Az egy éve tartó ukrajnai háború veszteségei felbecsülhetetlenek. Civilek és katonák tízezrei haltak meg, milliók kényszerültek lakóhelyüket elhagyni, az ország talán leggazdagabb része orosz megszállás alatt áll, az ország infrastruktúrája tönkrement. Az ukrán társadalom pedig nehezen fogja tudni elkerülni a demográfiai katasztrófát. Persze vannak olyanok, akiknek a mérleg nem ennyire negatív.
– és bármit is éreznek, ez egy olyan háború, ahonnan sokan nem térnek vissza. Több százezer orosz fiatal, főleg a jól képzettek, a háború helyett a kivándorlást választották. Mindannyian hiányoznak majd az orosz gazdaságból, és hiányuk fokozza majd az orosz demográfiai lejtmenetet is.
A háború által felerősödött globális élelmiszer- és energiaválság a világ legkiszolgáltatottabb társadalmaiban okozott leginkább kétségbeesést. Emellett Európa elveszíti a versenyképességét, nyakában a magas infláció, és csak keresi az új perspektívát (de meglelni nem meri).
Oroszország inváziója nem egy egyszerű helyi konfliktus. A globális színtéren megdöntötte a régóta fennálló geopolitikai normákat, a világ újra fegyverkezni kezdett, és felújultak a nukleáris konfliktustól való félelmek. Összességében: a világ ijesztőbb és kevésbé stabil hely lett, mint egy-két évvel ezelőtt volt.
Persze minden globális változást hozó eseménynek vannak haszonélvezői, és ez alól az ukrajnai háború sem kivétel. Számos vállalat, ország és magánszemély tudott anyagi hasznot húzni vagy politikai előnyt kovácsolni a háborúból és annak másodlagos hatásaiból,– és került sokkal erősebb helyzetben, mint egy évvel korábban volt. Ez nem jelenti automatikusan, hogy ünnepelték volna az elmúlt év eseményeit, vagy, hogy bármelyik felet a harc folytatására sürgetnék, csupán annyit, hogy
A nem orosz olaj- és gázipar számára ez egy fényes év volt. A világ második legnagyobb olajtermelőjét érintő háború miatt az európai országok igyekeztek leszakadni az orosz energiahordozóktól való függőségről, és ez mindenhol magasan tartotta az árakat.
Az ExxonMobil 56 milliárd dolláros nyereséggel zárta a 2022-es évet, ami felülmúlta az előző évi 45,2 milliárd dolláros rekordot; a Chevron 35,5 milliárd dolláros nyereséget ért el, pedig a kormányok továbbra is hangsúlyozták a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás szükségességét. A világ olaj- és gáziparának profitja 70 százalékkal nőtt úgy, hogy az érintett mamutok nem újítottak meg semmit, nem termeltek többet, csak zsebre tették a szankciós extraprofitot, amit az európai emberekkel fizettettek meg – a legnagyobb extraprofitot a nyugati olajvállalatok zsebelték be, 125 százalékos éves növekedéssel.
És, ha az energia üzletről van szó, több ország is jól járt. A relatív nyertesek, legalábbis a pozíciójukat tekintve, a Közel-Kelet néhány országa. Az elkövetkező öt évben Szaúd-Arábia, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Kuvait és Omán bő 3500 milliárd dollárt kereshet a globális energiaáramlások átirányításával. És már nemcsak nyersanyagot szállítanának, hanem beruháznak a finomítókba.
A szaúd-arábiai állami olajvállalat, az ARAMCO különösen jó évet zárt, csak 2022 harmadik negyedévében 42,4 milliárd dollár nyereséget termelt. Ezt tükrözi, hogy
.És nem csak a nyeresége nőtt a szaúdi olajcégnek, hanem a geopolitikai jelentősége is. Joe Biden elnök, aki korábban Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceget „páriának” nevezte, emberi jogi előélete miatt, kénytelen volt látogatást tenni Rijádban, abban a reményben, hogy meggyőzi a szaúdiakat az olajtermelés növeléséről. (Nem sikerült.)
