Financial Times: Ez a háború az Egyesült Államok létfontosságú nemzeti érdeke

A szerző megállapítja, hogy az Ukrajna elleni orosz támadás első évfordulóját felfokozott retorika fogadta. Az író már a cikk elején megemlíti Joe Biden amerikai elnök varsói kijelentését: „Az Ukrajnának nyújtott támogatásunk nem fog meginogni, a Nato nem lesz megosztott, és nem fogunk elfáradni. Putyin elnök föld- és hatalomvágya kudarcot fog vallani. Az ukrán nép hazaszeretete pedig győzni fog.”

Ezzel kapcsolatban Martin Wolf felteszi a kérdést is:

Ezután természetesen jön a megszokott narratíva, miszerint még azoknak is, akik tárgyalásos rendezést követelnek, mostanra rá kellene jönniük, hogy ennek az a szükséges feltétele, hogy Vlagyimir Putyin felismerje, a Nyugat nem fogja megengedni, hogy Ukrajnát beolvassza a birodalmába.  Ezután elmélkedik – gondolom a brit hírszerzési jelentésekre alapozva –, az orosz hadsereg elmúlt egy év során elszenvedett kudarcairól, ami kétségeket ébreszthettek Putyinban, hogy egyáltalán képes-e erre hatalmas országa elérni legalább az Ukrajnai céljainak egy részét. 

A cikkíró azt azért elismeri, hogy az orosz elnök még mindig hisz abban, hogy Oroszország győzni fog. Ami nem is ésszerűtlen, figyelembe véve a fő ellenfelek relatív méretét, valamint Putyin szigorú felügyeletét az emberi és egyéb erőforrásai felett. Azon már nem is csodálkozunk, hogy az egyetlen lehetőségnek azt tarja, amely képes jó irányba fordítani a dolgokat, ha kombináljuk az ukrán elszántságot a nyugati – katonai és pénzügyi – erőforrások kombinációjával.  

A témában érdemes elolvasni a minap született másik írásunkat is:

Wolf tehát hivatkozik Bidenre, aki szerint a támogatás megadásának nyomós okai vannak, és mindez különösen igaz Európára. Az atlanti narratíva alapján Putyin támadása veszélyezteti azokat az alapvető értékeket és érdekeket, amelyekre a háború utáni Európa épül: a határok sérthetetlenségét, az államok közötti békés együttműködést és a demokráciát. 

Emellett különösen az Oroszországhoz legközelebb eső országok biztonságát fenyegeti, amelyek nem is olyan régen még a szovjet birodalmon belül voltak. Ha Putyin győz, ki következik? – teszi fel a kérdést (Mintha lenne ereje/bármire erre az orosz haderőnek Ukrajna után …) Értékrendünk és érdekeink között nem húzható határvonal, bármit is sugalljanak a „realisták”. Az értékeink az érdekeink – írja. (Hát erről azért más a tapasztaltunk…)

Ez a háború egy olyan életmódért folyik, amely a Putyinhoz hasonló gengszterek pusztító kényszerítésétől való szabadság eszményére épül. Ezért ez a mi háborúnk is – állapítja meg. (Nagyon szép gondolat abból a világból amely épp most építi le a szabadság eszményeit…)

Ábra: Az Ukrajna szomszédaira nehezedő teher kivételesen magas 

Összes kétoldalú kötelezettségvállalás plusz menekültköltségek (a GDP %-ában)

(A szerző kifelejtette Magyarország költségeit, úgy látszik, mi nem vagyunk a barátai…) Martin Wolf sajnálattal állapítja meg, hogy a nyugati retorikát még nem követik tettek, ami kétségessé teszi a háború kimenetelét. Idézi Justin Bronk-ot, a Royal United Services Institute munkatársát, aki nemrégiben így írt: „Oroszországot idén meg lehet verni a csatatéren, és el lehet riasztani a jövőbeli agressziótól, de csak akkor, ha Európa nem becsüli alá az orosz elszántságot, elfogadja, hogy hosszú távú katonai küzdelemben áll egy agresszív és elszánt ellenséggel. Illetve már most befektet az ipari kapacitásaiba, és fokozza az Ukrajnának nyújtott támogatást olyan mértékben, amilyet a tét megkövetel.”

Így Wolf figyelmeztet, hogy nem csak katonai erőforrásokra van szükség. Ukrajnának fenn kell tartania népét és gazdaságát. Most azonnal helyre kell állítania az infrastruktúráját, miközben Oroszország lerombolja azt. Oroszország azonban fizikailag sértetlen.

Ábra: Az USA dominál az Ukrajnának nyújtott katonai támogatásban

A február 2-ig összesített kötelezettségvállalások összértéke*

A szerző persze idézi a Kieli Világgazdasági Intézet Ukrajna-támogatási nyomkövetőjét arról a számára nyugtalanító állapotról, miszerint a valóságban mennyire korlátozott volt az Ukrajnába irányuló támogatás, különösen Európa részéről. Az USA kötelezettségvállalásai eddig meghaladták az EU-tagokét, mind kétoldalúan, mind közösen, pedig Wolf szerint a háború jóval nagyobb jelentőséggel bír az utóbbiak jövője szempontjából. (Arról az el nem hanyagolható tényről persze a szerzőnk megfeledkezik, hogy az USA jóval nagyobbat kaszál a háborún, és az azt kísérő energiaválságon, mint Európa.)

