Csempészet és kreatív külkereskedelem: Oroszország tanulja az import nélküli életet

Amikor 2022 márciusában bevezették a legsúlyosabb szankciókat, egyes közgazdászok az orosz gazdaság gyors, akár 30 százalékos összeomlását jósolták. Ez azonban nem következett be: az olaj- és gázbevételek továbbra is áramlottak, és a valuta hamarosan talpra állt.

ami részben annak is köszönhető, hogy Oroszország egyre inkább alternatív vevőket talál az olajra. Eközben Törökország és Kazahsztán Oroszországba irányuló exportja nőtt. Míg 2021-ben az EU volt Oroszország legfontosabb kereskedelmi partnere, addig mostanra Kína átvette ezt a vezető pozíciót: az előző évhez képest az EU most 43 százalékkal kevesebb árut exportál Oroszországba, míg Kína 23 százalékkal többet.

Közvetlenül az orosz invázió elindítása után több nyugati vállalat döntött úgy, hogy kivonul az ottani piacról. Persze az orosz társadalomban is jelen van az a fizetőképes réteg, amely nem hajlandó lemondani ezekről a javakról. 

A Financial Times írása elején bemutat egy csempészt, aki Ausztriában vásárolt be. Az áruk különösebben nem voltak különlegesek – professzionális elektronika, iskolai használatra – de egy olyan nyugati márka gyártotta őket, amely úgy döntött, hogy bojkottálja Oroszországot az ukrajnai invázió miatt. 

A csempész az árukat úgy állította össze, mintha személyes használatra lenne. Az öt bőröndbe pakolt áruk gazdát cserélnek egy isztambuli vendéglőben, hogy folytassák útjukat Moszkvába.   

A csempész számára ez most egy különleges megbízás volt. Általában arra specializálódott, hogy teherautókkal csempéssze ki Európából az Oroszországgal szemben szankciókkal sújtott, sokkal nagyobb méretű és érzékenyebb árucikkeket…

Igaz, az ilyenfajta kereskedelem rendkívül kiszámíthatatlan és bizonytalan, de megfelelően jövedelmező.

Több csempészútvonal vált népszerűvé.

A termékeket aztán teherautókkal küldik az EU-ból az Oroszországgal vámunióban lévő volt szovjet országok egyikébe, például Kazahsztánba és Örményországba. De ez a fajta export gyakran megakad. Várni kell, és a speciális megrendelések felárral járnak.

A szankciók hatása

Oroszország úgy próbál modern gazdaságot működtetni, hogy nem képes számos olyan alkatrészt, nyersanyagot és technológiát importálni, amelytől függ. A hatás az egész gazdaságban érezhető – a bankoktól kezdve, amelyeknek szerverekre van szükségük a fizetések feldolgozásához, egészen az ország baromfiiparáig, amely Hollandiára támaszkodott, mint a brojlercsirkék szállítójára.

A mezőgazdasági cégek küzdenek a traktorok gumiabroncsainak beszerzésével, míg a légitársaságok nem tudnak külföldi alkatrészeket szerezni repülőgépeik javításához.  

– állítja Elina Ribakova, a Nemzetközi Pénzügyi Intézet közgazdásza.

Középtávon a szankciók valószínűleg évekkel vetik vissza az orosz gazdaságot. A fogyasztók kénytelenek lesznek alkalmazkodni az áruk szűkebb választékához és a termékek rossz minőségéhez, mint ahogy az volt a szovjet időkben.

„Az élet egyszerűbb lesz, és kevesebb a pénz. Az emberek kevesebbel fogják beérni. Több papír lesz a kolbászban" – mondja egy szankció alatt álló orosz oligarcha.  „Ez 15-20 évig így lesz, ha csak (Putyin elnök) meg nem hal. Alapvetően semmi sem fog változni".

Végső soron Oroszország hosszú távú gazdasági jövője attól függ, hogy a külföldi árukra Moszkva képes lesz-e gyorsan előállítani hazai alternatívákat, vagy beszerezni azokat a „baráti” országokból, például Kínából. Ha nem, akkor maradnak a csempészek, akik számára ez egy új aranybánya. A csempészett termékeken elérhető haszon viszont olyan magas, hogy a luxuscikkek a szankcióktól függetlenül mindig be fognak jutni az országba.

Oroszország nem sokkal a háború kezdete után titkosította az importjára vonatkozó adatokat, de azért vannak becslések, amelyek szerint tavasszal, közvetlenül Oroszország ukrajnai inváziója után meredek visszaesés volt tapasztalható, amit ősz felé némi fellendülés követett. A Világbank, az IMF és más intézmények előrejelzése szerint az orosz import a 2022-es teljes évben negyedével csökken az előző évhez képest. 

Az importált alkatrészek hiánya miatt az autógyártás volt az egyik legsúlyosabban érintett ágazat: az orosz állami statisztikai hivatal, a Roszsztat szerint szeptemberben közel 80 százalékkal csökkent a termelés az előző év azonos hónapjához képest. A visszaesés miatt a tisztviselők a nyáron enyhítettek néhány biztonsági követelményen a blokkolásgátlófékekre (ABS)  és a légzsákokra vonatkozóan. Egy decemberi iparági elemzés szerint a nyugati autógyártók és viszonteladók kivonulása miatt, mindössze 14 autógyártó maradt az orosz piacon. Három hazai márka kivételével mind kínai márkák voltak.

