Felemelkedik a Kelet? – szakértő a gazdasági világháborúról és az ukrán-orosz konfliktusról

– figyelmeztet Pozsár Zoltán. Az államfők intézkedései hatással vannak az inflációra, a központi bankok pedig csak követik őket a kamatlábak emelésével. A többpólusú világrendre egyre nagyobb hatással van a „Kelet G7-je” ami egyelőre még csak az 5 BRICS államból áll.

Amit Hszi Csin ping és Putyin mond a pénz jövőjéről – vagyis az általuk elképzelt jövőről –, az fontos az amerikai dollár jövője és az amerikai kincstárpiac likviditása szempontjából. A Bretton Woods III lassan formát ölt, és egyre találóbb lesz „a mi árunk, a ti problémátok” mondás. Hszi elnök személyes találkozása a szaúdi és az Öböl országok (GCC) vezetőivel a „petro-juan” születését jelzi. Kína azt állíthatja, hogy „különleges kapcsolatot” épített ki nemcsak az egész OPEC+ -szal, beleértve Oroszországot és Iránt.

Kína továbbra is nagy mennyiségű nyersolajat fog hosszú távon importálni a GCC-országokból, és több cseppfolyósított földgázt, de erősíteni fogja az együttműködést a kőolaj-kitermelés mérnöki részében (upstream ágazat), illetve a tárolás, a szállítás és a finomítás (downstream) területén. A Shanghai Petroleum and Natural Gas Exchange platformot teljes mértékben kihasználnák az olaj- és gázkereskedelem renmimbi elszámolásához, megkezdhetik a devizaswap együttműködést, valamint előmozdíthatják az m-CBDC Bridge projektet.

Tehát Pozsár szerint

Amelyben az olaj és a gáz egy része nem áll rendelkezésre a Nyugat számára alacsony áron (és dollárban), mert azt a Kelet már lenyúlta. Azaz, a piacoknak fel kell ismerniük, hogy a kialakuló többpólusú világrendben a keresztdevizaalapok kisebbek, az árualapok nagyobbak, és a nyugati inflációs ráták magasabbak lesznek. Eddig úgy tűnik, az inflációs határértékek nem áraznak be semmilyen geopolitikai kockázatot.

Másrészt a „mindenre kiterjedő energetikai együttműködés új paradigmája” szimbolikus. Az USA biztonsági garanciái hozzáférésért adtak az arabok, megfizethető olajkészleteihez. Az USA olajat importált, amerikai dollárral fizetett érte, amit Szaúd-Arábia kincstárjegyekre és fegyverekre költött, a maradékot pedig amerikai bankbetétekben kamatoztatta.

De a szaúdiak amerikai állampapír- és bankbetétállománya csökkent, mivel a királyság az amerikai kormány és a bankok finanszírozásáról átállt az amerikai cégek részvénytulajdonára. És a szaúdi koronaherceg nemrég azt mondta, hogy a királyság csökkentheti amerikai beruházásait. Hasonló minta érvényesül más GCC-országokban is.

A Kína és a GCC-országok közötti új paradigmát már az jelzi, hogy már egy gazdag Közel-Kelettel állunk szemben. A gazdagság tartást is hozott, így a prioritások is változnak:

Kína ajánlata a mindenre kiterjedő energetikai együttműködésről pedig azt jelenti:

És az „új paradigmát” nem amerikai dollárból fogják finanszírozni. Hszi Csin ping ajánlata szerint „a Sanghaji Kőolaj- és Földgáztőzsdét teljes mértékben ki fogják használni a jüan elszámolásra az olaj- és gázkereskedelemben”, márpedig Kína továbbra is nagy mennyiségű nyersolajat kíván importálni. És ezt az ajánlatot Hszi az összes Öböl menti államfő előtt tette meg.  

Fel lehet ébredni, mert a GCC keletre áramló olaja és a renminbi számlázás  a petro-juan hajnalát jelenti. És Kína számtalan területen kínál együttműködést, ahol el lehet költeni az olaj és gáz eladásából bejövő renminbit.

Kína aranyvásárlásai és a renminbiben való elszámolás

Amennyiben ez nem lenne elég, a kínai jegybank, a PBoC felfedte, hogy 2022-ben újra nagy kedvvel kezdte meg az aranyvásárlást. Azon kívül, hogy 2018-ban Kína renminbiben denominált határidős olajkontraktust indított a Sanghaji Nemzetközi Energiatőzsdén, 2016 és 2017 óta pedig a renminbi aranyra váltható a sanghaji, illetve a hongkongi aranytőzsdén.

Pozsár felhívja a figyelmet, hogy Hszi Csin ping, államfőhöz nem megszokottan swap-vonalakról és központi banki digitális valutákról (CBDC) is beszél. És nem is akármilyen CBDC-ről, hanem egy konkrétról: az m-CBDC Bridge projektről.

A PBoC, a Bank of Thailand, a HKMA (hong Kong) és az Egyesült Arab Emírségek Központi Bankja által indított m-CBDC Bridge projekt, vagy Project mBridge, valós idejű, egyenrangú, határokon átnyúló és deviza-tranzakciókat tesz lehetővé a digitális valuták segítségével, kikerülve az amerikai dollárt vagy a nyugati levelező bankok hálózatát.

Innentől a valutacsere-együttműködés során, ha nincs pénzed a fejlesztésre, egyáltalán nem probléma: elcserélheted a helyi valutádat az én helyi valutámra, amivel kölcsönadok neked egy kis renminbit, és aztán megveheted a szükséges dolgokat, és amikor elkezded az olajadat eladni nekem renminbiért, akkor visszafizetheted a swap-vonalakat.

Először nem volt érthető, hogy Oroszország miért az Egyesült Arab Emírségek dirhamjaiban kéri Indiától az olaj kifizetését. Viszont így a dirham már vonzó Oroszország számára, mert az Egyesült Arab Emírségek központi bankja tagja az m -CBDC Bridge-nek, és így a dirhamokat el lehet adni renminbiért a központi banki digitális valuták segítségével, elkerülve a nyugati bankrendszereket. Így nem is csoda, hogy India és az Egyesült Arab Emírségek egy rúpia-dirham fizetési mechanizmuson dolgoznak, hogy ők is megkerüljék az amerikai dollárt a kétoldalú kereskedelemben.

A nyersanyagterhelés

A pénzügyekben és a bankszektorban a „teher” szót jellemzően a biztosítékkal kapcsolatos ügyletek kapcsán használják: ha a biztosítékot egy adott ügylethez kötik, akkor azt „tehernek” nevezik, ami azt jelenti, hogy nem használható más ügyletekhez.

A Bretton Woods III. rendszerben, amelyben az áruk jelentik a biztosítékot, a terhelés azt jelenti, hogy az áruk a világ bizonyos részein szűkössé válhatnak – és ez a szűkösség az inflációs célokat messze meghaladó inflációs „nyomásban" mutatkozik meg. A változás az alábbi okokra vezethető vissza:

Először is, az ukrajnai ellenségeskedések kitörése óta Kína komoly árengedménnyel renminbiben fizet az orosz olajért.

Másodszor, Kína 2021 óta vállalta, hogy 400 milliárd dollárt fektet be Irán gazdaságába, cserébe az iráni olajért, amit szintén árengedménnyel kap (a hasonló referenciatermékek hathavi gördülő átlagárához képest legalább 12 százalékos garantált árengedménnyel, plusz további 6-8 százalékos kockázattal korrigált kompenzációval, hasonlóan az oroszokhoz). Az alkuban 280 milliárd dollárt fordítanak a downstream petrolkémiai ágazatok (finomítás és műanyag) fejlesztésére, valamint 120 milliárd dollárt Irán közlekedési és gyártási infrastruktúrájának fejlesztésére.

Harmadszor, Venezuela 2019 óta renminbiben fogad el fizetést az olajért, és Kínának szintén komoly árengedményeket ad.

Negyedszer, Hszi ajánlata a GCC-nek hasonló az Iránnal kötött átfogó stratégiai partnerséghez - beruházások a petrolkémiai projektekbe, a kitermelésbe, a gyártásba és az infrastruktúrába -, valamint néhány magasabb hozzáadott értékű projekt Szaúd-Arábia számára, hogy segítse Rijád Szilícium-völgyi törekvéseit. Mivel a GCC nem áll szankciók alatt, Kína nem kérhet árengedményeket, de renminbi elszámolást igen.

