Íme Magyarország innovációs sikerének hét fontos összetevője

Hogyan azonosították a fontos jellemzőket a szakértők?

A McKinsey szakértői csapata a globális startup-érintettek széles körével, valamint a globális és helyi ökoszisztémák számos érintettjével készített mélyinterjúkat. 

A cél az volt, hogy megtalálják azokat a közös jellemzőket és mögöttes ösztönző politikákat, stratégiákat, amelyekkel a felmérésben résztvevő országok látványos sikerrel táplálják saját startup-ökoszisztémáikat. 

A szakértők értékelése szerint ezek a beszélgetések segítettek azonosítani a legsikeresebb startup-ökoszisztémák hét fő jellemzőjét, amelyet a 3. ábrán mutatnak be a szakértők.Nézzük részletesen ezeket a döntő tényezőket!.

Forrás: McKinsey&Company

A sikeres startup-ökoszisztémák hét közös jellemzője

A szakértők a magyar helyzetet külső szemmel alaposan megvizsgálva, ágazati mélyinterjúkat követően, szintetizálva saját tapasztalataikat konkrét jellemzőket gyűjtöttek össze. Hét jellemzőre bontva, strukturáltan szedték csokorba azokat a mozgatórugókat, amelyeket minden ország, így Magyarország is felhasználhat mind az alapított startupvállalkozások számának, mind pedig az ilyen vállalkozások méretnövelésének elősegítésére.

1. A projekt-alapítások számának növelése

A világszerte elismert és sikeres startup-ökoszisztémák olyan előremutató szabályozásokkal rendelkeznek, amelyek nemcsak az alapítókat, a startupokat és a befektetőket segítik, hanem kifejezetten támogatják, ösztönzik is őket. Lényeges, hogy a projekt-, illetve cégalapítási kereteket, szabályokat és az adminisztratív folyamatokat folyamatosan a változó gazdasági feltételekhez kell igazítsák. (Ha például egy versenytársnak számító államban, például Észtországban nagyon könnyű egy új innovatív cég megalapítása és működtetése, akkor erre érdemes törekedni nálunk is – a szerk.)

Ebben a pontban tehát az egyik központi elem a vállalkozások alapításának és felszámolásának átlátható és egyszerű, de mégis megbízható, a csalásokat kiszűrni képes rendszere. 
Nyilvánvaló, hogy a túlságosan bonyolult, időigényes alapítási folyamatok akadályozhatják az ambiciózus startup alapítókat, míg egy rendkívül bürokratikus felszámolási folyamat megakadályozhatja, hogy a sikertelen startupok alapítói túlzott késedelem nélkül továbblépjenek a következő vállalkozásba. 

Az innovációs világban jól ismert, hogy csak nagyon kevés alapítónak sikerül elsőre erős, prosperáló vállalkozást létrehozni –

A McKinsey szakértői szerint a magyar társasági jog, és így az induló vállalkozások számára a cégalapítás egyszerűsége, még nincs összhangban a legjobb nemzetközi gyakorlattal. Magyarország a Világbank 2019-es vállalkozásindítási rangsorában a 87. helyen áll. 

Tekintettel a helyi alapítók számára ebből adódó adminisztratív kihívásokra, a meglévő magyar induló innovatív kisvállalkozások több mint 25 százaléka külföldi céget alapított fő tevékenységéhez. Ezek a vállalkozások azért dönöttek így, mert átláthatóbb szabályozási környezetet, egyszerűséget és a finanszírozáshoz való jobb hozzáférést keresték – derül ki a McKinsey szakértői által hivatkozott Startup Hungary felméréséből.

Emellett a bürokratikus napi működés korlátozhatja a külföldi befektetők hozzáférését a hazai startup-ökoszisztémához: a Dealroom adatai szerint Magyarországon a teljes startup finanszírozásnak csak mintegy 16 százaléka származik külföldi befektetőktől, szemben az európai átlag 40 százalékkal. Nem is szólva a legfontosabb startupközpontokról, mint például Németország vagy Izrael, ahol akár 70 százalék is lehet a külföldről érkező, innovatív vállalatokat finanszírozó kockázati tőke aránya az adott ország befektetésein belül.
 
