
Miközben a lengyel államfő és miniszterelnök szerdán a hivatalos látogatásra érkező Zelenszkijt magasztalta, az ország mezőgazdasági minisztere a lemondását jelentette be, amit az ukrán gabonadömping kezelhetetlenségével indokolt.
Meglepőnek nem nevezhető, az időzítés miatt mégis váratlan esemény árnyékolta be Volodimir Zelenszkij lengyelországi látogatását április 5-én. Ugyanezen a napon jelentette be lemondását Henryk Kowalczyk mezőgazdasági miniszter, aki döntését a Lengyelországba és az egész uniós piacra ellenőrizetlen beáramló, piactorzító ukrán gabonadömping káoszt okozó, és jelenleg megoldhatatlannak tűnő problémájával indokolta.
Az állami látogatáson a lengyel államfő és a miniszterelnök további feltétlen támogatásáról biztosította az ukrán elnököt, aki kijelentette: nyitott határokat szeretne Lengyelország és Ukrajna között. Az agrárminiszter lemondásához éppen egy hasonló szolidaritási döntés vezetett, ami a legsúlyosabban érintette és érinti az Ukrajnával szomszédos államok, köztük Magyarország agrárpiacát.
A háború kitörése után hamarosan realizálódott a globális gabonakereskedelem egyik legégetőbb problémája: hogyan fognak kijutni az orosz blokád alatt álló ukrán kikötőkből a szállítmányok, hogy eljussanak rendeltetési helyükre a világ minden pontján? A szükségmegoldások egyik legfontosabb eleme az Ukrajnával szomszédos országok, köztük természetesen Magyarország önzetlen szolidaritási segítsége volt, amelynek során vasúti hálózatok kapacitásnövelésével, szárazföldi úton igyekeztek az ukrán terményeket eljuttatni az EU-s kikötőkbe. Az EU ugyanakkor teljes vámmentességet biztosított az ukrán agráripar termékeire, így Kijev úgy tud kereskedni, hogy minden olyan kedvezmény és kiváltság megilleti, ami az EU-s tagállamoknak jár.
A terv jó volt, de nem működött. Nem kellett sok idő, hogy Nagy István agrárminiszter és kollégái rájöjjenek: az olcsó, ellenőrizhetetlen körülmények között és az EU-s előírások mellőzésével, nem egy esetben az unióban tiltott vegyszerek alkalmazásával termesztett ukrán gabona zöme nem is hagyja el az Európai Unió területét: a legnagyobb mennyiséget a gabonakereskedők és spekulánsok még helyben felvásárolják, majd a belső piacot árasztják el vele. A probléma akkor kezdett el aggasztó méreteket ölteni, amikor emiatt az érintett, Ukrajnával határos országok agrárpiaca már nem, vagy csak sokkal kisebb mennyiségben tudta a saját gabonáját értékesíteni, magyarán: az ukrán gabonadömping olyan piactorzító hatással járt és jár, amelyre azonnali és rendkívül határozott megoldást kellett volna hozni.
A helyzetet már az év elején orvosolni kellett volna, ezért Nagy István és minisztertársai januárban azonnali segítséget kértek Brüsszeltől. Az Európai Bizottság azonban nem volt hajlandó érdemben foglalkozni a problémával: az egyetlen, nonszensz ötlete az volt, hogy megnyitja a mezőgazdasági vészalapot, és abból próbálja meg kompenzálni az ukrán gabonadömping miatt egyre súlyosabb károkat szenvedő országokat. Túl azon a már egyáltalán nem meglepő döntésen, hogy
a szétosztogatott összegek a károk méretéhez képest olyan nevetségesnek tűntek, amely csak még jobban feldühítette a tagállamok gazdálkodóit.
A legsúlyosabb helyzet éppen Lengyelországban alakult ki, ahol a gazdák már hónapok óta tüntetnek, hol határ menti úttorlasszal, hol azzal, hogy tojással dobálták meg agrárminiszterüket.
Ekkorra már a miniszterelnökök és államfők is bekapcsolódtak a küzdelembe. Orbán Viktor az EU-csúcson személyesen egyeztetett Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnökkel: az eredmény egy újabb közös levél lett, amelyet az érintett országok immár személyesen Ursula von der Leyennek címeztek, egy komplex intézkedéscsomagot megfogalmazva. A levél egyrészt a rendkívüli és azonnali támogatási összegek drasztikus emelésének ötletét tartalmazta, kiegészítve a vészalapot további forrásokból. Felvetették azt is, hogy az EU humanitárius céllal vásárolja fel az ukrán gabonadömping miatt a tagállamokban rekedt és eladhatatlan gabonát, ám a legfontosabb és egyetlen valódi megoldást mégis az a javaslat jelentette, amelynek értelmében
Nagy István miniszter akkor úgy fogalmazott: „El kell kerülni, hogy ugyanaz történjen, mint a szankciók esetében, vagyis, hogy az EU több kárt okozzon saját magának és mezőgazdasági termelőinek, mint amekkora segítséget jelent Ukrajnának a mezőgazdasági termékek szárazföldi úton történő vámmentes beengedése”.
A javaslatok ismét süket fülekre találtak, sőt: az EB gyorsan bejelentette, hogy 2024-ig meghosszabbítják az ukrán gabona vámmentességét. A lengyel gazdák azóta folyamatosan tüntetnek, állításuk szerint az elmúlt hetekben még nagyobb mennyiségű ukrán termény árasztotta el a piacot, mint eddig.
A tojásdobálós esetnél már sejthető volt, hogy Henryk Kowalczyk széke erősen inog, az agrárminiszter végül – nyilván nem véletlenül – éppen Zelenszkij látogatásának napjára időzítette a vég bejelentését. Mint mondta, miután az Európai Bizottság a vámmentesség hosszabbítása mellett döntött, ahelyett, hogy a tagállamok jogos érdekeit vette volna figyelembe, nem érzi értelmét az egyenlőtlen és teljesen egyoldalú küzdelem folytatásának.
Jelenleg úgy tűnik, az Európai Bizottság nem tudja, de nem is akarja megmenteni a belső agrárpiacot, és a szolidaritás jegyében hajlandó beáldozni az érintett országok kereskedelmét a gazdálkodók megélhetésével együtt. Kowalczyk lemondása ebből a szempontból inkább szimbolikus, semmint valós értékkel bír, miután utódja pontosan ugyanazt a súlyú problémát örökli, amelyre ő sem tudott megoldást találni. Ahogyan a lengyel gazdatüntetések egyik vezetője fogalmazott: a tiltakozó akciókat folytatják, hiszen a tárcavezető lemondása semmit nem old meg.
Fotó: Andrzej Duda lengyel elnök és Volodimir Zelenszkij 2023. április 5-én.
MTI/EPA-PAP/Radek Pietruszka