Az európai gazdaság beleszaladt a késbe

Látszik bármiféle negatív gazdasági hatása Oroszországra nézve a december 5-én bevezetett EU-s olajembargónak, illetve a harmadik országokba irányuló szállítmányok árplafonjának? Recseg-ropog a háborús büdzsé? 

A szankciós csomagok alapvető célja gyengíteni Oroszország azon képességét, hogy finanszírozni tudja a háborút. A legfrissebb adatok szerint az orosz olajexport januárban napi 8,2 millió hordóra emelkedett a finomított termékekre vonatkozó szankció hatályba lépése előtt. A kőolajexport közel napi 300 ezer hordóval nőtt az előző hónaphoz képest, annak ellenére, hogy az EU-ba irányuló szállítások napi 450 ezer hordóval csökkentek. Az olajtermékek exportja stabilan napi 3,1 millió hordó körül alakult januárban. Az exportbevétel becslések szerint 13 milliárd dollár körül lehetett, kissé magasabb a decemberi teljesítménynél, de 36 százalékkal alacsonyabb az egy évvel korábbi értéknél. 

Azt tisztán látni, hogy rövid távon a gazdasági szankciók nem fognak véget vetni a háborúnak, az orosz gazdaságnak egyszerűen nem fáj annyira, hogy ne tudnák menedzselni a problémát. Meghökkentő a Nemzetközi Valutaalap előrejelzése, amely az országok várható GDP-jét elemezte: míg Oroszországé tavaly 2,2 százalékkal csökkent, az IMF 2023-ra 0,3 százalékos, 2024-re pedig már 2,1 százalékos növekedést prognosztizál.  

A szankciókat alkalmazó országok piacainak helyét elsősorban India és Kína vette át. Ellensúlyozni tudják az orosz gazdaság számára az elveszített területeket? 

A szankciók ellenére is működik Oroszország nemzetközi kereskedelme. A korlátozások életbe lépésével Moszkva főbb partnereinek rangsora megváltozott. Míg Európa legtöbb országával drasztikusan visszaesett az orosz kereskedelem, addig Törökországgal mintegy 200 százalékkal nőtt a külkereskedelmi forgalom. India esetében ez a szám 300 százalék, Kínáéval pedig 60 százalék. Ha nem is tudja teljes egészében ellensúlyozni a szankciók miatt kieső bevételeket, egyelőre elegendő ahhoz, hogy a gazdaság a háború költségeit ki tudja termelni. 

Úgy is, hogy Kína és India nyomott áron veszik az energiahordozókat Moszkvától?

Az említett országok pusztán területi nagyságuk, gazdaságuk és lélekszámuk okán is óriási mennyiséget importálnak az olajból. India a világ ötödik legnagyobb gazdasága, Kína pedig most szakított a zéró Covid politikájával, feloldotta a lezárásokat, és újraindította a gazdaságot. Ez iparának a berobbantásával, egyben óriási nyersanyagigénnyel jár, legyen szó gázról, olajról, acélról. Az előrejelzések szerint Kína 2023-ban rekordmennyiségű nyersolajat fog importálni az üzemanyag iránti megnövekedett kereslet miatt. A növekedés várhatóan 6 százalékos lesz az idén, amelyhez az Oroszországtól vásárolt energiahordozók nagyon is hozzá fognak járulni, diszkontár ide vagy oda. 

A kőolajra kivetett 60 dolláros hordónkénti ársapka a mai napig vita tárgya az EU-s tagországokon belül. Elképzelhető, hogy Brüsszelben változtatnak a plafonon?

Az orosz olaj a hordónkénti kitermelési költsége 20 dollár körül mozog. Az Ural olaj a decemberi árplafon bevezetése óta jellemzően az 50-60 dolláros szint között mozog, a Brent olaj ára ezzel szemben 85 dollár körül van. Az oroszok még mindig bőven profitálnak a 60 dolláros árplafonnal, ami nem véletlenül lett annyi, amennyi. Senkinek nem érdeke, hogy leálljon az orosz kőolajkereskedelem, és olyan ellátási káosz alakuljon ki, amely a piaci egyensúlyt számottevően torzítaná. A jelenlegi árplafon mindenki számára biztonságosnak tűnik, Oroszország sem lehet kétségbeesve, még akkor sem, ha az idei költségvetésben 70 dolláros hordónkénti árral kalkulált. Bevétel- és nyereségcsökkentő hatása van ugyan a plafonnak, de Oroszország már rövid idő alatt is elég jól kompenzál azzal, hogy extra mennyiséget tud eladni a kőolajból a nem szankcionáló országokba.

A szankciók hatástalansága kontraproduktív is? Milyen hatással van az EU-ra az orosz energia exporttilalma?

Az Oroszországra kivetett szankciók rövid távon az európai gazdaságnak is fájnak. A gazdasági növekedés dinamikája csökkent, de a gyors alkalmazkodásnak köszönhetően az armageddon elmaradt, a tartós recesszió elkerülhetőnek tűnik. Az EU-ban az inflációs fordulat már bekövetkezett, decemberben az eurozónában már egy számjegyű értéket mutatott a statisztika. A bevezetett szankciók az orosz gazdaságra a vártnál sokkal lassabban hatnak, a háború gyors lezárását nem sikerült elérni. Az európai gazdasági kilátások szempontjából viszont továbbra is érvényes a nyári alapprobléma – honnan és mennyiért vesz Európa energiahordozókat, milyen alternatív beszerzési forrásokat talál. 

