Kína függetlensége sokkal értékesebb, mint Oroszország közvetlen támogatása

 Oroszország három szakasza a hidegháború után

Az interjú elején Wang Wen az orosz társadalomban végbemenő jelentős változásokra kérdezett rá. Dugin válaszában kifejtette, mivel Oroszország egy nagyhatalom, hatalmas területtel, hosszú történelemmel, ezért nem könnyű végrehajtania a változtatásokat. Oroszország a Szovjetunió 1991-es összeomlása óta három nagy szakaszon ment keresztül Dugin szerint.

Az első az 1990-es években volt, amely a liberális kormányzás korszaka, amikor Oroszországnak követnie kellett a globális nyugatiasodás ütemét, és ellenvetés nélkül el kellett fogadnia mindent, amit a Nyugat mond. A nyugati identitás és eszmék elfogadása kísérlet volt arra, hogy az oroszok a globális Nyugat részévé váljanak. Az 1990-es éveket Dugin kudarcos időszaknak tartja, mert teljesen ellentétes volt az orosz önazonossággal. Mivel Oroszország szerinte alapvetően különbözik a Nyugattól, az eurázsiai identitáshoz tartozik, így csak kudarccal végződhetett a nyugati szabályok, értékek, paradigmák és intézmények Oroszországra erőltetése.  

A második szakaszt Dugin a Putyin-korszakként írja le. Amikor Putyin hatalomra került, egyoldalúan kiigazította a liberalizmus, a globalizmus folyamatát. Ennek eredményeként egy hibridrendszer alakult ki, amelyben jelen volt a globalizáció, a liberalizmus, a nyugatiasodás, az orosz iparnak a globális kapitalista elit általi teljes ellenőrzése, illetve a törekvés az orosz gazdaság Nyugattól való függetlenségére.

Tavaly új szakasz indult az orosz történelemben

A különleges katonai művelet (azaz az orosz–ukrán háború, amit az oroszok a mai napig sem neveznek háborúnak – a szerk.) 2022-es elindításával  Dugin szerint Oroszország a posztszovjet története harmadik szakaszába lépett. Oroszország hadüzenete a globális Nyugatnak az orosz szuverenitás védelmének geopolitikai dimenzióján alapul, de figyelmen kívül hagyta a civilizációs következményeket. Putyin országa szuverenitását, annak kiterjesztését erősítette volna, anélkül, hogy a nyugati civilizációt kihívás elé állítaná. De a háború kezdetével mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy civilizációk közötti háború, amelyben Oroszország nem a nyugati civilizáció része. Az eurázsiai Oroszország civilizációja, vagyis az ortodoxia által képviselt civilizáció ütközik a nyugatival.

Oroszországnak a Nyugattól elkülönülő létezését Jelcin alatt teljesen tévesen értelmezték. A második, a Putyin-korszak félig rossz, félig helyes volt a filozófus szerint. Putyin egyfelől meg akarta védeni az orosz szuverenitást, miközben elfogadta a globalista, liberális nyugati értékek univerzalizmusát is, ami Dugin szerint ellentmondásos.  

Putyin a 2022-es valdai éves konferencián ismertette a nemzeti szuverenitásról vallott nézeteit. Az orosz vezető már akkor hangsúlyozta, hogy Oroszország nemcsak szuverén és független államként, hanem szuverén és független civilizációként is megerősíti önmagát. Dugin viszont figyelmeztet, hogy itt az ideje az országon belüli nagy változások végrehajtásának. A jelenlegi formájában Oroszország ugyanis még mindig a nyugati status quót másolja. Dugin itt követendő példaként említi Kínát. Szerinte mindent el kell fogadniuk, ami erősebbé teszi őket, és teljes mértékben el kell utasítaniuk mindent, ami árt az identitásuknak, az elméjüknek, a szuverenitásuknak. Csodálja Kínát, amely részt vesz a globalizációban, és győztesként jön ki belőle. Oroszország elvesztette a győzelem lehetőségét, és most el kell utasítaniuk a globalizációt.  

Ez egy állandó harc

Az ukrajnai harcokról Dugin kifejti, hogy a háborúnak valószínűleg nem lesz hamarosan vége, ez egy elhúzódó konfliktus lesz. Nem valószínű, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni „Ukrajna teljes területének felszabadítását”, és addig az oroszok nem állhatnak meg.

