Churchill dédunokája: Visszafelé sülhet el, ha csődbe akarják juttatni Oroszországot

Hugo Duncan Dixon elismert brit üzleti újságíró, az Oxfordi Egyetem Saïd Business Schooljának egykori vendégkutatója, a Reuters egyik zászlóshajójának számító Breakingviews véleményrovat társalapítója és korábbi főszerkesztője – és nem mellékesen Winston Churchill dédunokája – kritikus hangvételű véleménycikket jelentetett meg az Oroszország elleni nyugati szankciós módszerekről és az elérni kívánt hatásairól.

Van, ami hatásos Putyin ellen

Dixon szerint a gazdasági szankciók kisebb szerepet játszottak Putyin hatalmának megfékezésében. Helyette inkább a nyugat azon döntése volt hasznosabb, hogy befagyasztottak mintegy 300 milliárd dollárnyi orosz központi banki tartalékot, hogy ezáltal csökkentsék „Putyin malacperselyének” méretét, amellyel ki tudja magát játszani az exportellenőrzések alól. 
A hadászati célú felszerelések, köztük a kettős felhasználású technológiák, például a félvezetők exportjának ellenőrzése szintén csökkentette Putyin hadigépezetének teljesítményét. A Silverado amerikai agytröszt jelentése szerint most kezdenek megjelenni a kiskapuk, például a Kínából származó chipek szállítása, ezért a nyugati kormányoknak meg kellene szigorítaniuk ezeket az ellenőrzéseket is – érvel Dixon.

És van, ami nem

A cikk írója kiemelte, hogy ezen intézkedésekkel szemben

Az inváziót követő első időkben a nyugati szövetségesek többnyire azzal fenyegetőztek, hogy nem vásárolnak többé orosz olajat és gázt. Ez a kijelentés azonban mégis hozzájárult az energiaárak emelkedéséhez, ami Putyin számára bónuszt jelentett. Oroszország folyó fizetési mérlegének többlete tavaly megduplázódott, 227 milliárd dollárra.
A globális infláció megugrott. Az európai fogyasztóknak keményen meg kellett fizetniük az alternatív energiaforrások biztosításáért, a kormányok pedig nagy költségvetési hiányt halmoztak fel, hogy tompítsák a vállalkozásokra és a háztartásokra gyakorolt hatást. Ez feszültségekhez vezetett azok között az országok között, amelyek ezt megengedhették maguknak, mint például Németország, és azok között, amelyek nem – világít rá a helyzetre Dixon
Eközben a feltörekvő gazdaságok, élükön Kínával, nagy árengedményt kaptak az Oroszországtól vásárolt olajra. Aligha áll a nyugati érdekek szolgálatában, hogy a Népköztársaság, a Nyugat legnagyobb geopolitikai és gazdasági riválisa részesüljön az olcsóbb energiából.,

Lehetséges forgatókönyvek

Dixon ismerteti Jacob Nell – a nyugati szankciók hatásaival foglalkozó Kyiv School of Economics jelentés egyik szerzőjének – véleményét, miszerint Oroszország szénhidrogénexportból származó bevétele idén már a felére, mintegy 180 milliárd dollárra csökken; és a további korlátozások további 40 milliárd dollárt vernének le ebből az összegből, amelynek kétharmada az alacsonyabb olajbevételekből, egyharmada pedig a gázból származik. 
Nell szerint ez az orosz gazdaságot a szakadék szélére sodorhatja. A rubel összeomolhat, az infláció pedig megugorhat, ami bankrohamhoz és további tőkemeneküléshez vezethet. A kormánynak fel kellene emelnie a kamatlábakat, csökkentenie kellene a kiadásokat, és a Kreml olyan drasztikus válaszlépésekre kényszerülne, mint például a szigorú tőkekontroll vagy pénznyomtatás. Ezek azonban népszerűtlenné tennék a kormányt, aláásnák Putyin kormányát, és növelnék a nyomást, hogy vonuljon vissza Ukrajnából.
Dixon azonban felteszi a nagy kérdést. Mi van, ha a dolgok nem így alakulnak? A cikk írója szerint Oroszország az olajexport csökkentésével kapcsolatos fenyegetésekkel feljebb nyomhatná a világpiaci árat. Bár feltehetően még nagyobb árengedményt kellene kínálnia az olyan vevőknek, mint Kína, ha a világpiaci ár eléggé emelkedne, Oroszország még mindig hasonló összegeket kereshetne alacsonyabb mennyiségek mellett.
Hasonló dinamika játszódhat le a gáz esetében is. Igaz, hogy Oroszország nem tudja könnyen átirányítani a Törökországon keresztül vezetett gázt, de a globális gázárak emelkednének, és Oroszország más régiókba irányíthatná a jelenleg Európának eladott cseppfolyósított földgázt (LNG-t) — fejti ki véleményét Dixon, majd hozzáteszi, „ha a szigorúbb szankciók tovább károsítják is az orosz gazdaságot, ez nem biztos, hogy leváltja Putyint vagy véget vet a háborúnak. Az olyan országok, mint Irán és Észak-Korea tanulsága az, hogy a rezsimek nem dőlnek meg, még akkor sem, ha a népük nehézségekbe ütközik.”
Dixon szerint az igazi aggodalmat az jelenti, hogy a szankciók visszafelé sülhetnek el, egyenesen a nyugati országok irányába, amelyek a tavalyi sokk után még csak most jutnak levegőhöz. A pénzügyi piacokon jelenleg az a konszenzus, hogy ha lesz is recesszió, az rövid és enyhe lesz, sőt sok ország teljesen el is fogja kerülni a visszaesést. Ugyanakkor

A recesszióval, az inflációval, a kamatlábakkal és a költségvetési hiányokkal kapcsolatos félelmek visszatérhetnek, és velük együtt a politikai következményekkel kapcsolatos aggodalmak is.

A legnagyobb kockázat

A cikk írója a legnagyobb kockázatot abban látja, ha Amerika jövőre egy elszigetelődő elnököt választana, és leállna az Ukrajnába irányuló fegyveráradat. Ugyanakkor, amellett is kiáll, hogy mivel Kijev már így is katonai támogatásban részesül, és a szankciók további szigorításából származó nyereség bizonytalan lenne, nem éri meg a kockázatot, hogy további szigorítással megpróbáljukcsődbe vinni Oroszországot.

(Címlapfotó:123rf.com)