Hogyan zárkóztunk fel a fejlett nyugathoz az elmúlt három évtizedben?

Ismert, hogy Dél-Korea hihetetlen gazdasági csodát vitt véghez az elmúlt évtizedekben. 1970-ben még csupán 573 amerikai dollár volt a vásárlóerő-paritáson (PPP) számított egy főre eső nettó jövedelem az országban. Ez az OECD által jegyzett adatok között nem csupán a legalacsonyabb volt ekkor, de annyira kevés volt, hogy még a második legrosszabb értéket felmutató Mexikó is közel háromszor ekkora értékkel (1.565 dollár) rendelkezett. 
A következő években azonban a délkelet-ázsiai ország olyan rakétákat gyújtott be, melyeket az Elon Musk féle SpaceX nagy rakétája, a Falcon Heavy is megirigyelhetne. A 2021-es évre egészen 37.662 dollárra növelték a vásárlóerő-paritáson számított egy főre eső nettó jövedelem mutatóját. 

Ez 66-szorosa volt az 1970-es értéknek! 

Korea teljesítményét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a második legtöbbet fejlődő ország, Norvégia esetében a növekedés mértéke ennek kevesebb, mint fele, „csupán” 25-szörös volt. 
Számtalan ország próbálta és próbálja az ázsiai ország sikerét másolni, de a valóságban nagyon kevésnek sikerül. A világgazdaság az elmúlt évtizedekben egy végtelen szállal összedrótozott óriási falu lett, nagyon hasonló gazdasági és vállalati modellekkel, mindenhol jelen lévő globális versennyel. Emiatt roppant nehéz elhúzni, jobban teljesíteni a többieknél. 
Pedig a gyorsabb növekedési ütem alapvető fontosságú lenne nem csak Dél-Korea, de a kevésbé fejlett országok esetében is. A legfejlettebb államok életszínvonalát egyetlen módon lehet ugyanis megközelíteni, ha a mi fejlődési rátánk magasabb, mint az övék. 
A magyar gazdaságpolitika 1990 óta tartja célkeresztjében a nyugati jövedelmi és vagyoni szinteket. A 2004-es Európai Uniós belépésünkkel ez sokak fejében már karnyújtásnyi távolságba került. Az élet és a valóság azonban újra és újra kijózanított bennünket. 
Fontos azonban látni, hogy míg a luxemburgiak és a svájciak ma is jóval jobban élnek, mint a magyarok, 

Jelen írásban ezt elemzem, a fent már említett vásárlóerő-paritáson számított egy főre eső nettó jövedelem mutatója segítségével. 
A dolgozat kérdése az lesz, hogy mikor, milyen gyorsan közelítettünk az elmúlt évtizedekben egy méretben és lakosságban hozzánk nagyon hasonló, ám nálunk sok tekintetben szerencsésebb gazdasági múlttal rendelkező, az utóbbi évtizedekben átlagos fejlődési pályát leíró EU-s tagország, Portugália azonos mutatójához. 
Hogy a konvergenciánkat láthatóvá tegyem, 1998 és 2021 között minden évre megvizsgáltam, hogy az adott év magyar egy főre eső nettó jövedelem mutatója melyik év portugál mutatójának felel meg, ha ezen értékeket az inflációval is korrigáljuk. 
Az 1. ábra hazánk pályáját mutatja a fent bemutatott logikában. A jobboldali Orbán-kormányok alatt bejárt pályát narancssárga, míg a szocialista kormányok alatt befutottat piros színnel jelöltem. 

1. ábra: 

Ahogyan a grafikon is mutatja, 1998-ban az egy főre eső nettó jövedelem Magyarországon (7.787 dollár; 2023-as értéken, az inflációval korrigálva 14.198 dollár) lényegében ugyanannyi volt, mint a portugál adat 1970-ben (1.763 dollár; az inflációval korrigálva 2023-as értéken 14.066 dollár). 1999-ben Magyarország azután továbbra is ugyanitt volt, az 1970-es Portugália szintjén. 
Ezután végre beindult a magyar gazdasági motor is, méghozzá szinkronban a valósággal. 2000-ben a magyar mutató az 1971-es portugál értékkel volt paritásban, 2001-ben pedig az 1972-essel. Azaz a lemaradásunk 29 évben állandósult. 
Ám az első Orbán-kormány végére beindult hazánk gazdasági rakétája. 2002-ben az egy főre eső nettó jövedelem Magyarországon (11.246 dollár; 2023-as értéken 18.588 dollár) annyi volt, mint a portugál adat 1986-ban (6.601 dollár; 2023-as értéken 17.959 dollár). 
Azaz – mondhatjuk ez alapján úgy is – az 1998 és 2002 közötti 4 év alatt annyit fejlődött Magyarország, mint Portugália 16 év alatt (1970 és 1986 között). Ami azt jelenti, hogy a magyar fejlődési sebesség e mutató tekintetében négyszerese volt a délnyugati ország által felmutatottnak. 
Ez a nagyszerű dinamika lényegében nullára fékezett 2002-ben, a szocialista kormányok színre lépésével. A 2002 és 2009 közötti hét évben Magyarország mindössze két évet tudott előrelépni portugál mércével. 2003-ban történt az egyik javulás, ekkor az 1987-es Portugália szintjét sikerült elérnünk. A másik előrelépés pedig 2006-ban történt, amikor az 1988-as szintjére értünk el a nyugati államnak. 
2010 sem hozott komoly ugrást (a 2008-as pénzügyi válság hatásai ekkor még erősek voltak globálisan is), bár legalább ez olyan év volt, ahol történt némi fejlődés. Ezen év végére Magyarország elérte az 1989-es portugál kereseti szinteket. Mindezek eredőjeként a 2002 és 2010 közötti 8 évben csupán annyit tudtunk előrelépni, mint Portugália 3 év alatt. Magyarul a mi fejlődési sebességünk kevesebb, mint fele volt a mérceként használt állam által elértnek. 
2010 után, de különösen 2013-tól (amikor a monetáris és fiskális politika összhangja megteremtődött, és a 2008-as válság is jobbára lencsengett) Magyarország újra begyújtotta a gazdasági rakétákat. 2011-ben hazánk olyan szinten volt, mint a nyugati állam 1990-ben,

