Louis Vuitton, Hennessy: a világ leggazdagabb embere a szocialisták elől menekült

Könnyen lehet, hogy a decemberben a Forbes üzleti magazin listája csak egy pillanatképet rögzített. Pár hete ugyanis  „hajszálnyival” Bernard Arnault vezette a Föld legvagyonosabbjainak listáját, de könnyen megeshet, hogy a legközelebbi felméréskor a dél-afrikai születésű, az Egyesült Államokban élő Elon Musk, a trónról most letaszított „király” visszaveszi az őt megillető helyet. (Az ilyen listák adataiban a részvényekben megtestesült vagyon jelentős tényező, így a tőzsdei árak mozgása akár hetek alatt változtathat a rangsoron – a szerk.)

Mindenesetre érdekes volt e hír tálalása a világsajtóban:

De ki is ez a Muskhoz képest nem annyira „sziporkázó”, ám visszafogottan nagyon is eredményes és megkerülhetetlen vállalkozó, aki a maga diszkrét módján jártas a nagypolitika berkeiben is?

Öt gyermek veszekedhet az örökségen, de eladni nem tudják…

Bernard Arnault és családja valószínűleg nem tartott végeláthatatlan és fergeteges bulit annak megünneplésére, hogy a világon a legvagyonosabbak lettek. Talán egy palack Moët pezsgő csak eldurrant, hogy ezzel is emeljék a nap fényét. Azért az magyarázatra szorul, hogy miért Arnault és családja szerepel a listán. Az idén nyártól a családi vállalkozás, az Agache holding hivatalosan is fő tulajdonosa lett az LVMH-csoportnak (Louis Vuitton, a Moët & Chandon és Hennessy), amely a legfényesebben ragyogó csillaga az Arnault-birodalomnak. 

Az Agache holding kizárólagos tulajdonosa a 73 éves Bernard Arnault, utána jön az öt gyermeke, egy lány és négy fiú, akik vezető beosztásokat töltenek be a cégcsoport különböző vállalatainál. Ezen lépésekben nyilván szerepet játszik az az idősebb Arnault-ra jellemző gondolkodás, hogy fel kell készülni arra az időszakra, amikor ő már nem lesz. De egyben be is biztosította a cége jövőjét: 

Arnault nem szándékozik a napokban nyugdíjba menni, a közgyűléssel 75-ről 80 évre emelte azt a korhatárt, amíg valaki betöltheti az LVMH elnök-vezérigazgatói tisztségét.

A múlt héten az LVMH európai tőzsdei értékét 320 milliárd euróra (128 ezer milliárd forintra, azaz a magyar költségvetés 2022. évi bevételeinek kis híján ötszörösére!)  becsülték. 

Ez az az „eszmei” érték, amelynek kiszámításakor a szakadatlan növekedés és a cég nem lanyhuló jövedelmezősége is piros pontnak számít.

Musknál a csökkenés annak szól, hogy figyelembe vették a Tesla részvényeinek veszteségét és a szerencsétlen Twitter-üzletet, ami egyes piaci megfigyelők szerint százmilliárd dollárra apasztotta a vállalkozó vagyonát. 
De az sem kétséges, hogy ha ezt a veszteséget ledolgozza, akkor visszatérhet a vezető pozícióba. Az LVMH részvényeinek értéke az utolsó években úgy 10 milliárd dollárral (3,8 ezer milliárd forinttal) nőtt. A Musk-befektetések, különösen a SpaceX űrkutatási üzletág, viszont csak a jövőben hozhat majd látványos hasznot. 

Arnault menekült a szocialisták elől is anno

Bernard Jean Étienne Arnault négy évvel a II. világháború után született az észak-franciaországi Roubaix-ban. Módos családban látta meg a napvilágot: édesapjának az apósa a környék jól menő építési vállalkozója volt. Ennél a cégnél dolgozott a diplomás Jean, az apa, aki elzászi katonacsaládból származott, később ő lett a vállalkozás első embere. Bernard előkelő nevelésben részesült, tanult zongorázni, lovagolni, és a tenisznek is hódolt. A helyi középiskolában érettségizett, ahonnan útja a párizsi építészeti főiskolára vezetett, itt 1971-ben szerzett diplomát. 