Az Egyesült Arab Emírségek szintén ambiciózus tervvel törekedett arra, hogy növelje termelési kapacitását, miközben az olajárak magasak maradnak. Az orosz földgáz Európába irányuló vezetékes exportjának leállítása pedig lehetővé tette a gázóriás Katar számára, hogy növelje dominanciáját a globális földgázpiacon; Katar novemberben 15 évre szóló gázszállítási szerződést írt alá Németországgal, pedig a németek mennyire bíztak a megújulók felpörgésében.
Ám nemcsak a közel-keleti termelők járnak jól. Norvégia – Európa vezető olajtermelője – tavaly 114 milliárd dollárnyi olaj- és gázértékesítést könyvelhetett el. Ez vitát váltott ki a klímatudatos országban arról, amit egyes aktivisták „háborús nyereségnek” neveztek. A norvég törvényhozók válaszul kiemelték azt a több mint 1,63 milliárd dolláros pénzügyi támogatást, amelyet Norvégia Ukrajnának nyújtott.
Nemcsak a fosszilis energiahordozókkal rendelkező országok nyertek, hanem azok az országok is, amelyek még mindig hajlandóak orosz olajat vásárolni. Mivel az orosz olajat hordónként 20-30 dollárral a piaci ár alatt adják,
Azzal számolva, hogy India naponta akár 1,4 millió hordó orosz olajat vásárolt, ez napi több tízmillió dolláros megtakarítást jelent.
Természetesen nem csak az energia az egyetlen árucikk, amelyre hatással van a háború – és nem az olaj- és gázkereskedők az egyetlen haszonélvezői a háborús kereskedelemnek. Például a marokkói OCP Group, a világ vezető foszfátműtrágya-gyártója tavaly rekordbevételt ért el, mivel a magas gázárak tönkretették a nitrogénműtrágyák gyártóit (elsősorban az európaiakat), amelyek alapanyagként gázt használnak. Az OCP 3,65 milliárd dollárt keresett 2022 első kilenc hónapjában, szemben az előző év azonos időszakában elért 1,99 milliárd dollárral.
Hasonlóan nagy volt a mozgás a gabonapiacon is, természetesen itt is volt lehetőség egyeseknek az extrajövedelem beseprésére. Közvetlenül a háború kitörése után az árak szinte felrobbantak, és csak az új aratás közeledtével kezdtek csökkenni. A piacot az is deformálta, hogy az ukrán gabona nem tudott távozni a fekete-tengeri kikötőkből, a megszokott déli országok felé. Azt követően, hogy megszületett az egyezség az ukrán gabona kivitelére, fura módon a gabona többsége nem az ellátási gondokkal küzdő afrikai és közel-keleti piacokra indult, hanem a török mellett a nyugat-európai vevőkhöz.
Egyiptom és Törökország az orosz és ukrán búza legnagyobb importőrei, míg egy tucatnyi más, rendkívül sebezhető ország búzaellátása – Bangladesh-től, Pakisztántól és Laosztól kezdve Beninig, Ruandáig és Szomáliáig – függ szinte teljes egészében Oroszországtól és Ukrajnától. Tizenöt afrikai ország 2020-ban búzakészletének több mint felét Oroszországból és Ukrajnából importálta.
Tekintettel arra, hogy dollármilliárdos értékben küldenek fegyvereket Ukrajnába, és a világ országai a globális konfliktusok új korszakára számítva egyre növelik védelmi költségvetésüket, azt gondolhatnánk, hogy a tavalyi év a fegyveripar fellendülésének időszaka volt. A védelmi részvények valóban megugrottak Oroszország invázióját követően, és PR-szempontból a nagy nyugati védelmi cégek örömmel társultak az ukrán ügyhöz. Ebben az értelemben az iparág nyertes volt.
