Március végén a radikális környezetvédők és a rendfenntartó erők összecsapása példátlan hevességű volt. A zöldek két szárnya – a szélsőségesek és a mérsékeltek – ezentúl együtt hajtja végre akcióit.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Franciaország békés középnyugati részén, ahol már érződik az Atlanti-óceán szele, Deux-Sevres megyében található Sainte-Soline falu, alig pár száz lakossal. Miért került ez a nyugodt község a napokban a francia lapok címoldalára? Az biztos, hogy az itt lakóknak nem hiányzott az efféle hírnév. A tavalyi aszály jócskán belejátszott abba, hogy ez a falu egy ilyen felfordulás középpontjába került. Az illetékesek ugyanis az egész térségben 16 kiterjedt víztározó medence létrehozásáról döntöttek. Ha ilyen nagy a csapadékhiány, mint ahogy ez az idénre is várható, akkor a mezőgazdaság ezekből az öntözéshez elegendő vízhez tud jutni. A tározókat ősszel és télen újra feltöltik.
A környezetvédők erről hallani sem akarnak: az ember már megint be akar avatkozni a természet rendes menetébe – állítják a zöldek. Az egész mögött a nagyipari termelés cselszövését látják, ezért már a tervezés szakaszában tiltakoztak az ötlet ellen. Minden „megamedencénél” – ahogy ők hívják a vízi létesítményt – nem tudnak ilyen erőt összevonni. Az egyik víztározónak ezek közül Sainte-Soline határában kellene létrejönnie. A terepviszonyok előzetes „hadászati” tanulmányozása után ezért esett a környezetvédők választása a kicsiny falu vidékére.
Már előzetesen lehetett tudni, hogy a környezetvédők nagy dobásra készülnek. A hírszerzői jelentések is ezt erősítették, ugyanis a hatalom legalább olyan mértékig ellenőrzés alatt tartja a főkolomposokat, mint a terroristagyanús elemeket. A Föld lázadói nevű szervezet állt az egész akció mögött, ő vállalta a szervezői munkát.
Nemcsak a rendőrök készültek a legjobb erőikkel erre a randevúra, vagy háromezret mozgósítottak közülük, hanem a környezetvédők is bukósisakot húztak a fejükre, különböző védőfelszereléseket öltöttek, megpróbáltak maszkokat használni a rájuk záporozó könnygáz-, fény- és kábítógránátok ellen. A Black Block, a városokban a tüntetések alkalmával törő-zúzó szélsőbaloldali csoport tagjai közül többen gyülekeztek a sainte-soline-i mezőkön, inkább hanyagolva a „párizsi fellépést”, ugyanis a Föld sorsa szempontjából ez a fontosabb.
Órákig ment az adok-kapok. Volt itt átkaroló „hadművelet”, rejtett csapdák, lesből támadás, de a tiltakozók is nyelték a könnygázt, kapták a gumilövedékeket.
A rendőrök is ehhez hasonló arányú veszteségeket szenvedtek el.
A karhatalom teljesítette a legfőbb parancsot: nem engedték meg, hogy hasonló földfoglalás legyen, mint 2012-ben Notre-Dame-des-Landes-ban, ahol a környezetvédők egy repülőtér-bővítés ellen tiltakozva több évre letáboroztak. A „védőzónában” – innen ered a nevük, zadisták – „városállamot” alakítottak a saját törvényekkel, megújuló társadalmi viszonyokkal, oktatással, kezdetleges mezőgazdasági és ipari tevékenységgel, amely kizárta az állandó fejlődés hajszolását. Macron első elnöki mandátuma alatt a hatalom ezt a közösséget felszámolta, egyébként innen eredezteti magát a Föld lázadói szervezet is. Magukat szívesen nevezik ökoszociális csoportosulásnak, amely a környezetvédelemből és az antikapitalista küzdelem együtteséből ered.
Mi a különbség a most lezajlott brutális tiltakozó akció és a közelmúltban is a környezetvédelmi megmozdulásokon tapasztalt erőszak között? Jelentős – állítja Sébastien Leurquin francia szabadúszó újságíró, aki szerzőtársával, Anthony Cortesszel a közelmúltban jelentetett meg egy könyvet e témáról, A jövő összetűzései – az ökoellenállástól az ökoterrorizmusig címmel. A könyv állításait fényesen igazolják a sainte-soline-i események, ezért lettek a szerzői a francia média gyakori vendégei.
Leurquin az előző brutális összecsapásokhoz képest abban látja a különbséget, hogy
Most megpróbálnak egységfrontot létrehozni. Az ő szemszögükből nézve a hivatalos környezetvédők, akik politikai pártokba tömörülnek, a hatalmon lévő tömörülésekről nem is beszélve, mind a zöldpolitika árulói, akik lepaktálnak a kapitalizmus képviselőivel. A régi nagy elődök, mint a Greenpeace, pacifista, gyenge képződmények.
