A Pentagonhoz közel álló Rand elemzése szerint ugyanaz az amerikai érdek, mint a magyar: a háború minél korábbi lezárása, a fegyverszünet és a politikai rendezés. (Cikkünk második, befejező része.)
Lóránt Károly írása a Makronómon.
Folytatjuk e friss és fontos RAND Corporation-tanulmány főbb megállapításainak bemutatását. (Cikkünk első részét itt olvashatja el.)
A tanulmány szerint az Oroszország és Ukrajna, valamint az Oroszország és a Nyugat között fennálló ellenségeskedés szintje jelenleg a politikai rendezést sokkal kevésbé teszi valószínűvé, mint a fegyverszünetet, ezért azt az Egyesült Államoknak a rendelkezésére álló eszközökkel elő kell segítenie. Erre négy területen kínálkozik lehetőség.
Először is tisztázni kellene az Ukrajnának nyújtandó jövőbeli segítség mértékét. A háború kimenetelének megítélése akár ukrán, akár orosz részről erősen függ Ukrajna nyugati támogatásától. Ezt olyan mértékben kell nyújtani, hogy egyik fél se bízzon a teljes győzelemben, és inkább a tárgyalásos rendezést keresse. A segélyeknek az ukrán tárgyalási hajlandósággal való összekapcsolása a nyugati politikai vitákban ellenszenvesnek fog tűnni, hiszen Ukrajna egy provokálatlan orosz agresszió ellen védekezik. Az amerikai megítélés azonban – ahogy a konfliktus költségei és kockázatai nőnek – változhat. És a háborús támogatás csökkentését össze lehet kapcsolni a harcok utáni hosszú távú, tartós támogatás növelésére vonatkozó Ukrajnának tett ígéretekkel.
A másik terület, ahol az Egyesült Államok a konfliktus politikai rendezése érdekében tehet valamit, az az Ukrajna biztonsága érdekében való elkötelezettség. Egy amerikai biztonsági kötelezettségvállalás – különösen egy olyan, amely szerint katonai beavatkozásra kerül sor, ha Oroszország újra támadna – visszatartaná Moszkvát egy jövőbeli agressziótól. Az Egyesült Államok vagy a szövetségesek elkötelezettsége Ukrajna háború utáni biztonsága mellett, vonzóbbá tehetné a békét Kijev számára. Az Egyesült Államok biztonsági kötelezettségvállalása Ukrajna mellett Moszkva számára kellemetlen lehet, hiszen Oroszország háborújának az egyik indítéka az volt, hogy megakadályozza Ukrajna közeledését a Nyugathoz. Az Isztambuli Nyilatkozat megalkotói úgy képzelték el ennek a kihívásnak a leküzdését, hogy Oroszország részt vesz egy többoldalú biztonsági garanciavállalási megállapodásban, amelyben rajta kívül az Egyesült Államok és más, garanciavállalóként megnevezett országok szerepelnek.
Az amerikai garanciavállalás költséggel és kockázatokkal jár, de hozzájárulna Ukrajna nagyobb tárgyalási hajlandóságához, a háború befejezéséhez és a jövőbeli orosz agresszió elrettentéséhez, ezért gondosan mérlegelni kell ezt a lehetőséget.
A harmadik terület, ahol az Egyesült Államoknak befolyásolási lehetősége van, az Ukrajna semlegessége. Amerika és szövetségesei elkötelezhetnék magukat Ukrajna semlegessége mellett úgy, ahogy azt az Isztambuli Nyilatkozat tartalmazza. Igaz, ez ellentmondana a NATO nyitott ajtók politikájának, és Kijevben is rosszallóan fogadnák, mert a kilátásba helyezett NATO-tagság lekerülne a napirendről, helyette pedig nem lenne más. Politikai szempontból bármelyik kijevi kormánynak szüksége lenne valamire, amit fel tudna mutatni a közvéleménynek, kárpótlásul azért, hogy „elveszítette” a szövetséghez való csatlakozás lehetőségét.
Végül a szankciók részleges enyhítéséhez vezető út felajánlása egy olyan lépés lenne, amely valószínűbbé teheti a tárgyalásokat. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják az ilyen alkuk hatékonyságát. A retorziók enyhítésének ígérete például hozzájárult ahhoz, hogy Irán hajlandó volt tárgyalni a nukleáris programjáról, valamint ahhoz, hogy Líbia 2003-ban beleegyezett a tömegpusztító fegyverekről való lemondásba.
Ám a szankciók enyhítésének ellenzői azzal érvelnek, hogy az jutalmazná az orosz agressziót. Ez az azonban figyelmen kívül hagyja azt a hatalmas árat, amelyet Oroszország már megfizetett ezért a háborúért: jelentős kárt okozott a gazdaságának, rontotta a nemzetközi hírnevét, emellett NATO-tagságra ösztönözte a szomszédos Finnországot és Svédországot. Arról sem lehet megfeledkezni, hogy az Egyesült Államok jelentős erőfeszítéseket tett egy globális koalíció létrehozására és összetartására Oroszország szankcionálása érdekében. E koalíció tagjainak támogatását meg kellene szereznie, mielőtt jelezné Oroszországnak a retorziók enyhítésének lehetőségét. Ám lehet, hogy nem sikerülne minden tagot rávenni az egyetértésre, és ez korlátozhatja az amerikaiak által felajánlható enyhítés mértékét. Ráadásul az Egyesült Államok vezetői belföldön és a szankciók enyhítését ellenző szövetségesek körében politikai árat fizethetnek.