Azután ott van az emlegetett Észtország, ahol a kormányzat kifejezetten katalizátorként működött az ökoszisztéma számára, mivel számos jogi és közigazgatási kezdeményezést indított el, például az e-kormányzás, a közhivatali eljárások, a digitalizált cégbejegyzés és az elektronikus észt állampolgársági rendszer terén. Az ilyen kezdeményezések növelhetik mind az induló vállalkozások számát, mind a sikerességük arányát.

A legmegfelelőbb szabályozási elvek elfogadásának megkönnyítése érdekében több országban induló vállalkozásokkal foglalkozó bizottságokat hoztak létre. Ezek koordinálnak a helyi és nemzeti döntéshozók, illetve az induló vállalkozások ökoszisztémájának legfontosabb szereplői között, és a vállalkozókat érintő új szabályok és szabályozások mérlegelésekor az induló vállalkozások érdekében lépnek fel. Egy ilyen bizottság független, irányelvekhez nem kötött központként működik. A döntéshozóknak tartalmi alapú tanácsokat ad az ökoszisztéma növekedését támogató szabályozási lépésekről.

2. Támogatás a tehetségek felkarolásában 

és korábbi (akár kudarcos) vállalkozási tapasztalataikat felhasználva segítik a kisvállalatot a nemzetközi siker felé, azaz a bevételek, illetve a nyereség felskálázásában – ezért is nevezik a sikeres, nagyobbra nőtt startupokat scale-upoknak. Hiszen ha már megvan a stabil ügyfélkör és bevétel, akkor az igazi kihívást az fogja jelenteni, hogy például a magyar “tesztpiacon” elért nagy sikereiket meg tudják ismételni egy-egy nagyobb ország helyi piacán is, illetve a világ minél nagyobb részén, minél több szegletében. E nélkül ugyanis csak agilis helyi kkv-k lesznek, nem pedig vérbeli startupok. (Az előzővel sincsen gond, agilis kis kkv-kra is szükség van nagy számban nálunk is. Csakhogy a nyitott, igencsak globális digitális világban nem biztos, hogy egy egy új iWiw-et (pontosabban bármilyen hasonló, jó és erős) technológiai ötletet, projektet, kezdeményezést nem töröl-e el (vagy kebelez be) hamar egy-egy újabb Fabebook-szerű megavállalat – a szerk.) 

Ennek megfelelően a tehetségekért folytatott globális versenyben a legtöbb sikeres országban (Izrael, Németroszág, Észtország és hasonlók) vannak olyan kezdeményezések, amelyek megkönnyítik a startupok számára a munkaerő-felvételt. (Nálunk a k+f-ben foglalkoztatott munkavállalók terén kiterjedt kedvezményrendszer van, de inkább a nagyobb, tőkeerősebb magyar és magyarországi cégek számára ideális a meglévő adókedvezmény-rendszer.)

A fenti stratégia egyik fontos pillére a nemzetközi digitális tehetségek hazánkba vonzása. Az ambiciózus startupoknak általában részint külföldi technológiai és üzleti szakembereket is kell alkalmazniuk, akik piaci ismereteiknek és nyelvtudásuknak köszönhetően segíthetnek a startupoknak olyan vadonatúj piacokra irányuló terjeszkedésben ahol “szintet léphetnek” ezek a cégek, azaz – ahogy említettük – startupból scale-up fázisba léphetnek. Sokszor ehhez elegendő lehet egy egyszerűsített startupvízum-eljárás, ami nagyban támogatja a külföldi tehetségek felvételét, bár esetünkben ez főként az EU-n kívülről érkező tehetségek esetén lényeges, ám e téren van még teendőnk.