Dugin kimondja: Oroszország a lehetséges vereség közeledtével, egy bizonyos ponton kénytelen lesz atomfegyvereket bevetni az ellenségei ellen. Akkor Oroszország lecsap az Egyesült Államokra és a NATO-országokra, mindent elpusztít, mivel a fő ellenségnek nem az ukránokat tartja.

Dugin a fenyegető lehetőséget azzal enyhíti, hogy

Érzékelik, hogy Oroszország, például a Krím elfoglalása, az orosz területre való behatolás vagy bizonyos területek felett az ukrán ellenőrzés visszaállítása az Egyesült Államok ellen nukleáris csapást is jelentene. Szerinte a másik oldal stratégái ezt nagyon jól tudják, és ezért nem hajlandók ilyen komoly kockázatot és veszélyt bevállalni, ezért inkább egy elhúzódó háborúban érdekeltek.

Arra számít, hogy az elkövetkező időszakban Oroszország szankciókat, társadalmi, gazdasági feszültségeket és belső konfliktusokat fog átélni. A Nyugat elhúzódó konfliktusban érdekelt, ugyanakkor megpróbálják aláásni Oroszország belső biztonságát. Több terrorcselekményre számít, amely arra irányul, hogy forradalmakat szítson. De a gazdasági téren is igyekeznek kárt okozni Oroszországnak, megszakítani az exportot, a reimportot, vagy a Kínával, Indiával és más országokkal való kapcsolatokat.

Másrészt Dugin nem tartja valószínűnek, hogy valódi támadásra kerülne sor a Krím, Donyeck és Oroszország ellen.

ugyanis komoly problémáik vannak a saját országukon belül is. Úgy véli, hogy az Egyesült Államokban és egész Európában elveszik vagy csökken az érdeklődés az ukrajnai események iránt. Már a Biden kontra Trump választáson is az ukrán téma csökkenésére számít. Oroszország Amerika megbízottjai ellen harcol, miközben maga az USA kimarad a direkt konfliktusból. 

Összeomlott az amerikai hegemónia?

Az orosz akadémiai körökben az az általános nézet, hogy az USA gyengül, és hogy az amerikai hegemónia szétesőben van. Ugyanakkor Dugin és sok kínai gondolkodó véleménye eltér ettől: az USA csak viszonylag gyengül.

Dugin hangsúlyozza, hogy nem vagyunk biztosak az amerikai hegemónia valódi természetében. Csak találgatunk akkor is, amikor megpróbáljuk elemezni az USA afganisztáni kivonulását. Sokan hajlamosak azt mondani, hogy az a kivonulás az amerikai hegemónia végét jelenti. Azt azonban nem tudják felmérni, hogy az amerikai jelenlétnek mekkora ereje maradt meg Irakban és a Közel-Keleten.

A filozófus több lehetőséget lát a tényleges hegemónia megítélésére. Először is számos jel megerősíti, hogy az amerikai hegemónia megingott. Ennek megnyilvánulása az a kontextus, amelyben Oroszország háborút mer indítani. Néhány évvel ezelőtt ez teljesen elképzelhetetlen lett volna. A háborút azonban még nem nyertük meg – figyelmeztet Dugin.

Másodszor úgy véli, Kína nem közvetlenül, konfrontatív módon intéz kihívást a hegemónia ellen. Ez a háború egy másik formája, mint például a kereskedelmi háború, a civilizációk háborúja, a „pandaháború”. De a nyugati értékeket civilizációs szinten támadja például India, Latin-Amerika és Afrika egyes részeinek független és autonóm fejlődése, az európai populizmus növekedése, valamint az Egyesült Államok antiglobalista programja. A Trump elleni vádemeléssel az egész Republikánus Párt a korábbi elnök mögé áll. Egy amerikai polgárháború fenyeget, és ezzel a fókusz az USA-ban a belpolitikára tolódik, így pediga Biden-kormányzat globális napirendet meghatározó képessége hanyatlik.

ami megbillentené a mérleg nyelvét. Még mindig az egyensúlyozás, az egypólusúság megszűnése és a többpólusúság közeledésének az átmeneti időszakában vagyunk. Szerinte, ha a szárazföldi Kína holnap katonai egyesítési műveletet indítana Tajvan ellen, minden megváltozna, és az egyensúly felborulna. Hasonlóan, ha az oroszok holnap szimbolikus győzelmet aratnánk egy háborúban, az egyensúly szintén felborulna.

