Nem a harcmezőn elszenvedett vereségei okozták a vesztét annak az amerikai katonai magánvállalatnak, amely szerepet vállalt az orosz–ukrán konfliktusban, hanem az elszállingózások és az anyagi viták. Tanulságos, hogy az amerikai sajtó miként mutatta be a csoportot még két hónapja és most, a kudarc után.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Pedig annyira várták, mégsem jön össze a két hatalmas zeneszerző, Richard Wagner és Wolfgang Amadeus Mozart közti találkozó, helyesebben: elmarad a nevüket viselő elit zsoldos csapatok randevúja. Minden vágya az volt, hogy egy ütközetben személyesen találkozzon az orosz wagneresekkel, ám külső körülmények végleg keresztbe tettek ennek – mondta el megtörten a Mozart-csoport vezetője. Andrew Milburn, aki a kijevi kormányzati negyedben lévő irodájában rendezett sajtóértekezletén arról számolt be, hogy katonai csoportja, a Mozart ezentúl nem létezik. „Elszállingózások, belső áskálódások, a katonai magánvállalkozás főhadiszállásának lényegében kifosztása és a pénzügyi igazgató és a parancsnok közötti állandósuló viszály, amelyben feljelentés is született szélhámosság ügyében”, ez mind hozzájárult a szomorú tényhez, hogy a Mozart megszűnt – szögezte le a New York Times amerikai napilap helyszíni tudósítója.
Még egy hónapot kellett volna kihúznia a magáncégnek, hogy megalakulásának első évfordulóját megérhesse.
Ez magában foglalta az ukrán katonák felkészítését, különböző feladatokat a frontokon, és akár a harci műveletekben való részvételt is..
Az ötlet Andrew Milburn leszerelt ezredes fejéből pattant ki, aki a háború első napjaiban érkezett Ukrajnába haditudósítóként. A veterán katona már kipróbálta magát íróként is, több könyve megjelent. A Mozart-csoport – neve természetesen direkt üzenet volt az orosz testvérszervezetnek, a Wagnernek – az első és az egyetlen amerikai katonai magánvállalkozás, amely szerepet vállalt az ukrán háborúban.
A kezdetekben a kijevi vezetés ugyancsak a kedvében akart járni, nem véletlenül kaptak „főhadiszállást” a főváros előkelő részén.
A Mozart már létszámában sem ütötte meg ezt a szintet sem, a legjobb napjaikban vagy ötvenen voltak. Ezzel szemben az orosz Wagner zsoldoscsoport egyes hírek szerint 30 ezer fővel vesz részt a donbaszi harcokban.
Ám létszámbéli jelentéktelensége ellenére annál nagyobb médiafelhajtást kapott a Wyoming államban bejegyzett amerikai privát csoport. Ők nem lacafacáztak, ha az ukrán kormány kért tőlük valamit, akkor előálltak, hogy ezt a feladatot ennyiért, meg ennyiért végrehajtják. Elvégre érkezett pénz az ukrán vezetéshez dögivel. Ráadásul a Mozart otthonról is számított adományokra, több mint egymillió dollárral el is tudnak számolni. Valószínűleg az ukrán kormánytól a kiképzésekre kifizetett tetemes összeg körül alakult ki áthidalhatatlan vita a csoporton belül.
De hogyan sötétült el az a hazafias kép, amelyet a nyugati sajtó sugallt a Mozart-csoportról? Még 2022 októberében a New York Times magasztaló cikket írt az amerikai katonai vállalkozók ukrajnai tevékenységéről. Akkor szó sem volt arról, hogy „poszttraumás problémáikat alkoholba fojtó amerikai veteránok”, akik alig tudnak elszakadni a kijevi sztriptízbárokból, és zűrös életmódjukkal vívnak ki kétes hírnevet az ukrán fővárosban. Nem is beszélve alapító parancsnokukról, aki jól felöntve a garatra éppen az ukrán kormány tagjait szidalmazta, és nem egészen diplomatikus viselkedésével feszült viszonyba került megbízójával.
Mára Milburn lett az a személy, aki „nem éppen keresztény elvek alapján vezette csoportját”. Ám az októberi terjedelmes cikk így kezdődik: „Kérem, jöjjenek velem!” – ilyen szép szavakkal, már-már könyörögve kérte a donbaszi Szoledar lakóit az 59 éves ősz hajú amerikai ezredes, hogy jöjjenek vele, mert a következő látogató, aki betoppan ide, az biztos, hogy orosz lesz. Velük meg a szoledariak nem akarnak találkozni. Csoportja ekkor az emberek kimentésével foglalatoskodott a harci övezetből.
