Azok a vállalatok, amelyek maradtak, az egyre hisztérikusabb népharaggal néztek szembe. Ám amelyek eddig kitartottak, azok nagy valószínűséggel már nem nagyon fognak meghatódni attól, hogy leárulózzák és háborús nyerészkedőnek tartják őket. Maradnak. Oroszországban és Ukrajnában egyaránt. Az üzlet megy tovább.
Mennyiért korpásodik a haj?
A minap az egyik ukrán gazdasági lap páros lábbal szállt bele a Procter&Gamble-be, amiért az változatlanul üzemelteti két nagy oroszországi gyártólétesítményét ahelyett, hogy kivonult volna, sok milliárd dolláros veszteséget okozva önmagának. A vállalat, amely többek között a Pampers, a Gilette, az Ariel, a Braun, a Duracell, az Old Spice és az Always termékekért felel, a világ egyik legnagyobb háztartási termékgyárát üzemelteti a tulai körzetben, míg a Gillette borotvagyártó üzeme Szentpéterváron folytatja a termelést.
Az érdekesség (és logikus racionalizmus) a történetben az, hogy mindeközben Ukrajnának is igyekszik segíteni, ahol csak tud. Az ukrán lejárató cikk éppen ebbe kapaszkodik bele: mint írja, a P&G az orosz háborús gépezetet szolgálja ki azzal, hogy Moszkvának adózik és azzal, hogy beleegyezett a katonák ellátásába (erre egyébként az az új orosz törvény kötelezi a vállalatot, amely kimondja, hogy a cégeknek bizonyos katonai felszereléseket finanszírozniuk kell), miközben adományaival és humanitárius csomagjaival az ukrán áldozatokat segíti. Vagyis – a vád szerint – egyfelől szponzorálja az oroszok rakétacsapásait, másfelől segíti azok utóhatásainak enyhítését.
A cikk gúnyosan idézi a P&G etikai kódexét, amely kimondja, hogy a vállalat soha nem kíván olyan eredményeket elérni, amelyhez illegális vagy etikátlan út vezet. Mint írják, ez csupán blöff, hiszen a cég egyedül a profitot tartja szem előtt, egyáltalán nem foglalkozva Ukrajna érdekeivel és azzal, hogy a győzelemhez az orosz gazdaság tönkretételére is szükség van.
Az ukrán kezdeményezésű „nemzetközi nyomás” sok esetben eredményes volt. A Henkel, amely összbevételének 5 százalékát köszönhette az orosz piacnak, sokáig igyekezett ellenállni a felszólításoknak, míg végül feladta a küzdelmet, és óriási veszteséget elkönyvelve megcsonkította saját tevékenységi területét. Ennél is csúnyábban bántak el a Nestlével, amelynek személyesen Zelenszkij rongyolt neki, aki már azzal vádolta a vállalatot, hogy oroszországi jelenlétével akár egy nukleáris háború kirobbantásához is asszisztál. Az elnöki dörgedelmet követően a Nestlé részvények esni kezdtek, végül a cég március végén közölte, hogy feladja, szakít hagyományos alapelveivel (soha nem keverte a politikát az üzlettel), és kivonul Oroszországból.
sok esetben eredményes volt. A Henkel, amely , sokáig igyekezett ellenállni a felszólításoknak, míg végül feladta a küzdelmet, és óriási veszteséget elkönyvelve megcsonkította saját tevékenységi területét. Ennél is csúnyábban bántak el a Nestlével, amelynek . Az elnöki dörgedelmet követően a Nestlé részvények esni kezdtek, végül a cég március végén közölte, hogy feladja, szakít hagyományos alapelveivel (soha nem keverte a politikát az üzlettel), és kivonul Oroszországból.Csak vesztenivaló van
Azok a vállalatok, amelyek maradtak, természetesen számoltak a felhördüléssel és azzal, hogy az ukránok céltábláivá válnak, ám – az üzletet szigorúan leválasztva a politikai elvárásokról – vállalták a kockázatot. Az Unilever és a P&G már tavaly tavasszal közölték, hogy nem hajlandóak felszámolni oroszországi tevékenységüket, ugyanakkor új alapokra helyezik azt. A Henkel kivonulásával nagyobb piaci területet szerző nagyvállalatok leszögezték: elítélik az orosz agressziót, leállítják a befektetéseiket, visszavesznek a marketing kampányokból, és a nélkülözhetetlen cikkek kivételével beszüntetik az árusítást. (Igaz, a „nélkülözhetetlen” szó jelentése elég tágan értelmezhető.) Ami a józan logikát illeti, a vállalatok azzal érveltek, hogy továbbra is árusítani fogják azokat az alapvető termékeket, amelyek nélkülözhetetlenek az orosz emberek mindennapjai és főként egészsége szempontjából. Az egészségügyi hivatkozás nem véletlen. A Bayer gyógyszergyártó ugyanerre hivatkozott, amikor számonkérték, miért maradt Oroszországban, de hasonló indoklást adott a magyar Richter is: a gyógyszerhez való hozzáférés és az egészség biztosítása olyan alapjog, amelyet nem szokás megkérdőjelezni semmilyen konfliktuszónában.