Kétszer nősült, első felesége Anne Dewavrin, akitől két gyermeke született, Delphine és Antoine. A lány az LVMH-nál igazgató, míg a fiú a Berluti vezére. Arnault 1990-ben elvált, és rá egy évre feleségül vette a kanadai zongoraművésznőt, Hélene Mercier-t, aki három fiúgyermekkel ajándékozta meg. Alexandre a Rimowa igazgatója, Fréderic a TAG Heuer vezetője, míg a legfiatalabb, a 21 esztendős Jean, a Louis Vuitton órarészlegének marketing- és fejlesztési főnöke. 

A diplomája megszerzése után hazatérő Bernard 1971-ben meggyőzte apját, hogy adja el a főleg közmunkálatokkal foglalkozó cégét, és kezdjenek bele az ingatlanbizniszbe. Tisztán negyvenmillió frankot hozott a vállalat eladása. 
Főleg üdülőknek építettek apartmanokat, amiért sorban álltak az érdeklődők. Az apa a jól menő vállalat vezetéséről 1977-ben lemondott fia javára. Aztán 1981-ben jött a fordulat, amelyre Bernard Arnault igen nagy gyanakvással nézett. 
A francia szocialisták Mitterrand vezetésével győzedelmeskedtek a választásokon, és koalíciót alkottak a kommunistákkal. 

Ott létrehozott egy olyan céget, mint az otthoni, csak itt Miamiban árulták az ingatlanokat. Aztán 1984-re már látszott, hogy otthon megnyugodtak a kedélyek, a szocialisták sem akarnak ajtóstul a házba rohanni, ekkor hazatért. 

A luxus-birodalom kialakulása, kezdve a Diortól

Ugyanebben az évben 90 millió frankért megvette az Agache befektető céget, amelyért alaposan ki kellett söpörni a családi kasszát, sőt a Lazard bank segítsége nélkül ez nem is valósult volna meg. Az egyik első szerzeménye a Boussac cégcsoport, amelyhez a Christian Dior vállalat is tartozott. Innen kezdődött meg a luxustermékeket gyártó cégek egy akolba terelése. De ehhez jelentős tőke is kellett, amelyet jelentős részben egy pelenkagyár hozott, a Peaudouce, igazolva a régi mondást, a pénznek nincs szaga. 

Arnault az LVMH részvényeinek felvásárlásába 1987 nyarán kezdett bele, aztán az őszi nagy gazdasági válság is a kezére játszott. A legnagyobb részvényesi címet el is érte 25 százalékkal, de a kisebbségbe szoruló tulajdonosait megbékíteni nem tudta. Az idei esztendőig, tehát 2022-ig, több mint harminc évig ment köztük az adok-kapok. 

Ám a többségbe kerüléshez is szükség volt Arnault kiváló banki kapcsolataira. Harminckilenc évesen egy jelentős luxuscsoport első emberévé, résztulajdonosává vált. Kell ennél több? Kell. Ugyanis evés közben jön meg az étvágy.

Egy nagytőkés nem lehet meg jó sajtókapcsolatok nélkül, a legjobb, ha van saját médiája, amely lesi gazdája csettintését. Először 1993-ban a gazdasági újsággal, a La Tribune-nel kezdte meg sajtóportfóliója építését. 2007-ben vette meg a Les Échos gazdasági napilapot. Az LVMH-n keresztül résztulajdonosa a Le Parisien nevű, könnyedebb lapnak is. 