Pedig a nyugdíjas éveit is élvezhetné Floridában, ám ő mégis az ukrán válságövezetben tevékenykedik – így a New York Times írása. „Mert ez igazságos háború” – fejtette ki a veterán, aki a tűzkeresztségen 1990-ben esett át Szomáliában. Az öböl menti háborúkban és Afganisztánban is szolgált. „Ha ezekben a konfliktusokban szerepvállalásaink erkölcsi oldalát vizsgálom, az bizonyos kérdéseket vet fel, ugyanis ott mi voltunk a megszállók – jelentette ki a parancsnok. – Ám most jóvátehetjük mindezt.”
Mint Andrew Milburn az interjúban kifejtette, az amerikai katonák egy nemzedéke Vietnam, Irak és Afganisztán után várt erre a konfliktusra, hogy végre hagyományos háborúban szembeszálljanak az oroszokkal. „Most embereket evakuálunk, de részt vettem már fegyveres ütközetekben is – mondta Milburn. – El kell mondjam, hogy bármennyire szomorú is ez a feladat, ugyanis az ukránoknak el kell hagyniuk otthonaikat, de legalább segíteni tudunk a menekülteknek. Személy szerint sokkal jobban érzem magam, mint legutoljára Irakban.”
Aztán egy kijevi parkban találkozunk újra a Mozart csoporttal, ahol a volt amerikai elit kommandósok frissen bevonult ukránoknak tanítanak önvédelmi fogásokat. Öt napjuk van arra, hogy a legalapvetőbb fogásokat, benne a kézifegyver-használatot, megtanítsák az újoncoknak. „Ennyi idő alatt nem lehet kiképezni még egy embert sem, nemhogy egy harctéri egységet – árulta el egyikük. – Ez reménytelenül kevés idő.”
Milburn, aki Hongkongban született, fele részben brit felmenőktől, továbbra is terveket sző arról, hogy csapatának egy részével új vállalkozásba kezd. A rendszeres futás és kosárlabdázás mellett az tölti ki napjait, hogy az internetet bújja Kijevben újabb amerikai adományozókra várva, és e-mailjeivel bombázza a lehetséges támogatókat.
A csoportból néhányan maradtak, ők is abban bíznak, hogy Milburn összeszedi a szükséges pénzt az új vállalkozása beindításához. A parancsnok elárulta, hogy csak a zsoldos csapat és segítőik étkeztetése egy hónapban 175 ezer dollárba (közel 63 millió forintba) kerül, bár e kis létszám és az ukrán árviszonyok mellett azért kérdés, hogy ma is helyes-e még ez a kalkuláció. Mindenesetre az igaz, hogy nekik jó pár hónapra előre kell gondolkozniuk.
„Minden vágyam az, hogy visszatérjek Donbaszba – jelentette ki a nyugalmazott ezredes. – Mikor ott vagy, a félelem érzete kerekedik felül, minden egyéb másodlagos. Nem gondolsz se pénzre, se dicsőségre, csak a túlélés számít.” Andrew Milburn megtette az első lépést, amely az új, szerényebb léptékű vállalkozása irányába mutat: kiköltözött a puccos kormányzati negyedből, és a főváros más részén bérelt egy immár nem annyira rongyrázós irodát.
(Címlapfotó:123rf.com)
A lap nagyon pozitív jelnek tekinti Ukrajna uniós csatalkozásával kapcsolatban azt, hogy az új magyar kormány kedden az ukrajnai magyar kisebbség helyzetéről fog tárgyalni az ukránokkal.
Az ukrán elnök szerint legyűrik az orosz légvédelmet.
Az oroszok kijevi és más ukrán városokban található támadási célpontokat jelöltek ki, többek között az elnöki hivatalt is – állítja az ukrán elnök.
Minden eddiginél pusztítóbb légicsapás-sorozat érte Ukrajnát az elmúlt napokban.
Az orosz parlament jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi Vlagyimir Putyin elnök számára, hogy külföldi országok ellen indítson hadműveletet.
Az ukrán korrupcióellenes hatóságok letartóztatnák Andrij Jermakot, az elnöki hivatal volt vezetőjét, akit egy Kijev melletti luxuslakópark finanszírozásával összefüggő pénzmosási ügyben gyanúsítanak. Egy frissen kiszivárgott hangfelvétel szerint Jermak körei irányíthatták az ukrán állami bankot.
Tölgyessy Péter a Partizán vendége volt, ahol elmondta, hogy Magyar Péter „internetes politikus”, aki nem érti a mélyebb összefüggéseket, valódi kormányzás helyett csupán „kívánságlistákat” hagy jóvá, saját minisztereit pedig egyszerű „melósokként” kezeli.
Már a roncsok is megvannak.
