Molnár Dániel, a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzőjének írása a Makronómon.
, a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzőjének írása a Makronómon. Történelmi szinten a hazai foglalkoztatás, ennek ellenére időről időre előkerülnek „leleplező” cikkek, amelyek klikkvadász módon megfogalmazva negatív munkaerőpiaci fordulatot jeleznek előre, és azt kívánják sugallani, hogy a KSH „trükközik” a foglalkoztatási adatokkal, és azok nem a valós képet mutatják. Az elemzések többsége a statisztikai módszertan ismeretének hiányát tükrözi, ami abból a szempontból érthető, hogy egy módszertani leírás nem a legérdekesebb olvasmány. A legújabb elemzés a sorban a Portfolio hasábjain jelent meg, amely szerint a nyers, KSH által „nem kezelt” adatok ,a munkanélküliség 4 százalék fölé ugrását és így a munkaerőpiaci fordulatot mutatják az elmúlt időszakban, miközben a hivatalos adatközlés ennél alacsonyabb rátát jelez.
A valóság az, hogy a KSH a nemzetközi módszertannak teljes mértékben megfelelve készíti a munkaerőpiaci statisztikákat, azonban a statisztika törvényszerűségei a hivatalt is korlátozzák. Emiatt
a legmegbízhatóbb statisztika továbbra is a háromhavi mozgóátlag, míg a havi adatközlésből csak óvatosan szabad következtetéseket levonni.
A munkaerőpiac feszességét mutatja, és a munkanélküliség további csökkenésére utal, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartása (vagyis adminisztratív és nem felmérés) alapján 2022 decemberében 230,3 ezer főn állt az álláskeresők száma, 3,3 ezer fővel a novemberi szintje alatt, a megelőző évi szintjétől pedig 8,4 ezer fővel elmaradva. Ha megtörtént volna az úgynevezett munkaerőpiaci fordulat, az álláskeresők számának is emelkednie kellett volna, nem csökkennie, illetve a nyári hónapokkal összevetve stagnálnia.
Hogyan mér a KSH?
A munkaerőpiaci statisztikákkal kapcsolatban fontos kiemelni, hogy módszertani szempontból talán ez a leginkább szabályozott terület a statisztikán belül. A terület alapvető definícióit, a mérési alapelvárásokat az ENSZ égisze alá tartozó
Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) dolgozta ki, és annak alapján végzik a munkanélküliség mérését a világ 186 országában a nemzeti statisztikai hivatalok.
Ezt a módszertant követi a KSH is, amely 1992-ben vezette be a munkaerő-felmérést (MEF). A statisztika alapja minden esetben a mintavétel, tekintve, hogy a sokaságot (Magyarország teljes lakossága) nem tudjuk megfigyelni, vagy túlságosan költséges lenne a teljes számbavétel. A MEF keretében ezért a KSH negyedévente mintegy 38 ezer lakcímet (az összes lakcím kicsit több mint 1 százalékát) keres fel, és körükben méri fel a munkaerőpiaci helyzetet. Az összeírás azonban folyamatos, a negyedéves minta a három statisztikailag egymástól független havi részminta együttese. Vagyis a KSH rendelkezik havi adatokkal, azonban ezek a negyedéves felmérések mintájának csak a harmadát teszik ki, amely így az alacsonyabb mintaelemszám miatt kisebb megbízhatóságot jelent. Ezt az alacsonyabb megbízhatóságot a KSH úgy kezeli, hogy háromhavonta átlagolja a kapott adatokat, ezzel egyrészt simítja az adatsort (mérséklődnek a kilengések), illetve csökkenti – de mivel továbbra is csak mintavételről beszélünk, nem tünteti el teljesen – a mérési hiba mértékét. Ennek következménye, hogy
a KSH havonta közöl foglalkoztatási adatokat, azonban az nem egy adott hónap, hanem egy 3 hónapos időszak munkaerőpiaci helyzetét mutatja be.