Összefoglalva: a RAND Corporation anyaga azzal érvel, hogy a jelenlegi konfliktus túlságosan a háború egy dimenziójára, a területi kérdésekre összpontosul. Bár a területek hovatartozása fontos Ukrajna számára, az orosz–NATO-háború vagy az orosz nukleáris fegyverek bevetésének elkerülése, a harcok elhúzódásának megelőzése elsődlegesebb az Egyesült Államok számára, mint az ukránok által ellenőrzött területek jelentős növelésének elősegítése. Az amerikai politika máról holnapra való megváltoztatása azonban mind belföldön, mind a szövetségeseket tekintve lehetetlen és ostoba dolog lenne, de el lehetne kezdeni egy olyan folyamatot, amely az amerikai érdekeket szolgáló időkeretben tárgyalási úton véget vethet ennek a háborúnak.
Az óvatos, pró és kontra érveket szembeállító és értékelő
A tartós béke érdekében a nyugati hatalmak fogadják el Ukrajna semleges státuszát, területe egy részének elvesztését, továbbá oldják fel az Oroszországgal szemben alkalmazott nemzetközi szankciók jelentős részét.
Mivel egy ilyen fordulat váratlan lenne a szövetségesek és Ukrajna számára, lépésenként kell azokat e politikai fordulathoz hozzászoktatni. Vagyis Oroszország eléri alapvető célját, Ukrajna semlegességét, és a RAND által javasolt megoldás nagyon hasonló lenne az Isztambuli Nyilatkozathoz, ami már a háború legelején 2022 márciusában létrejött, de gyors nyugati beavatkozásra (Boris Johnson brit miniszterelnök hirtelen kijevi látogatása) az ukrán fél felmondta.
Mennyivel jobb lenne, ha ezt az eredményt óriási pusztítás nélkül lehetett volna, illetve lehetne elérni, hiszen a korábbi közvélemény-kutatások szerint Ukrajna lakosságának kétharmada ellenezte a NATO-tagságot.
A háború tekintetében az Egyesült Államokban még vita zajlik, de a RAND Corporation elemzései általában utat mutatnak az amerikai politikának, például
A jelenlegi elemzés által sugallt politika összhangban van a volt nemzetbiztonsági tanácsadó, Zbigniew Brzezinski felfogásával is, aki – a Nagy sakktábla című könyvében – óva intette az Egyesült Államokat, hogy egyszerre szálljon szembe Kínával és Oroszországgal.
Ha a RAND által sugallt politikai fordulat végbemegy, az elsősorban Európában fog zavart okozni, ugyanis míg az Egyesült Államok nyert a háborún és a szankciókon, az Európai Unió vezetése az amerikai igények kielégítésével, sőt túlteljesítésével hatalmas károkat okozott a tagországoknak. Mi lesz például az LNG-kikötőkkel, ha Oroszországból ismét lehet gázt importálni?
Végezetül arról se feledkezzünk meg, hogy ez az elemzés lényegében igazolja Magyarország háborúval kapcsolatos álláspontját, ami miatt bennünket folyamatos támadás ér. Ennek visszaverése érdekében most már nyugodtan hivatkozhatunk és kell is hivatkozni az amerikai hadügyminisztérium, a Pentagon kutatóintézetének tanulmányára is.
Címlapfotó:123rf.com
„Az ukrajnai háború megállítása lett volna az európai diplomácia dolga” – jelentette ki a magyar miniszterelnök a ReteQuattro olasz kereskedelmi televízióadónak adott interjújában.
Brüsszel a háború irányába mozdul, Budapest a békét és a nemzeti szuverenitást védi. Európa politikai és katonai kényszerpályára került, közben Washingtonban is új erővonalak rajzolódnak.
Az ukrán elnök kijelentette, országa nem fog évtizedekig háborúzni, valamint hangsúlyozta, hogy a helyreállításhoz és a katonák fizetéséhez is komoly forrásokra van szükség.
Szergej Lavrov szerint a vezetők megfelelő előkészítés után találkozhatnak.
„Nem kérdés, hogy ha lesz békecsúcs, akkor az Budapesten kerül megrendezésre” – tette hozzá a külügyminiszter.
Három évvel később dokumentumok bizonyítják: Boris Johnson személyesen akadályozta meg a fegyverszünetet Kijevben. A Nyugat ekkor döntött úgy, hogy nem a béke, hanem Oroszország gyengítése a cél.
Rendhagyó baleset miatt kényszerült elhagyni a pályát.
Folyamatosan terjed az „AI-pszichózis".