Továbbá, mivel az startupalapítók aligha tudnak versenyezni a nagyvállalatok által kínált, bőséges fizetésekkal, így kénytelenek a kis cégben tulajdont átengedni, dolgozói részvény opciókkal szakértőket, vezetőket toborozni. E szindikátusi szerződések rendszere jól működik itthon, de a szabályozáson lehet még finomítani.

3. Kedvező adókörnyezet 

A világ különböző országaiból származó példák azt mutatják, hogy az adópolitikák enyhíthetik az induló vállalkozások pénzügyi terheit, ösztönözhetik a jobb konverziót a korábban bemutatott úgynevezett finanszírozási tölcsér teljes hosszában. Továbbá kitűnő ösztönzőket teremthetnek a részesedéseiket értékesíteni kívánó (azaz exitet tervező) korábbi befektetők és alapítók számára az ökoszisztémába való újbóli befektetésre. 

ahogyan például azt Hollandia tette az úgynevezett 30 százalékos szabályozással.

Egy másik példa Franciaországból származik, ahol a részesedésüket értékesítő (exitáló) startupalapítók adókedvezményt kapnak a bevétel után, amelyet az induló vállalkozásokba újra befektető holdingtársaságok finanszírozására használnak fel. 

Az Egyesült Királyság pedig Enterprise Investment Scheme néven adókedvezményt nyújt az új részvényeket vásárló egyéni befektetőknek (üzleti angyaloknak), és lehetővé teszi, hogy a befektetők az induló vállalkozásba történő befektetések 30 százaléka után egyéni jövedelemadó-levonást igényelhessenek. 

Hasonló struktúrák léteznek többek között Belgiumban, Németországban, Írországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban és Svédországban is.

Magyarország eddig nem nyújtott efféle adókedvezményeket az alapítóknak vagy a munkavállalóknak jövedelemadó-kedvezmény formájában. Igaz társaságiadó-kedvezmény van nálunk is: a vállalati startupbefektetők számára négyéves időszak alatt 20 millió forintban maximálják. Ez viszonylag alacsony összeg, csak a kezdeti, apró startupokba fektető cégek, vállalatok számára könnyebbség.

4. Közvetlen ösztönzők a vállalkozói kultúra fejlesztésére

A McKinsey korábbi kutatásai kimutatták, hogy bizonyos esetekben a nők vagy valamely nemzeti, vagy más kisebbségekhez tartozók nagyobb érdeklődést mutatnak a vállalatalapítás iránt, mint mások, ám sok ok miatt kevésbé képesek arra, hogy álmukat valóra is váltsák. Ez igaz a középkorú, 35-45 éves alapítókra is, akik rendelkeznek a tapasztalat és a tudás megfelelő kombinációjával, de – koruknál fogva – kényelmes vállalati állásuk és családi prioritásaik miatt kockázatkerülők lehetnek. Számos sikeres ökoszisztéma rendelkezik az ilyen egyedi alapítói szegmenseket célzó támogatási programokkal, amelyek segíthetnek az induló vállalkozások számának növelésében. Nálunk is vannak ilyen kezdeményezések több szinten, de egyelőre e progamok hatóköre – több oknál fogva – korlátozott.

Kik indítanak vállalkozásokat ma Magyarországon? 

Jelentős a nemek közötti különbség: a 2010 és 2020 között létrehozott startupoknak csak mintegy 25 százalékában volt legalább egy női alapító. Ugyanakkor, ahogyan azt már megjegyeztük, a nem hagyományos háttérrel rendelkezők egy része nagyobb érdeklődést mutat a cégalapítás iránt, mint hagyományos társaik, de kevésbé képesek az akadályok leküzdésére. Két megközelítés járulhatna hozzá pozitívan a nemek közötti szakadék megszüntetéséhez: a potenciális női alapítóknak szóló mentorprogramok (ahogy említettük vannak nálunk ilyenek) ösztönzése és a finanszírozási folyamatokban a nemek közötti előítéletességgel kapcsolatos közvélemény-formálás.

5. Az állami finanszírozás stratégiai elosztása 

A vállalkozások állami finanszírozása hatékony eszköz, bár jól ellenőrzött elosztást igényel – állapítják meg a tanulmány szerzői. 