Az Egyesült Államokon belüli erőegyensúlyt másképp jellemzi. Szerinte már nem Amerikáról, hanem a globalizmusról van szó. Dugin ezért így fogalmaz: „fél Amerika a mi oldalunkon áll. A republikánusok ma lehet, hogy szeretik, vagy nem szeretik Oroszországot, lehet, hogy szeretik, vagy nem szeretik Kínát, de az egész világ ellen dolgoznak. A trumpisták az egész világ ellen harcolnak, és nem értenek egyet a globalista agendával.”

Az orosz külpolitika új kerete

Dugin szerint az orosz külpolitika új kerete a vágy szimbóluma, egy álom Oroszország számára. Pluralista nemzetközi architektúrát szeretnének látni, és azt akarják, hogy Oroszország a pluralista világ egyik pólusává váljon, de ez csak akkor érhető el, ha a Nyugat lemond a „leereszkedő magatartásáról”. Oroszország prioritása lett, hogy megszüntesse a Nyugat dominanciáját a nemzetközi ügyekben, amivel Dugin teljes mértékben egyetért.

Úgy fogalmaz, hogy

Oroszország agresszív katonai megközelítést alkalmaz a Nyugat elleni hadviselésben, Kína pedig visszafogottabbat és civilizáltabbat. Az új orosz külpolitika másik fontos pontja, hogy bár India nem túl barátságos Oroszországgal és Kínával, India ennek a multipolaritásnak a harmadik lehetséges pólusa, a következő pedig az iszlám világ lehet.

Putyin többször nyilatkozta, hogy a jelenlegi háború nem a Nyugat, hanem a nyugati elitek ellen folyik. Dugin szerint ezt a diplomáciai stratégiát, annak többpólusúságát egyre több nyugati ember támogatja. Oroszország az antiglobális liberális elitet képviseli, Biden pedig a globális liberális elitet. A nyugati lakosság egy része idegenkedik attól, hogy egy Biden-féle elitet szolgáljon, és jobban kedveli Putyint, mint Bident – véli a nyilatkozó.

Rabszolgák és rabszolgatartók

Dugin kritikával illeti az orosz „elitet” is, akik készek átadni az orosz identitásukat másoknak, például a Nyugatnak, akik képtelenek megérteni, hogy a rabszolgatartók és a rabszolga-paradigmán kívül létezik országok és civilizációk között más kapcsolat is.

Ezeket az eliteket rabszolgáknak nevezi, mivel megszokták, hogy az Egyesült Államok rabszolgái. Washingtonból parancsot kaptak, hogy legyenek liberálisak, és engedelmeskedjenek a Nyugat szabályainak. Rabszolgák voltak, gyarmati elitek, és nem tudták, hogyan kell kezelni a két különálló ország közötti kapcsolatot. Most az orosz elit a liberálisok rabszolgája. Amikor Oroszország elszakad a Nyugattól, és amikor a nagy, virágzó, nagyon gazdag, nagyon erős Kínával erősíti a kapcsolatait, hajlamosak lesznek azt gondolni, hogy Kína az új uruk, az új vezetőjük.

– mondja Dugin. Az 1990-es években kerültek a jelenlegi gazdasági-hatalmi helyzetükbe, amikor az orosz hierarchiában csak úgy lehetett pozíciót és előléptetést elérni, ha elárulták az államot. Ők nem vásárlók, nem elitek, nem kapitalisták, és nem tudnak más viszonyt elképzelni, mint a Nyugatnak vagy Kínának való behódolást. Félelmet fejeznek ki, félelmet a Kínának való behódolástól, mert megszokták, hogy az amerikai érdekeket szolgálják, azaz az USA ügynökei. Arra törekszenek, hogy tönkretegyék a két független ország között kialakulóban lévő kapcsolatot. Ők nem oroszok, és nem tudják megérteni, milyen Kína és milyen a Nyugat.

Dugin úgy véli,

nem pedig azt, hogy Oroszország vagy a Nyugat mellett foglal állást.

Dugin az interjú során többször is kifejezi Kína iránti csodálatát, és úgy gondolja, ahhoz, hogy Oroszország meg tudja őrizni az egyensúlyi állapotot Kínával, országának is olyan erőssé kell válnia, mint Kínának, helyreállítani a méltóságát, a szuverenitását és a civilizációs függetlenségét.