Az 1990-es és 2000-es évek a felhalmozás időszaka volt. Ennek az „áldozatává” vált a Guinness sörgyár, egész domboldalak Bordeaux környékén, aukciósházak, részesedés a Carrefour francia kereskedelmi láncban, aztán a jachtpiacnak is részesévé vált, de

Vagy ott volt a Gucci olasz divatháza, melyben húsz százalékot szerzett, és honfitársával, Francois Pinault-val vívott ádáz csatákat a vezető pozíciókért. (Érdemes a Gucci történetét bemutató, éppen a Netflixen is elérhető, izgalmas, többek közt az LVMH-sztorit is feldolgozó filmet megnézni – a szerk.)

A növekedés határa a csillagos ég: 1999-ben avatták fel New Yorkban az LVMH Tower-t, a birtokába tartozó különféle nemzetközi cégek központját. 

A politika és az üzlet kapcsolata

2012 őszén belga állampolgárságért folyamodott, állítólag ezt is azért tette, hogy egy kézben tartsa az egész Arnault-birodalmat, a vállalkozási jogászok szerint ez könnyebben valósítható meg Belgiumban, mint hazájában. De ekkoriban, Francois Hollande szocialista elnök megjelenésével számos dúsgazdag francia külföldön kereste a boldogulását. Aztán jó fél év múlva a milliárdos visszakozott, és megerősítette kötődését Franciaországhoz.

Az biztos, hogy jobboldali elnökökkel gyümölcsözőbb volt  a viszonya, mint a másik oldalról érkezettekkel. Donald Trumppal jóval az előttről, a ꞌ80-as évektől datálódik kapcsolata, hogy megválasztották volna az Egyesült Államok elnökének. Ezt nem felejtette el neki Trump, aki már államfőként részt vett egy texasi Vuitton áruház avatásán, csak hogy jelezze háláját régi francia barátjának.

A közelmúlt francia elnökei közül talán Nicolas Sarkozy állt a legközelebb hozzá, ő is jelen volt azon a párizsi vacsorán, amikor francia nagytőkések kifejezték támogatásukat a frissen megválasztott elnöknek. 

Arnault kapcsolatai a jelenlegi elnökkel, Macronnal is jók, sőt az előző elnökválasztás második fordulója előtt és az idein is kijelentette, hogy ő rá adja voksát. Két gyermekének gimnáziumi irodalomtanára Brigitte Macron volt, akinek akkor még meg se fordult a fejében, hogy egyszer first lady, azaz premiere dame lesz. Kicsi ez a Párizs. 

Vannak fekete foltok üzletei körül, ám pártolja a művészetet

De vajon létezik-e olyan ember, aki ekkora vagyont halmoz fel, és makulátlan tisztaságú a renoméja? Hosszú út vezetett addig, hogy a gazdagok közt a leggazdagabb tudjon lenni, és bizony Bernard Arnault életében is vannak fekete foltok. Még vállalkozása első éveiben jelentős állami támogatást kapott azért az ígéretéért, hogy nem bocsát el egyik cégétől embereket. Ezrekről volt szó. Aztán mégiscsak megtette, szerinte máshogy nem tudta volna megmenteni a vállalatát. 

Évekkel később a támogatás felét visszafizette.

Ez számára csupán egy mód pénzügyeinek optimalizálására. Vannak olyan francia internetes oldalak, amelyek csak azzal foglalkoznak, hogy Arnault magángépe hol és mikor száll fel, hány tonna üzemanyagot éget el. Százméteres jachtjáról, a Symphonyról az egyik évben megírták, majd 9000 tonna szén-dioxiddal szennyezte a környezetet.

Nem mellesleg ő Franciaország legnagyobb művészeti mecénása, az ő támogatásával valósulnak meg kiállítások, koncertek, kulturális rendezvények. Az elsők közt ajánlott fel 200 millió eurós (80 milliárd forintos) támogatást a leégett Notre-Dame újjáépítéséhez. Mert szerinte „ez a rendkívüli katedrális Franciaország jelképe, történelmi öröksége, egysége erejének szimbóluma”.

A nyitókép forrása: Unsplash.com