A sikeres ökoszisztémákban a gazdaság szempontjából 

Az állami forrásokból származó tőkefinanszírozást úgy nyújtják, hogy az állam pozíciója azonos legyen bármely más befektetőével, szigorú átvilágítás és befektetési kulcsmutatók (KPI-k) mellett.

A hatékonyan allokált közpénzek legjobb gyakorlatainak vizsgálata során két fő mozgatórugó merült fel. Először is – állapítja meg a tanulmány – a stratégiailag fontos ágazatokban a kutatási támogatások bizonyítottan alkalmasak mind a hazai startup-ökoszisztéma, mind a nemzeti innovációs kapacitás támogatására. A kutatási támogatások ilyen módon történő, konkrét ágazatokra való irányítása két kulcsfontosságú előnnyel jár: nagyobb a siker valószínűsége a hazai erős végfelhasználói piacokon tevékenykedő induló vállalkozások számára, és javul a nemzet kulcsfontosságú iparágainak nemzetközi versenyképessége.

Másodszor, a szakértők egyetértettek abban, hogy az állami források startupszektorba való juttatásának leghatékonyabb módja: egy kormány által támogatott alapok alapja, amely (a magánbefektetőkkel együtt) olyan jó hírű és professzionális kockázatitőke-alapokba fektet be, amelyek már eddig is komoly hozamokat értek el. 

Ezt a megközelítést általában hatékonyabbnak tartják, mint a kockázatfinanszírozásban való közvetlen kormányzati részvételt, mivel a professzionális magánalapok rendelkeznek a szükséges tapasztalattal és szigorú, piacorientált KPI-kkel a hozamok tekintetében – ez a legjobb módja annak, hogy a befektetők pénzének hatékony elosztását biztosítsák. 

Bár ez a fajta finanszírozás nem kötődik feltételekhez, a kockázati tőkealapoknak világos és átlátható jelentéstételre van szükségük a források elosztásának módjáról. Sikeres példa a közép- és kelet-európai régióból a lengyel Növekedési Alapok Alapja, egy több mint 93 milliárd eurós kezelt alap, amelynek célja, hogy a professzionális kockázatitőke-szektoron keresztül ösztönözze a növekedésre összpontosító lengyelországi vállalkozásokba történő tőkebefektetéseket. 

6. Átláthatóság és hozzáférés 

A vezető ökoszisztémák csúcsminőségű átláthatóságot és hozzáférést biztosítanak, jellemzően startupplatformokon keresztül: olyan adatbázisok és digitális eszközök, amelyek “egyetlen igazság” forrásaként szolgálnak egy ország startupvállalkozásaira vonatkozóan, és útmutatást nyújtanak az alapításhoz és a méretnöveléshez. 

A McKinsey kutatása azt mutatja, hogy jelenleg egyetlen digitális platform sem szolgál egyetlen ilyen “igazságforrásként” a magyarországi startupokról vagy azok teljesítményéről, illetve nem nyújt átfogó útmutatást azoknak, akik esetleg ilyen vállalkozást szeretnének alapítani. (Ilyen értelemben a magyar startupokkal foglalkozó oldalak, portálok struktúrája valóban elaprózott, fragmentált, de egy-egy alapító könnyen megtalálhatja itthon a számára szükséges információkat.)

Az elemzők azt ajánlják, hogy a jelenlegi startup-ökoszisztéma szereplői közösen dolgozhatnának egy olyan platform létrehozásán, amely többek között információt és szolgáltatásokat nyújtana a startupalapítók és -befektetők számára, valamint strukturált mentorálást és hálózatépítést a vállalkozók számára. A platform célja az lenne, hogy lehetővé tegye a tapasztalathoz és a tőkéhez való hozzáférést, és végső soron növelje az alapított és méretnövekedésre predesztinált startupvállalkozások számát. (Emltettük, hogy sok ilyen portál, próbálkozás létezik, de tény, hogy jellemzően egy-egy szervezethez, tanácsadóhoz, esetleg központi projekthez, inkubátorhoz köthető módon, és nem teljeskörűen.)