Ennek ellenére nagy amerikai védelmi vállalatoknak azonban nem volt olyan jó éve, mint gondolnánk. A Lockheed Martin, amely a Javelin páncéltörő rakétát és a HIMARS rakétavetőt gyártja – mindkettő kulcsfontosságú fegyverrendszer az ukrajnai háborúban – , tavaly valójában csökkenő eladásokat könyvelhetett el. A Raytheon, a NASAMS és a Patriot légvédelmi rendszerek gyártója – az ukránok által szintén nagyra tartott két másik termék – csak jövőre számít az eladások növekedésére.
Hogyan lehetséges ez?
A fegyvereladások többéves szerződések alapján történnek, és
Másrészt a nyugati védelmi cégek fő fókuszába inkább a magasabb haszonnal kecsegtető modern fegyverrendszerek voltak, nem pedig azok, amit az Ukrajnában zajló, alacsony technológiai színvonalú, tüzérségre épülő hadviselés igényelt volna. A 155 milliméteres tüzérségi lövedék gyártása nem annyira attraktív, és pénzbe kerül felfuttatni a termelést. A Pentagon persze komoly támogatásokat ígért Ukrajnának, de ezt nem követték megrendelések.
Azért mielőtt temetnénk az amerikai fegyveripart, a fegyverek persze legördültek a gyártósorokról, hogy megújítsák a kiürült készleteket.
Az amerikai fegyveripar eddig leginkább a részvényárfolyamokon szakított, 2022-ben a Lockheed Martin 37 százalékos növekedést mutatott; Northrop Grumman, 41 százalékos növekedést; Raytheon, 17 százalékos emelkedést; a General Dynamics pedig 19 százalékkal emelkedett.
Európában kicsit más a helyzet, ahol az olyan vállalatok, mint a német Rheinmetall, a Leopard harckocsik gyártója, és a norvég-finn lőszergyártó NAMMO profitáltak a megrendelések fellendüléséből, miután a kontinens védelmi kiadásai évek óta stagnálnak vagy csökkennek.
Amennyiben az ukrajnai háború elhúzódik, és a feszültség jelenlegi szintje fennmarad, akkor a nagy amerikai cégek valószínűleg szintén jól járnak majd. De bízhatnak abban is, hogy a kormányok nagyobb fegyverkezési kiadásokat terveznek. Ne csodálkozzunk, hogy az ukrán front bizonyos szemszögből számtalan fegyverrendszer technikai bemutatójává kezd átalakulni.
Megdöbbentő cikket közölt a CNN - Ukrajna tényleg az Egyesült Államok legnagyobb homokozója
Az elmúlt egy év során a nyugati narratíva gyakran igyekezett a háborút a jó és a rossz globális küzdelmeként ábrázolni, amelynek egyik oldalán Oroszország és autokratikus támogatói, a másikon pedig Ukrajna és demokratikus szövetségesei állnak.
Kína és Oroszország híresen „korlátok nélküli barátságot” hirdetett mindössze néhány héttel a háború előtt. Valójában voltak határok: Kína hivatalosan nem támogatta az inváziót, és nem nyújtott Oroszországnak közvetlen katonai támogatást. De gyorsan lépett, hogy betöltse az orosz szankciók által hagyott űrt. Kína kétoldalú kereskedelme Oroszországgal, 31 százalékkal nőtt 2022 első nyolc hónapjában. Felpörgött a kínai autók, szállítóeszközök, kommunikációs eszközök és még számtalan más termék eladása Oroszországban
Indiához hasonlóan Kína is profitált abból, hogy kedvezményesen vásárolt orosz olajat, míg Oroszország egyre inkább rászorul Kínára az elektronikai és fogyasztási cikkek tekintetében, ami egyben a kínai valuta, a renminbi világban betöltött súlyának növekedését is jelenti. Stratégiai szempontból Kína kétségtelenül profitált az USA figyelmének elterelődéséből, amely a háború nélkül valószínűleg az év nagy részét Kína globális ambícióinak ellensúlyozására összpontosította volna. Eközben Oroszország Kínától való növekvő gazdasági függősége azt is jelenti, hogy Peking a végén hasznot húzhat függetlenül attól, hogyan alakul ez a háború, mint Arany János bírójának, akinek el kell döntenie kinek is fütyöl a fülemüle.