Ez azonban európai szempontból hosszú távon nem fenntartható, mert az európai gazdaság versenyképessége fog mélyrepülésbe kezdeni. Miközben Oroszország dúskál a kőolajban és a földgázban, az EU-nak egyik sincs elegendő mennyiségben. Jelenleg a gáz tőzsdei ára is a mélybe zuhant, a nyári 340 EUR/Mwh-os történelmi szintről, immár az 50-es szint alatt található, amire utoljára a háború kitörése előtt volt példa. Tavasszal újra elkezdődik majd a hajsza az energiahordozók után, a gáztározókat fel kell tölteni. A kilátások azonban valamivel biztatóbbak, mint pár hónappal ezelőtt.

Február 5-én életbe lépett a kőolajszármazékokra vonatkozó tiltás is. Lehet még rontani a helyzeten?

Európára általában jellemző, hogy dízelüzemanyag hiánnyal küzd. Nem csak azért, mert többségben vannak a dízelautók, hanem azért is, mert az ipar és a mezőgazdaság alapvetően dízelolajat használ fel. Az európai finomítók nem tudják elegendő dízelolajjal ellátni a kutakat, ezért az öreg kontinens importra szorul, aminek jelentős része Oroszországból érkezett, most ennek is vége. A fő probléma a hiány mellett a logisztikai kapacitások szűkössége lesz: a finomított kőolajszármazékok szállítása ugyanis sokkal nehézkesebb, mint a nyersolajé. Erre készültek is az országok, igyekeztek a tartalékok mennyiségét növelni, és jelenleg nincs is Európában üzemanyaghiány.  A február 5-i tilalom hatásait igazából leghamarabb 3-4 hónap múlva fogjuk részleteiben látni. A kérdés ugyanaz, mint a kőolaj és a földgáz esetében: 

Magyarország, Csehország és Szlovákia mentességet kapott az olajtilalom alól. A magyar és a környező országok üzemanyagellátása szempontjából a százhalombattai mellett azonban óriási szükség van a pozsonyi finomítóra is. Hogy sikerült azt a kapacitást is megőrizni, és nem keveredtünk bele ebbe a méltatlan szituációba, az a józan ész diadala volt az utolsó pillanatban. Ugyanakkor Európa növelte gázolajimportját Ázsiából és a Közel-Keletről, a két régióból, amely várhatóan a tilalom életbe lépése után az orosz kivitel nagy részét felvásárolja majd. Ez alapján úgy tűnik, hogy Európa gyakorlatilag ugyanúgy az orosz kőolajat vásárolja, csak sokszoros áron és nehezített szállítási útvonalakkal. 

A magyar energiaellátás biztonságban van?

Jelenleg teljes mértékben. Az energiaszankciók alól mentességet kaptunk, egyszerűen azért, mert valóban nincs még alternatív, fenntartható megoldás az orosz energiától való tartós függetlenedésre. Az orosz fél hiánytalanul eleget tesz a szerződésekben foglaltaknak, az országba a megfelelő és szükséges mennyiség érkezik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne kellene új lehetőségek után kutatni, ezért helyez ekkora hangsúlyt a kormány a diverzifikáció kérdésére. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a háború következtében az ellátási útvonalak bármikor sérülhetnek.

Előfordulhat a február 5-i tilalom következményeként olyan európai dízelhiány, amely a szankció felülbírálására késztetheti az Európai Uniót? 

Az Európai Unió alapvetően képes belátni a tévedéseit, de a jelenlegi helyzetben nem tudom elképzelni, hogy eltörölnének egy szankciót. Valószínűbb, hogy ugyanaz történik majd, mint a gáz esetében: mindenki kétségbeesetten keresi az alternatív import lehetőségeit. Tegyük hozzá: rövid távon nem fenyeget dízelhiány, hiszen a készletek magas szinten vannak, a gazdasági lassulás miatt pedig visszaesett a dízelolaj felhasználása. 

Mindenesetre vannak jelei az ébredésnek is: a tizedik szankciós csomag tervezetéből mintha kihagyták volna az orosz atomenergiával kapcsolatos kitételt.

Több európai ország is hevesen tiltakozott az atomenergiával kapcsolatos esetleges szankciók miatt, ezért Brüsszel feltételezhetően nem akar fejjel menni a falnak. Ha mégis benne lenne a javaslatban, valószínűleg nem csak Magyarország utasítaná el azt. Nem kell részletezni, mi történne, ha elvágnák Paksot az orosz technológiától. A magyar energiatermelés 50 százaléka és ezzel együtt az energiabiztonság kerülne veszélybe. Ez annyira egyértelmű helyzet, amelyet még ötlet szintjén sem érdemes vizsgálnia az Európai Bizottságnak.

Van még bármiféle értelme az újabb és újabb szankciós csomagoknak?

Mindenki számára világos, hogy Ukrajnát segíteni kell, de ezt lehetőleg úgy tegyük, hogy a saját lábunk alól se rúgjuk ki a széket. A szankciós csomagok gazdasági hatásai jelentősen rontják az európai versenyképességet, pedig az a háború előtt sem volt túlzottan acélos. Amit most tesz Európa, az nem más, mint belemenekülés egy amerikai függőségbe, amely – tekintve az egyre élesebb gazdasági és kereskedelmi versenyt – nem a legbölcsebb megoldás. 

Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov