A legtöbb ország növeli védelmi kiadásait vagy minden erejével törekszik erre. Legutóbb Japán foglalt állást emellett, de az USA, az Egyesült Királyság, India, Ausztrália és Németország háza táján is igen jelentős fegyverkezési folyamatok indultak el szinte minden haderőnemben.
Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.
„A veszélyek korába léptünk” – hangzik el egyre gyakrabban a megállapítás. Az orosz-ukrán háborúból, a Kína és Tajvan közti növekvő feszültségekből is erre következtethetünk. A békét – legalábbis itt, Európában – mintegy természetes létformának tekintettük az orosz-ukrán háború kitörése előtt. Kevesen gondolták volna, hogy ismét háború fogja nehezíteni az emberek mindennapjait az öreg kontinensen is.
A háborúra, a reális veszélyekre világszerte fegyverkezéssel, a védelmi kiadások növelésével válaszoltak az országok. Japán öt éven belül meg akarja duplázni a védelmi kiadásait, de Ausztrália és India is hasonló úton jár a kínai veszélyre hivatkozva, hogy megelőzhessék a status quo erőszakos megváltoztatását a térségben. Ugyanakkor az USA és az Egyesült Királyság is emelte a védelmi kiadásait. Külön érdekes, hogy az eddig pacifista Németország is ígéretet tett védelmi kiadásainak növelésére.
A szigetország elindulása a militarizáció útján némiképp meglepetés, hiszen eddig nemzetközi befolyását a gazdasági versenyképességre alapozta, nem a nyers katonai erőre, mindez az ország 1945 utáni történelméből is egyenesen következik. Ugyanakkor a Hszi Csin-ping vezette Kína agresszív magatartása, a Tajvanra gyakorolt nyomás érdemi fordulatot eredményezett a szigetország pacifista magatartásában. Az 1945 utáni japán védelmi kiadásokat a GDP mintegy 1 százalékában korlátozták, és azóta sem nagyon változott ez az érték. A japán katonai kiadásokat a GDP százalékában az 1. ábra szemlélteti.
1. ábra: Forrás: Worldbank.
Ez viszont már a múlté: tavaly decemberben Japán bemutatta új biztonsági stratégiáját, amelyben célként határozták meg a védelmi kiadások megduplázását a következő 5 éven belül.
Ez azt jelentené, hogy Japán a második világháború óta nem látott szintre emelné meg a védelmi költségvetését. Ennek eredőjeként az Egyesült Államok és Kína után a szigetország rendelkezne a harmadik legnagyobb védelmi költségvetéssel.
Az új japán stratégia magában foglalja a megelőző csapásmérő eszközök megszerzését is, többek között az USA-ból származó Tomahawk cirkálórakétákkal, valamint saját hiperszonikus fegyverek fejlesztésével.
Ennek a paradigmaváltásnak még Abe Sinzo idején rakták le az alapjait, aki 10 százalékkal növelte országa védelmi kiadásait, valamint parlamenti jóváhagyással újraértelmezte az alkotmány úgynevezett béke-törvényét, amivel a 1945 óta először engedélyezte a japán csapatok tengerentúli mozgósítását. (Abe Sinzo 2006–2007 és 2012–2020 között volt Japán miniszterelnöke, 2022 nyarán elhunyt) Sinzo még törekedett az alkotmány 9. cikkének módosítására is, amely szintén 1945 után került az alkotmányba, és kimondja, hogy Japán lemond az „erővel való fenyegetésről”.
Ennek a cikkelynek a módosításáról viszont le kellett mondania a kirobbanó népi tiltakozások miatt, így ez a jelenlegi miniszterelnökre, Fumio Kishidára maradt, akinek jelenleg meg is van erre a lehetősége, ráadásul most szó sincs tiltakozásokról.
Japán alkotmányának II. fejezete
Lemondás a háborúról
9. cikk. Az igazságosságon és a renden alapuló nemzetközi békére őszintén törekvő japán nép örökre lemond a háborúról, mint a nemzet szuverén jogáról, valamint az erőszak fenyegetéséről vagy alkalmazásáról, mint a nemzetközi viták rendezésének eszközéről.
Az előző bekezdésben foglalt cél elérése érdekében a szárazföldi, tengeri és légi erőket, valamint egyéb háborús lehetőségeket soha nem tartják fenn. Az állam harci jogát nem ismerik el.
Az elvégzett közvélemény-kutatások szerint a japánok elsöprő többsége ma már támogatja a hadsereg megerősítését. Ez az elmozdulás magára a kormányfőre is igaz, hiszen külügyminiszterként anno még pacifizmusáról volt híres.
Hszi Csin-ping 2013-ban lett Kína elnöke, az akkori japán nemzetbiztonsági stratégia még Kínát, mint stratégiai partner definiálta.
Ez a japán fél szerint Kína agresszív magatartásnak köszönhető, ami lényegében tarthatatlanná tette Japán pacifista álláspontját.
A japán félelmeket a katonai agressziótól az orosz-ukrán háború nyomán Kína Tajvannal szembeni agresszív magatartása erősítette fel, ami megváltoztatná a status quo-t a térségben – egyúttal Japánra is veszélyt jelentve. Az aggodalmak akkor értek a csúcspontjukra, mikor tavaly augusztusban Kína egy hadgyakorlatán kilőtt 9 rakétát, amelyekből 2 darab Japán gazdasági övezetében landolt.
Jelenleg japán militarizációja elfogadottabb, mint valaha, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy önmagában a fegyverkezés és a védelmi képességek növelése nem elegendő ahhoz, hogy elriassza Kínát az agressziótól.
Erre kiváló példa India esete, amely bár jelenleg a világ harmadik legnagyobb védelmi költségvetésével rendelkezik, a himalájai határon mégis katonai konfliktusba került Kínával. Ugyanakkor kétségtelenül pozitív, hogy Japán önellátóvá akar válni védelemben, hozzájárulva egy stabilabb indo-csendes-óceáni térséghez.
A cikk következő részében India és Ausztrália kérdéseivel foglalkozunk.
Borítókép: MTI/EPA/Mast Irham
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
A megválasztott amerikai elnök szerint Európának kell vezető szerepet vállalnia Ukrajna védelmében és a háború lezárásában.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Kína új irányvonalat hirdetett: 2025-től radikálisabb élénkítő lépésekkel kívánja támogatni a növekedést. Bár a bejelentések rövid távon optimizmust hoztak a tőzsdékre, a szakértők óvatosságra intenek: a szavak mögötti valódi tettek és azok hatékonysága még mindig kérdéses marad.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