Kevés regionális vezető tudta a háborút annyira a saját előnyére fordítani, mint Recep Tayyip Erdogan török elnök. Törökország jelentős mennyiségű fegyvert adott el Ukrajnának, köztük a mára már ikonikussá vált Bayraktar drónt, amelyet egy Erdogan vejének tulajdonában lévő cég gyártott. Törökország ugyanakkor nem volt hajlandó csatlakozni NATO-szövetségeseihez Oroszország szankcionálásában, és fenntartja mind a kereskedelmi, mind a politikai kapcsolatait Moszkvával. Erdogan megmutatta politikai befolyását is – kulcsszerepet játszott a Fekete-tenger gabonaexport előtti újbóli megnyitását célzó megállapodás megtárgyalásában, és keményen játszik a NATO-val is, elutasítva Svédország és Finnország tagságának jóváhagyását.
A háború – bizonyos értelemben –
Ezek a nemzetek évszázadok óta óvakodnak az orosz terjeszkedéstől, és az elmúlt évben gyakran úgy tűnt, hogy ők diktálják az Európai Uniónak az orosz invázióra adott válaszát, magukkal rántva a vonakodóbb nyugati hatalmakat is. Még Olaf Scholz német kancellár is elismerte, hogy
„Európa központja kelet felé mozdult”.
Az Öböl menti országok között egyre többen profitálnak a nemzetközi, gazdasági és pénzügyi politikájukból. Például az Egyesült Arab Emírségek-béli Dubai. Ahogy növekednek a geopolitikai feszültségek a nyugati és a keleti országok között, szaporodnak az egymásra kirótt szankciók, arányosan növekednek a város lehetőségei. A hárommilliós lakosságának négyötöde bevándorló, 2022-ben mindenkinél többet, nagyjából négyezer új milliomost szerzett.
De Moszkvából a Goldman Sachs és a Bank of America is Dubaiba költöztette alkalmazottait.
Dubai immár nem csak a Közel-Kelet, hanem Afrika és Délkelet-Ázsia számára is pénzügyi központként szolgál, ahol az erős bankok mellett jelen van a szürke zóna is, amelyben mozogni lehet például az orosz tőkével.
Jó évet tudhat maga mögött a NATO is. Bár a két új tagjelölt megoldatlan vitája ellenére, számos meglévő tag végre a szövetség célkitűzéseihez kezdte emelni a védelmi kiadásaik szintjét. Általánosságban az is elmondható, hogy a háború a NATO-nak is világos célt adott a stratégiai sodródás évei után.
Amerika és a vele szövetséges nyugati államok között rég nem látott egység alakult ki. Olyan globális koalíciót sikerült összehoznia, amelyet az elmúlt évtizedekben ritkán tudott létrehozni, amilyet még közvetlenül a szeptember 11-i támadások után sem. Kérdés, hogy mennyire lesz tartós. A végtelenségig nem tartható fenn az Ukrajnának nyújtott globális támogatás, főleg, ha az ukránok az elkövetkező hónapokban nem érnek el eredményeket.
Bár elutasítva azt a feltevést, hogy bármiféle proxy-háborút vívna Oroszországgal, az Egyesült Államok is sikerként könyvelheti el, hogy
És mindehhez csak a védelmi költségvetésének a töredékét kellett elköltenie, anélkül, hogy egyetlen amerikai katona is veszélybe került volna. Az elmúlt egy évben az Egyesült Államok sikeresen teljesítette kettős célját: egyrészt támogatást nyújtott Ukrajnának, hogy ellenálljon az orosz inváziónak, másrészt elkerülte a szélesebb körű globális konfliktust. Egyik feladat teljesítése sem valószínű, hogy könnyebb lesz a következő évben.