Tehát Oroszország, Irán és Venezuela a világ bizonyított olajtartalékainak mintegy 40 százalékát adja, és jelenleg mindegyikük komoly árengedménnyel ad el olajat Kínának renminbiért. A GCC-országok birtokolják a bizonyított olajtartalékok másik 40 százalékát, és most Kína udvarol nekik, az új paradigmáért. Így tehát,

A bizonyított kőolajkészletek fennmaradó 20 százaléka Észak- és Nyugat-Afrikában, valamint Indonéziában található. Geopolitikai szempontból Észak-Afrikában egyre nő Oroszország dominanciája, Nyugat-Afrikában Kínának, Indonéziának pedig megvan a maga programja.

A nyersanyagterhek alatt Pozsár azt is érti, hogy a következő három-öt évben Kína nemcsak több olajat fog renminbiben elszámolni (kiszorítva az amerikai dollárt), hanem az arab-országok a petrolkémiai iparágakba történő új beruházásai következtében,

Pozsár ezt a „farmtól az asztalig” modellhez hasonlítja, mire mondható, hogy „az én olajam, az én munkahelyeim, és a te kiadásaid”, mi hasonlatos „a mi árucikkünk, a te problémád” kijelentéshez.

Az áruforgalom első nagy európai áldozata a BASF, amely vegyipari tevékenységét áthelyezi Kínába, mivel Kína nem felárral, hanem kedvezménnyel tudja beszerezni az energiát. Már most látunk példákat az áruk átjegyzésére is: Kína az orosz LNG nagy exportőre lett Európába, India pedig az orosz kőolaj és finomított termékek, például dízelolaj nagy exportőre Európába.

És a jövőben még több termék esetében kell számítani ilyen „átváltozásra”, és nem csak euróban és dollárban, hanem renminbiben, dirhamban és rúpiában számlázva.

Az új valutakosár

Putyin elnök 2022. június 22-én, a BRICS üzleti fórumon – a „keleti G7-ek” WEF-szerű találkozóján – megjegyezte, hogy „dolgoznak egy nemzetközi tartalékvaluta létrehozásán, amely országaink valutáinak kosarán alapulna”.

A „BRICS-érme (coin)” projektben a vita az egyes résztvevő valutáknak az „éremben” való súlyának meghatározására szolgáló módszertan körül forog. Például, amennyiben [egy nemzet] természeti erőforrásainak egy részét az új gazdasági rendszer fedezetére tartaná fenn, az új monetáris egység valutakosarában ennek megfelelően növekedne a súlya, ami nagyobb valutatartalékot és hitelkapacitást biztosítana az adott nemzet számára

Arra is figyelni kell, hogy ebben az évben Szaúd-Arábia, Törökország és Irán megkezdte a BRICS-hez való csatlakozását. Továbbá, az idei szamarkandi Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO ) csúcstalálkozót követően az SCO partneri státuszt adott a „fél GCC-nek” – Szaúd-Arábiának és Katarnak – és megkezdte az Irán tagfelvételi eljárását.

Rijádban Hszi elnök az „Övezet és Út kezdeményezéssel” összefüggésben a „civilizációk kertjéről” beszélt. A kert szó általában boldog és békés helyre utal, hacsak Ádám és Éva mellett nem jelenik meg rögtönegy kígyó is. Amennyiben Oroszország és Irán kijön egymással, Kína és Irán kijön egymással, Oroszország és Szaúd-Arábia kijön egymással, Kína és Szaúd-Arábia kijön egymással, és már Szaúd-Arábia és Irán külügyminiszterei is tudtak nemrég „baráti megbeszéléseket” folytatni, az nagyobb lendületet ad az Övezet és Út, a BRICS+ és a „BRICS-érme” számára is. Kérdés, hogy meddig működik az „ellenségem ellensége a barátom” elv.

Infláció

A fent leírtaknak aggasztani kellene a G7-ek kötvénybefektetőit, mert ezek a trendek megakadályozhatják az infláció lassulását és a kamatok csökkenését az évtized hátralévő részében. Ehhez még hozzá vehetik azt is, hogy az elmúlt évtizedben a globális olajtermelés minden növekedése az amerikai palaolajból és más nem hagyományos forrásokból, például a kanadai kátrányhomokból származott. Az OPEC+ nem növeli a kitermelését, és a palamezők kitermelése elérte a csúcspontját.