Mi történt a 2008-as pénzügyi válság lecsengését követően?

A következő két évben szinkronban haladtunk a délkeleti országgal. 2014-ben az 1997-es, 2015-ben pedig az 1998-as Portugália szintjén álltunk. Ezután viszont ismét hasított a magyar gazdaság. Egy-egy év alatt három-három portugál évvel azonos fejlődést produkáltunk. 2016-ban a 2001-es, 2017-ben pedig a 2004-es portugál kereseti viszonyokat is elértük. 
Azután 2018 akkora ugrást hozott, mint amilyet utoljára 2002-ben láthattunk. Egyetlen év alatt 11 évet hoztunk Portugáliához képest. 2018 végén a magyar egy főre eső nettó jövedelem (25.628 dollár; 2023-as értéken 30.597 dollár) annyi volt, mint a portugál adat 2015-ben (23.751 dollár; 2023-as értéken 29.361 dollár). Azaz a lemaradásunk már csupán három év volt, nem huszonnyolc, mint 1998-ban. 
2019-ben még egy évvel közelebb kerültünk a portugál gazdasághoz. A magyar mutató ekkor a 2017-es portugáliai szinten volt már. 2020 és a COVID miatti lezárások nyilván nem segítették a konvergenciánkat. Itt azt is sikerként lehet értékelni, hogy a mutató alapján mindössze egyetlen évet veszítettünk. A 2020-as magyar indikátor a 2016-os portugál szintjére csúszott vissza. 

Ekkor a magyar egy főre eső nettó jövedelem mutató (29.097 dollár) már magasabb volt, mint a portugál adat ugyanebben az évben (29.063 dollár). 
Mindez azt jelentette, hogy a 2010 és 2021 közötti 11 évben Magyarország annyit fejlődött, mint Portugália 32 év alatt (1989 és 2021 között). A magyar fejlődési sebesség tehát közel háromszorosa volt a portugálnak. 
Érdemes lenne megnézni a kihívásokkal teli 2022-es évet is, de sajnos itt még nincsenek összehasonlítható adatok. 

Összefoglalás

Magyarország konvergenciája szempontjából elsődleges, hogy a hazai gazdaság fontos mutatói gyorsabban növekedjenek, mint a nyugat-európai államok hasonló indikátorai. A cikkben a vásárlóerő-paritáson számított egy főre eső nettó jövedelem mérőszáma alapján elemeztem hazánk felzárkózását. 
Az OECD-adatok azt mutatják, hogy Magyarországnak két sikeres időszaka volt az elmúlt bő két évtizedben. Az 1998 és 2002 közötti 4 évben annyit fejlődött hazánk, mint Portugália 16 év alatt. A 2010 és 2021 közötti 11 évben pedig annyit léptünk előre, mint Portugália 32 év alatt. E két időszakban a magyar fejlődés sebessége 3-4-szerese volt a portugálénak. 
A két sikeres hazai időszak egy sikertelen szakaszt zár közre. A 2002 és 2010 közötti 8 évben ugyanis hazánk csupán annyit fejlődött, mint Portugália 3 év alatt. Ekkor tehát nem hogy nem közelítettünk a fejlett nyugathoz, hanem épen ellenkezőleg, lemaradtunk hozzájuk képest. 
Az, hogy milyen gyorsan éri el hazánk a nyugati életszínvonalat, nagy mértékben függ attól, hogy a jövőben milyen gyakran lesz olyan időszak, mint az 1998 és 2002, valamint a 2010 és 2021 közötti, amikor a felzárkózásunk sebessége kiemelkedő volt, és hányszor lesznek olyan éveink, mint 2002 és 2010 között, amikor konvergencia helyett leszakadtunk. 

(Címlapfotó:123rf.com)