Persze a nagy Nyugati egységnek azért megvan a hátulütője, mivel a világ többi része (a West és Restből a Rest), a globális dél, a volt gyarmatok, a jelenkori neokolonializmus elszenvedői, a sértettek is egységes álláspontot vettek fel abban, hogy nem voltak hajlandóak egységesen elítélni az orosz inváziót. Tehát
Arról már szóltunk, hogy a nyersanyaggal rendelkező országok a nyertesek közé sorolhatóak, és megállapítható, hogy a fő nyersanyagokat nem a Nyugat birtokolja. Kína évek óta igyekszik befolyást szerezni a világ bányáiban (például Afrikában). Nem csoda, hogy elérkezettnek látta az időt, hogy a jüanját is előtérbe tolja.
Amikor Nyugat befagyasztotta az oroszok tartalékait, és durva szankciókhoz folyamodott, nem számolt – többek között – azzal, hogy a dollár fegyverként való bevetése esetleg a világ eddig lesajnált részénél is visszatetszést szül, hiszen bármikor lehetnek ők a következő áldozat. Nem csoda, hogy vevők egy dollárt leváltani készülő új valutarendszer kialakítására. Egyre több ország kereskedelmében saját valutáját, vagy más baráti ország valutáját használja, kikerülve a dollárt. Úgy tűnik, lezárul az a korszak, amikor már csak dollárért lehet például olajat venni. Az arab országok hajlandóak elfogadni a renminbit az olajért, hiszen azt új technológiákra vagy akár aranyra is be tudják cserélni.
Mindez a dollár szerepének gyengüléséhez vezethet. A folyamatnak sokan nem tanúsítanak jelentőséget, de hát ismert Hemingway adomája, miszerint az érintett a kérdésre, hogy miképp ment csődbe, úgy válaszolt:
Kétféleképpen: Fokozatosan, aztán hirtelen!
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: SOFIA BOBOK / ANADOLU AGENCY / ANADOLU AGENCY VIA AFP
Berlin beadta a derekát, és nem áll többé a nukleáris energia megújulóként való elfogadásának útjába. Ennek Párizs is örülhet, hiszen az atomenergiával előállított rózsaszínhidrogént a németek az ipar zöldítésének kulcsaként látják. A döntés lendületet adhat a nagy európai hidrogénálomnak is, azonban rengeteg a bizonytalanság. Megéri kockáztatni?
A szervezett utak nem olcsók a németországi Eb-meccsekre, a magyar–svájci mérkőzésre a last minute ajánlatok repülővel 450 ezer, busszal pedig 190 ezer forinttól érhetők el. Ebben azonban a ma már borsos árú belépőjegy és a szállás is benne van. Ha valaki tud jegyet szerezni még, és egyénileg utazik, jó, ha tudja, a meccsek estéjén az adott város olcsóbb szállásainak az árai jellemzően megduplázódnak, és az utazási időbe a helyi dugókat is érdemes belekalkulálni.
A magyar gazdaságpolitikai stratégia hangsúlyos eleme a középosztály folyamatos bővítése. Ennek jelentőségéről és a magyar modell filozófiai hátteréről is beszélgettünk György László gazdaságstratégiai feladatokban való szakmai közreműködésért felelős kormánybiztossal a napokban megjelent könyve kapcsán.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
Nem járnak jó idők a Sparra: veszteséget termel, és a vezetés ezt azzal leplezné, hogy több fronton támadja a kormányt. A nemzetközi cég kulturálatlan magatartással vádolja a kabinetet a meghirdetett patrióta gazdaságpolitika miatt.
A Lengyelországot ért légtérsértés, majd a románok tehetetlenkedése komoly figyelmeztetés volt Európának.
Az Ellenpont felhívta arra a figyelmet, hogy bár Forsthoffer Ágnes azt sérelmezte, hogy az egyik utcaképen nem a szülei háza látható, kiderült, hogy az ingatlan a földhivatali dokumentumok szerint éppen mellette helyezkedik el.