Az egyik oligarcha a Financial Timesnak elmondta, hogy a nyáron két Maybachot vásárolt a Mercedes helyett, amelyet nem tudott beszerezni. Hozzáteszi, ha az első lerobban, akkor a másodikat alkatrészként tudja majd használni.

Egy másik, szankciókkal sújtott oligarcha szerint két, három, négy évig nehéz lesz, aztán majd alkalmazkodnak. „Nézzük meg Iránt. Mindent maguk csinálnak. Saját ellátási láncuk van, és ha nincs egy alkatrészük, akkor beszerzik a feketepiacon. Bármit meg tudnak csinálni. Mi most tanuljuk a leckét, és végül mi is ilyenek leszünk" – mondja.

Az ellátási láncok helyreállítása

Az elemzők szerint a helyi pótlás gyakran nem hatékony, míg a feketepiaci importáramlás hullámzó. A szállítmányok ingadoznak, és a közvetítő országok új szabályokat vezetnek be, amelyek célja az ilyen jellegű kereskedelem kiszűrése. E hónap elején az EU azt javasolta, hogy a szankciók kijátszását bűncselekménynek minősítsék, amire érezhetően visszaesett a szállítók száma. De a csempészek mindig megtalálják a kiskapukat, köszönhetően a kapcsolatoknak és némi kenőpénznek.

Júliusban Putyin Denisz Manturov kereskedelmi minisztert bízta meg, hogy állítsa helyre az ellátási láncokat. Manturov megfogadta, hogy fenntartja Oroszország „technológiai szuverenitását”, és az import helyettesítését „nemzetbiztonsági kérdéssé” teszi. Bár később hangsúlyozta, hogy ez nem jelenti a „piacgazdasági elvek teljes feladását", ám a hazai termelés fellendítésére irányuló törekvés elkerülhetetlenül keményebb állami beavatkozásokhoz fog vezetni, amely korlátozza a versenyt.

Néhány problémára már találtak megoldást. A központi bank által áprilisban az orosz vállalatok körében végzett felmérés szerint kétharmaduk küzd a megszakadt ellátási láncokkal. Nyárra ez a szám 50 százalékra csökkent.

Az orosz kormány többek között legalizálta a „párhuzamos importot”.  Ezzel a nyugati márkájú termékek hosszú listáját a márka beleegyezése nélkül is át lehet juttatni a vámon Oroszországba. Korábban ez kalózkodásnak minősült volna, most azonban félhivatalos kereskedelemnek tekintik. A kormány becslése szerint idén 20 milliárd dollár értékű árut hoztak be ilyen módon Oroszországba, köztük a szeptemberben megjelent új iPhone 14-et.

A Financial Times megszólít egy másik moszkvai „importspecialistát”, aki bútorokra és berendezési tárgyakra összpontosít. Azt mondja, hogy

Ez a vállalat leadja a szokásos megrendeléseit, lényegesen nagyobb mennyiségben. Kazahsztánban az áru már biztonságban van, mivel nincs vámhatár.

Egy orosz technológiai vállalat vezetője szerint azonban a szürke piaci útvonal kevésbé hatékony a nehezebben beszerezhető importtermékek, különösen a mikrocsipek és a szerverek esetében.

A gyártók sokkal óvatosabbak lettek a mikrocsipekre vonatkozó örmény és kazah megrendelések megnövekedett volumenével kapcsolatban. A két ország számos elvándorolt orosz informatikai szakembernek ad otthont, de egyben csomópontja is a frontokon keresztül megrendelt vámmentes párhuzamos importnak. 

Néhány amerikai vállalat már korlátozta a szállítást például Örményországba. Beszámolnak olyan esetekről, amikor a megrendeléskor a Zoom-on keresztül kell bizonyítania a megrendelőnek, hogy fizikailag nem Oroszországban, hanem Örményországban van, és ott vannak körülötte az alkalmazottak.

Az egyik nagy orosz technológiai vállalat vezetője szerint, ha a szankciók pár évig tartanak, akkor is megéri a piaci ár kétszeresét fizetni a legelterjedtebb csipekért.

A „csináld magad” gazdaság

Egyes vállalatok felmérik az összes ellátási láncot, amelyre eddig támaszkodtak. Kiválasztják a nyugati alkatrészektől túlságosan függő területeket, és ezeket a termékvonalakat felfüggesztik.

Más területeken kreatívak lettek. Ahol korábban mikrocsipeket importáltak a traktorok működtetéséhez, most úgy döntöttek, hogy megpróbálják saját maguk előállítani. Alapvető tranzisztorokat és más csipalkatrészeket vásároltak Ázsiában, és megtanulták, hogyan kell ezeket összeforrasztaniuk.

Más kulcsfontosságú alkatrészekhez elérhető pótlásokat találtak. Például a japán motorokat az orosz szövetséges Fehéroroszországban gyártott alternatívákra cserélték. Természetesen a minszki motor zajosabb, kevésbé gazdaságos és kevésbé megbízható, de ott van, és elérhető.

Szankciók ide vagy oda, összességében elmondható, hogy boldogulnak az orosz vállalatok. Ugyanakkor, a nyugatiak kivonulásával azok a cégek, amelyek eddig átlagos minőségűnek számítottak az orosz piacon,  a szankciók bevezetése óta a piac felső szegmensébe kerültek.

Az importált áruk rosszabb minőségű, régimódi, hazai termékekkel való helyettesítését Branko Milanovic közgazdász „technológiai regressziónak” nevezte, ahol a nyersanyagok és alkatrészek importálásával járó méretgazdaságossági előnyök elvesznek.