Ennél a rugalmatlan kínálatnál:

1. Kína nagyobb részt fog kapni kedvezményesen, renminbiben számlázva.
2. Kína több downstream terméket fog exportálni, szélesebb árréssel.
3. Kína több céget, például a BASF-et csábít majd oda kedvezményes energiaszámlákkal.
4. Irán, kínai tőkével, szintén több downstream exportot fog végezni.
5. A GCC-országok, kínai tőkével szintén, és valószínűleg a renminbiért.

Az „új paradigma” alapján az OPEC szankcionált és nem szankcionált tagjai egyaránt, kínai tőkével, a „farmtól az asztalig” modellt fogják alkalmazni, amelyben nem csak olajat fognak eladni, hanem többet fognak finomítani belőle, és többet fognak feldolgozni belőle magas hozzáadott értékű petrolkémiai termékekké.

Tekintettel a következő három-öt év ellátási korlátaira, mindez valószínűleg a nyugati finomítók és petrolkémiai cégek rovására fog menni, ahogy a nyugati növekedést is érinti. Mindez sokkal kevesebb hazai termelést és több inflációt jelent.

És nem csak az olajról és a gázról van szól. Például az év elején Widodo indonéz elnök (aki 1962 óta OPEC-tag)

Röviddel azután, hogy Widodo elnök 2022. október 30-án lebegtette ötletét, a G7 20 milliárd dollárt adott Indonéziának, hogy eltávolodjon a széntől. Majd 2022. decemberében a G7 15 milliárd dollárt adott Vietnámnak is, hogy ugyanezt tegye. A nagyhatalmak sokat költenek arra, hogy megfizethető áron a pályájukon tartsák a nyersanyagokat és a barátokat. Gyanítható, hogy ezek a kiadások részei a G7-ek 600 milliárd dollárjának, amelyet a kínai Belt and Road Initiative (Övezet és Út kezdeményezés) ellensúlyozására különítettek el. Azaz jelentős pénzösszegeket mozgósítanak, hogy levágják az infláció nagy, kövér kockázatait. Tehát az inflációs várakozásokba be kellene árazni a geopolitikai kockázatot is, mert lehet, hogy az infláció jövőbeli útját Nyugaton 15-20 milliárd dolláros csomagokkal kell megvásárolni egy-egy árucikk vagy régió esetében.

Végkifejlet

Megvan tehát a forgatókönyv: Hszi megvalósítja az elkövetkező három-öt évben az új paradigmáját, ami mellett az erőforrás-nacionalizmus és a „BRICS-érme” kockázatot jelenti a G7-ek számára. Nem nagyon hihető, hogy az ötéves határidős kamatlábak helyesen árazzák a jövőt, ha nem tekintenek a geopolitikai kockázatokra és a fentiek valószínűségére. A befektetőknek nemcsak azért kell aggódniuk, mert az olaj renminbiben történő számlázása árt a dollár erejének, hanem azért is, mert a nyersanyagok megterhelése több inflációt jelent a Nyugat számára. Pozsár szerint a fenti forgatókönyv csak egy nagy, globális harc miatt hiúsulhat meg.

Az ötéves határidős, nullszaldós inflációs várakozásoknak most kevés értelme van, a befektetők két generációja számára a geopolitika nem számított. Fel kell ismerni, hogy az inflációt nem-lineáris sokkok (világjárvány; ösztönzés; laptopokat, chipeket és autókat érintő ellátási láncproblémák; a pandémia utáni munkaerőhiány; majd az ukrajnai háború) okozzák.

Az inflációra úgy kell gondolni, hogy a geopolitika, az erőforrás-nacionalizmus és a „BRICS-érme” a következő nem lineáris sokkhatás, amely

2022 csak a kezdet volt. Az idei év a BRICS és a BRI (Övezet és Út) színtere: áprilisban Kína ad otthont a negyedik Belt and Road Forumnak (a Kelet WEF-jének), egy olyan Kína, amely lassan magához édesgeti az egész OPEC+-t.