Március 15-e idén is emlékeztet minket arra, mennyire fontos szuverenitásunk megőrzése

Mit is jelent a szuverenitás?

A szuverenitás fogalmának egyik első kidolgozója Jean Bodin neves francia politikai gondolkodó volt. A XVI. században ő abból indult ki, hogy az uralkodó korlátlan szuverenitást élvez, hiszen az uralkodó hatalma Istentől ered, és csak neki tartozik felelősséggel.

A francia forradalom korától viszont a rousseau-i népszuverenitás gondolata szerint a szuverenitás alapjának a népet tekintjük. Eszerint a közhatalom a néptől ered, és a népnek tartozik felelősséggel. A nép ezt a szuverenitását közvetetten és közvetlenül is gyakorolhatja. A népszuverenitás elvéből pedig következik, hogy a közhatalom minden aktusát vissza kell tudni vezetni a néphez.

Az állam szuverenitásának természetes korlátja pedig más államok szuverenitása. Az államok, mint a nemzetközi jog alanyai szuverenitásukat kölcsönös akarattal korlátozhatják, így nemzetközi szerződéseket köthetnek, nemzetközi szervezeteket hozhatnak létre, és hasonlók. Az állam szuverenitását hagyományosan állami jelképek fejezik ki. Magyarország esetében a jelképeket az Alaptörvény határozza meg (Himnusz, zászló, címer). Szintén az Alaptörvény rögzíti a nemzeti ünnepeket. A jelképek, mivel sajátos büntetőjogi védelem alatt állnak, meggyalázásuk bűncselekmény. Mivel ilyen szigorú szabályozás van érvényben a nemzeti jelképekkel kapcsolatban, a helyi és nemzetiségi önkormányzatok által alkotott címereknek Magyarország címerétől jól megkülönböztethetőeknek kell lenniük.

A szuverenitás szó szerinti fordításban eredetileg önrendelkezést jelent. Ez viszont több kérdést is felvet, hiszen ennek több, legalább 2 olvasata van: létezik belső és külső szuverenitás.

A külső szuverenitás meghatározásánál egyszerűbb dolgunk van, hiszen ez lényegében nem más, mint az állam szuverenitása, ami alatt egy nemzetközi közjogi fogalmat értünk. Mikor egy államot szuverénnek nevezünk, akkor más államoktól független államnak tekintjük, tehát más államoktól függetlenül hozhatja meg a döntéseit, ezért tekinthető nemzetközi jogalanynak – itt érdemes felvetni annak kérdését, hogy hány állam hozhat manapság ilyen döntéseket. Viszont ahhoz, hogy egy állam valóban szuverén legyen, legalább három dolog szükséges. Ezen a pontos érdemes segítségül hívni Georg Jellinek, az államelmélet egyik klasszikusának hatalmi triász elméletét. Szerinte ugyanis ahhoz, hogy egy állam szuverén legyen, szükség van államterületre, népességre és főhatalomra.

Államterület alatt az egyezmények által meghatározott, ugyanakkor más államok által elismert területet értjük. A népesség viszonylag egyértelmű, tehát az egyezmények által meghatározott államterületen élőket értjük alatta. Végül ahhoz, hogy egy állam szuverén lehessen, elengedhetetlen a főhatalom megléte, amely a meghatározott államterületen élő népesség felett döntéseket hozhat, és ezeket a döntéseket az ott élő népnek el kell fogadnia, magatartását azoknak megfelelően kell alakítania. Ha a három elem közül bármelyik hiányzik, nem beszélhetünk szuverén államról. Március 15-e erre is felhívja a figyelmünket: Magyarország 1848. március 15-én kivívta függetlenségét, szuverén államként létezhetett egy rövid ideig, és ha jól megvizsgáljuk az akkori magyar államot, akkor a fent vázolt három elem vitathatatlanul megvolt. Viszont, ha meg is valósul ez a három kritérium, akkor is szükséges, hogy a többi állam is elismerje nemzetközi jogalanyként az adott államot. Erre kiváló gyakorlati példa Koszovó esete. Koszovónak van államterülete, népessége és főhatalma is, viszont Szerbia nem ismeri el mint szuverén államot.

A belső szuverenitásról beszélve lényegében a rousseau-i népszuverenitást értjük. Eszerint minden hatalom a népé, amely azt jelenti, hogy csak és kizárólag olyan szervek gyakorolhatnak hatalmat a nép felett, amelyek megbízatásukat tőlük nyerik (parlament, kormány).