Ha a kétoldalú kötelezettségvállalásokat és a menekültek támogatásának költségeit a bruttó hazai termék arányában vesszük, Wolf megállapítja, hogy a kelet-európai országok (Lengyelország, Lettország, Csehország, Litvánia és Szlovákia) voltak a nagylelkűbbek. Az USA túlnyomórészt a legfontosabb katonai felszerelések szállítója. Az Ukrajnának nyújtott segélye azonban eltörpül ahhoz képest, amit közvetlenül a vietnami vagy az iraki háborúra költött, és összevethető azzal, amit Afganisztánban költött. Majd szemrehányásképp felveti, hogy az európai országok hazai energiatámogatásai szintén eltörpülnek az Ukrajnának nyújtott segítségük mellett. Németország például GDP-jének 7,2 százalékát fordította hazai energia-támogatásokra, míg az Ukrajnának nyújtott teljes támogatás mindössze 0,4 százalékot tesz ki. (Azaz a fránya németek inkább az ukránokon spórolnak, minthogy fázzanak, és nézzék, miképp megy tönkre a gazdaságuk…)

Ábra: Az Ukrajnának nyújtott amerikai katonai segély viszonylag kis terhet jelent az USA számára

Az USA katonai kiadásai a háborúkban vs. az Ukrajnának nyújtott támogatás (átlagos éves költség, a mindenkori GDP %-ában)

Wolf szerint mindezért Putyin joggal következtethet arra, hogy Ukrajna hosszabb távon nem kapja meg a háború fenntartásához szükséges erőforrásokat. Azt is joggal remélheti, hogy nagyobb katonai támogatást kap Kínától. Az idő tehát végső soron, az ő oldalán áll.

Szerinte tehát a Nyugatnak be kell bizonyítania, hogy ez nem így van, és ezt inkább előbb, mint utóbb be kell bizonyítania, ha nem akarja, hogy a háború örökké elhúzódjon. Fel kell ismerniük, hogy ez a háború az európai országok létfontosságú nemzeti érdeke, ha azt akarják, hogy a háború utáni Európa stabilitása és jóléte fennmaradjon. (Szerintünk inkább arra kellene rájönnie Európának, hogy az ukrajnai háború után miképp maradhat fenn a stabilitása és a jóléte…)

Így Wolf javasolja, hogy az Egyesült Államokkal együtt mozgósítaniuk kell a háború megnyeréséhez szükséges erőforrásokat, beleértve a katonai erőforrásokat is. Ha ezt nem teszik nagylelkűbben, nehéz elképzelni, hogy a háború olyan feltételekkel érhet véget, amelyekkel Európa együtt akar élni. (Szerintünk Európa már rég rájött, bármi is legyen az ukrajnai háború kimenetele, már nem lesznek olyanok a feltételek, amivel együtt szeretne élni…)

Ábra: A hazai energiaszubvenciókra fordított kiadások eltörpülnek az Ukrajnának nyújtott segítség mellett

Az energiatámogatásokra vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalások az Ukrajnának nyújtott támogatással szemben (a GDP %-ában)

Az idők valóban megváltoztak. Európában már nem lehet feltételezni a békét a közeljövőben. Oroszország ugyanis hosszú és költséges háborúra készül. A nyugatnak is készülnie kell. (Itt a Köztes-Európában úgy tartják, hogy az idők nem maguktól változtak meg, szeretett angolszászok, egy kis munkátok azért volt abban, hogy Európát a háborúba vigyétek…)

A kedves szerzőnk azt is javasolja, hogy ennek során át kell gondolnia más országokkal szembeni politikáját is. Beismeri(!!!), hogy a nyugati országok múltbeli magatartása aláásta legitimitásukat a fejlődő világ nagy részében. (Igen, ezzel egyetértünk, de a kijelentés elsősorban a gyarmattartó államokra érvényes, nem a köztes-európaiakra…)  Ezt teljesen érthetőnek véli, tekintve az ostoba háborúk történetét, a Covid elleni megfelelő mértékű védőoltások mozgósításának elmulasztását, azt, hogy a világjárványra válaszul nem nyújtottak megfelelő pénzügyi támogatást ezeknek az országoknak, valamint a háború gazdasági következményeit. Az ilyen közömbösségnek elkerülhetetlen ára van. (A felsorolásból azért pár dolgot sikerült kihagyni…)

Martint Wolf zárásképp azt javasolja, hogy a Nyugatnak világossá kell tennie, hogy az ukrajnai háború kimenetelét létérdekének tekinti, akár tetszik ez más országoknak, akár nem. Ennek megfelelően fogja értékelni a többi ország – kicsi és nagy – viselkedését.

(Így hirtelen, csak az ukrajnai korrupciót, a nemzetiségekkel való bánásmódot, azaz az emberi jogokat, a sajtószabadságot,… felejtette el megemlíteni.)