Kevés regionális vezető tudta a háborút annyira a saját előnyére fordítani, mint Recep Tayyip Erdogan török elnök. Törökország jelentős mennyiségű fegyvert adott el Ukrajnának, köztük a mára már ikonikussá vált Bayraktar drónt, amelyet egy Erdogan vejének tulajdonában lévő cég gyártott. Törökország ugyanakkor nem volt hajlandó csatlakozni NATO-szövetségeseihez Oroszország szankcionálásában, és fenntartja mind a kereskedelmi, mind a politikai kapcsolatait Moszkvával. Erdogan megmutatta politikai befolyását is – kulcsszerepet játszott a Fekete-tenger gabonaexport előtti újbóli megnyitását célzó megállapodás megtárgyalásában, és keményen játszik a NATO-val is, elutasítva Svédország és Finnország tagságának jóváhagyását.
A háború – bizonyos értelemben –
győzteseket csinált a korábban kommunista kelet-európai országokból, Lengyelországból és a balti országokból is.
Ezek a nemzetek évszázadok óta óvakodnak az orosz terjeszkedéstől, és az elmúlt évben gyakran úgy tűnt, hogy ők diktálják az Európai Uniónak az orosz invázióra adott válaszát, magukkal rántva a vonakodóbb nyugati hatalmakat is. Még Olaf Scholz német kancellár is elismerte, hogy
„Európa központja kelet felé mozdult”.
Az Öböl menti országok között egyre többen profitálnak a nemzetközi, gazdasági és pénzügyi politikájukból. Például az Egyesült Arab Emírségek-béli Dubai. Ahogy növekednek a geopolitikai feszültségek a nyugati és a keleti országok között, szaporodnak az egymásra kirótt szankciók, arányosan növekednek a város lehetőségei. A hárommilliós lakosságának négyötöde bevándorló, 2022-ben mindenkinél többet, nagyjából négyezer új milliomost szerzett.
Főképp az oroszok választják Dubait, London helyett, növelve az ingatlanárakat, vagy a kikötőben a jachtok számát.
De Moszkvából a Goldman Sachs és a Bank of America is Dubaiba költöztette alkalmazottait.
Dubai immár nem csak a Közel-Kelet, hanem Afrika és Délkelet-Ázsia számára is pénzügyi központként szolgál, ahol az erős bankok mellett jelen van a szürke zóna is, amelyben mozogni lehet például az orosz tőkével.
Jó évet tudhat maga mögött a NATO is. Bár a két új tagjelölt megoldatlan vitája ellenére, számos meglévő tag végre a szövetség célkitűzéseihez kezdte emelni a védelmi kiadásaik szintjét. Általánosságban az is elmondható, hogy a háború a NATO-nak is világos célt adott a stratégiai sodródás évei után.
A Nyugat azt is nyereségként könyveli el, hogy az ukrajnai háború összezárta a sorokat,
Amerika és a vele szövetséges nyugati államok között rég nem látott egység alakult ki. Olyan globális koalíciót sikerült összehoznia, amelyet az elmúlt évtizedekben ritkán tudott létrehozni, amilyet még közvetlenül a szeptember 11-i támadások után sem. Kérdés, hogy mennyire lesz tartós. A végtelenségig nem tartható fenn az Ukrajnának nyújtott globális támogatás, főleg, ha az ukránok az elkövetkező hónapokban nem érnek el eredményeket.
Bár elutasítva azt a feltevést, hogy bármiféle proxy-háborút vívna Oroszországgal, az Egyesült Államok is sikerként könyvelheti el, hogy
az anyagcsatában jelentősen meggyengül Oroszország katonai ereje.
És mindehhez csak a védelmi költségvetésének a töredékét kellett elköltenie, anélkül, hogy egyetlen amerikai katona is veszélybe került volna. Az elmúlt egy évben az Egyesült Államok sikeresen teljesítette kettős célját: egyrészt támogatást nyújtott Ukrajnának, hogy ellenálljon az orosz inváziónak, másrészt elkerülte a szélesebb körű globális konfliktust. Egyik feladat teljesítése sem valószínű, hogy könnyebb lesz a következő évben.
A világ kettéhasad
Persze a nagy Nyugati egységnek azért megvan a hátulütője, mivel a világ többi része (a West és Restből a Rest), a globális dél, a volt gyarmatok, a jelenkori neokolonializmus elszenvedői, a sértettek is egységes álláspontot vettek fel abban, hogy nem voltak hajlandóak egységesen elítélni az orosz inváziót. Tehát
egy új hidegháborús vasfüggöny kezd kialakulni, aminek legfőbb vesztese a globális gazdaság lesz.
Arról már szóltunk, hogy a nyersanyaggal rendelkező országok a nyertesek közé sorolhatóak, és megállapítható, hogy a fő nyersanyagokat nem a Nyugat birtokolja. Kína évek óta igyekszik befolyást szerezni a világ bányáiban (például Afrikában). Nem csoda, hogy elérkezettnek látta az időt, hogy a jüanját is előtérbe tolja.
Amikor Nyugat befagyasztotta az oroszok tartalékait, és durva szankciókhoz folyamodott, nem számolt – többek között – azzal, hogy a dollár fegyverként való bevetése esetleg a világ eddig lesajnált részénél is visszatetszést szül, hiszen bármikor lehetnek ők a következő áldozat. Nem csoda, hogy vevők egy dollárt leváltani készülő új valutarendszer kialakítására. Egyre több ország kereskedelmében saját valutáját, vagy más baráti ország valutáját használja, kikerülve a dollárt. Úgy tűnik, lezárul az a korszak, amikor már csak dollárért lehet például olajat venni. Az arab országok hajlandóak elfogadni a renminbit az olajért, hiszen azt új technológiákra vagy akár aranyra is be tudják cserélni.
Mindez a dollár szerepének gyengüléséhez vezethet. A folyamatnak sokan nem tanúsítanak jelentőséget, de hát ismert Hemingway adomája, miszerint az érintett a kérdésre, hogy miképp ment csődbe, úgy válaszolt:
Kétféleképpen: Fokozatosan, aztán hirtelen!
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: SOFIA BOBOK / ANADOLU AGENCY / ANADOLU AGENCY VIA AFP