A szélsőséges baloldali, anarchista csoportoknak jól jött ez a szerepmódosítás. A klímaváltozás ürügyén magukra ölthetik a világ megmentőjének szerepét mint elkötelezett környezetvédők. A Black Block-osok most egy jó ügy mentén újra nekimehetnek a kapitalizmus szekértolóinak, a rendőrségnek. A felkészültségükre, a rendőrségi taktikában való jártasságukra nagy szükség van. A rendőr amúgy is egy disznó – vallják az anarchisták, bár ma már az állatvédők miatt meg kell fontolni minden ilyen kijelentést.
Miért fogadták el a mérsékelt zöldek ezt a nem éppen felemelő társaságot? Andreas Malm svéd gondolkodó elméletét akarják megvalósítani, aki szerint kell egy lándzsahegy, amely kikényszeríti a változásokat. A Malm-féle felfogás szerint az ő feladatuk – bármilyen eszközökkel – a kapitalista társadalom struktúrájának feltörése, tulajdonképpen az erőszak törvényesítése. A radikális csoportok az ilyen akcióikkal beviszik a társadalom gondolkodásába a legfőbb környezetvédelmi törekvéseket, azt, hogy a Föld legyilkolásával nézünk szembe. Ők valóban nem szalonképesek, de utánuk már a mérsékeltek ülnének le tárgyalni a hatalommal.
Ez a teória.
Franciaország számos vidékén számíthatunk összeütközésekre, kezdve autópálya-építéstől infrastrukturális fejlesztésekig, de mint láttuk, a megamedence kapcsán a mezőgazdasági ügyekben is aktívak. A mozgalom ma már nem egyközpontú, hanem szerteágazó. Egyre erőszakosabb tettek végrehajtására szövetkezhetnek – állapította meg Sébastien Leurquin.
A francia belügyminiszter, Gérald Darmanin nem sokat habozott, a sainte-soline-i csatát követően beterjesztette az államtanácsnak a Föld lázadói nevű szervezet betiltását, amihez joga volt, hiszen „tevékenységükkel a köztársasági elvek szabályait megszegték”. De kevés az esélye annak, hogy az illetékes szerv rábólint erre – vélte a könyv írója. – Ugyanis nehéz bizonyítani azt, hogy a megmozdulás szervezésekor tudatában voltak annak, hogy ott erőszak fog tombolni.
Vajon ez a mindent egy lapra feltevő ökoellenállás elvezethet-e az ökoterrorizmusig? – tette fel a könyv szerzőjének a kérdést a Le Point magazin újságírója. Az ökoterrorizmus a személyek és javak elleni támadás, amelynek célja a károkozás, a megfélemlítés, mégpedig a klímaváltozás ürügyén – szögezte le a szerző. Ilyen még nem fordult elő Franciaországban, de voltak ilyen esetek az angolszász vagy az északi országokban. A hírszerzés viszont egyáltalán nem zárja ki, hogy francia földön is találkozhatunk ilyenekkel, ugyanis a különböző csoportok tovább radikalizálódhatnak, és átléphetik azt a bizonyos vörös vonalat, azaz terrorakciókat hajthatnak végre.
Nekünk is fel kell készülnünk a legrosszabbra, ugyanis láthatjuk, hogy Magyarország sem megközelíthetetlen sziget, és ezek a nézetek villámgyorsan terjednek.
Címlapfotó:123rf.com
„Minden egyes alkalommal, amikor az orosz hadsereg egy négyzetkilométernyi területen előrenyomul, a fenyegetés is egy négyzetkilométerrel közelebb kerül Európához” – hangsúlyozta.
Jean-Noël Barrot francia rakétákkal támadná Oroszország területét, Ukrajnát meg fölvenné a NATO-ba. Van kérdés?
Michel Barnier inkább Meloniékhoz siet Olaszországba, ami finoman szólva is szokatlan a német-francia kiegyezés óta – viszont jó oka van rá.
Az Eurostat szerint Franciaország az egyik legrosszabbul teljesítő ország az Európai Unióban.
Arra hivatkoztak, hogy a magzat nem tekinthető élőlénynek, így az abortusz nem minősíthető halálozási oknak.
Jelentősek a késések.
A romániai államfőválasztás első fordulóját követő urnazárás után a szövetségi elnök rövid sajtónyilatkozatában elmondta: „a ma este csak a máról szólt”.
Az indoklásból az derül ki, hogy nem Gyurcsány embereivel, a régi baloldali káderekkel van bajuk, hanem azzal, hogy nincs szmsz.