7. Hozzáférés az oktatási lehetőségekhez 

A Magyarországon működő befektetők és sikeres alapítók szerint a magyarországi vállalkozók általában véve alacsony kockázatvállalási hajlandósággal rendelkeznek, és idővel talán hiányzik belőlük a bátor nemzetközivé váláshoz szükséges hajlandóság – vélik a McKinsey-nél. 

Az Oxfordi Egyetem 2018-as tanulmányára hivatkoznak, amely szerint Magyarország 77 ország közül a negyedik legalacsonyabb helyen áll egy kockázatvállalási indexen.

Egy magyar startupcég vezérigazgatóját idézik, aki szerint Magyarország a "feltalálók országa", hiszen hatalmas serege található nálunk a technológiákat jól ismerő, fejlesztések részleteiben igen jártas vállalkozóknak. “Ám amikor az üzletépítésre kerül a sor, úgy tűnik, hiányzik belőlük a más kelet-közép-európai országokban élő társaik lendülete vagy képessége” – idézi forrását a tanulmány.

A sikeres ökoszisztémák három fő eszközt használnak annak biztosítására, hogy az induló vállalkozások potenciális alapítói és alkalmazottaik rendelkezzenek a fentiekben esetleg hiányzó készségekkel. 

Először is, az alapítók ingyenesen hozzáférhetnek digitális, programozási és üzleti tanfolyamokhoz egy startup platformon keresztül; vagy éppen erősen támogatott tanfolyamokhoz a meglévő helyi startupokkal foglalkozó ilyen szolgáltatóknál. Az ebbe az irányba tett lépésre jó példa a magyarországi program, amely a meglévő programozó iskolák digitális oktatását támogatja, vagy éppen az a kormányzati törekvés, amelyben a szakképzés rendszere alapos átalakuláson megy át, és az egyének, a vállalatok számára a képzés támogatásában és ösztönzésében szinte új távlatokat nyitnak (lásd alább, a keretes írásban és a hivatkozott cikkben).

A tanulmányra visszatérve: a sikeres startup-ökoszisztémák jellemző vonása a vállalkozói kultúra előmozdítása a tudományos életben, általában az egyetemeken és más tudományos intézményekben országos digitális vállalkozói tantervek támogatásával. Magyarországnak már van saját példája: a 2020-ban indult Magyar Startup Egyetemi Program (HSUP) több mint 2000 résztvevő hallgatóval. Ez volt az ország első egységes tanterve a startup vállalkozói szakmában.

Végül – az elemzők szerint – Magyarország felhasználhatná a nemzetközi hálózatok és a know-how bevált módszereit, amelyeket a startup-központú külföldi egyetemekkel – például az egyesült államokbeli Stanforddal és az európai uniós Aacheni Egyetemmel – való együttműködés jelenthet. 

Az ilyen iskolákat ösztönözni lehetne arra, hogy a vezető helyi egyetemeken inkubátorházakat vagy kutatási tanszékeket hozzanak létre; a Stanford Technology Ventures Program (STVP) például világszerte partnerségeket alakít ki egyetemekkel a vállalkozói oktatással kapcsolatos programok és tantervek kidolgozása érdekében. A programot úgy tervezték, hogy maximalizálja a partneregyetemek által a saját régiójukban életre hívott tudás-átadási hatást.

Ha a magyar egyetemek és más oktatási szereplők nemcsak folytatni, hanem bővíteni is tudják az alapítók oktatására, a vállalkozói szellem népszerűsítésére és a nemzetközi hálózatok kiépítésére irányuló erőfeszítéseiket, akkor valószínűleg jelentősen nőni fog a startupalapítók száma.

Összefoglaló megállapítások
Bár hazánknak a szerzők szerint akadnak hiányosságai, ugyanakkor rendelkezünk néhány olyan belső erősséggel is, mint például a tudományos innováció hagyománya, amelyek építő alapként szolgálhatnak.