Joe Biden túl messzire ment. Az USA inflációcsökkentő törvénye, amely 2023. január 1-től lép életbe, olyan kereskedelmi háborút robbant ki, amelynek csak vesztesei lesznek.
Más sem hiányzik még az infláció, a recessziós rettegés, az orosz–ukrán háború, a Covid utáni káosz és az adóssághalmozás mellé, mint egy kereskedelmi világháború. Márpedig Biden politikája nem sok kétséget hagy afelől, hogy egy ilyen konfliktus heteken belül ki fog robbanni.
Anne O. Krueger professzor – aki korábban a Világbank vezető közgazdásza és a Nemzetközi Valutaalap igazgatóhelyettese volt – úgy látja, hogy a Biden-féle inflációcsökkentő törvény éppen lerombol mindent, amit a nemzetközi kereskedelem terén a második világháború befejezése óta sikerült felépíteni. Mint friss cikkében írja, az Amerikai Egyesült Államok Trump alatt kezdte meg az önpusztító kereskedelmi intézkedések bevezetését, Biden azonban olyan szinten gyorsította fel a folyamatot, ahonnan nagyon nehéz lesz visszautat találni.
Utóbbi gondolatát a közgazdász az 1930-as évek gazdasági világválságának elhúzódásával támasztja alá, amikor az érintett országok – mintegy egymással szembeni megtorlásképpen – egyre nagyobb akadályokat gördítettek a megoldás elé az újabb, egyre súlyosabb intézkedésekkel.
A megoldást végül a világháború végén amerikai kezdeményezésre elkezdett új világkereskedelmi rendszer bevezetése jelentette. Ezt előbb az 1947-ben létrejött Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény, majd annak utódja, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) koordinálta szigorúan és jogi alapokon ellenőrizve a globális kereskedelmet. A siker nem maradt el, a 20. század második felének globális gazdasági növekedése olyan jól kitaposott ösvényen haladt, amelyről úgy vélték, nem is kell többé letérni.
Öt évvel ezelőtt az akkori amerikai elnök úgy döntött, hogy nyíltan meghirdeti Kínával szemben a kereskedelmi háborút, annak minden veszélyes eszközével együtt. Ennek érdekében hajlandó volt szembeszállni a Kereskedelmi Világszervezettel is. Olyan védővámokat vetett ki, elsősorban az acél- és alumíniumimportra, amelyeket a WTO szabályai szerint nem vethetett volna ki. Ám Trump megtalálta a kiskaput: indokként azt hozta fel, hogy a gazdasági biztonság maga a nemzetbiztonság, így a vámokat valójában „nemzetbiztonsági érdekek” miatt vetették ki. Utóbbi kifejezéssel a WTO nem tud mit kezdeni, miután nem tiszte eldönteni, mi számít nemzetbiztonsági kockázatnak egy adott állam szempontjából.
A hangzatos indoklás ellenére a blöffszagot mindenki érezte, de a legtöbben – köztük a WTO is – úgy vol vele, hogy a Trump-korszak hamarosan véget ér, a következő garnitúra pedig majd eltörli a diszkriminatív döntéseket, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Nagyobbat nem is tévedhetett volna.
Az elmúlt hónapok ugyanis arra világítottak rá, hogy Biden nem csak elfogadta elődje protekcionista gazdaságpolitikáját, de csúcsra is kívánja járatni azt. A kormányzat nem vonta vissza Trump intézkedéseit, és továbbra sem hajlandó elfogadni a WTO vitarendezési funkcióját. Inkább emelte a tétet, és két olyan törvényt is elfogadtatott, amelyek révén egyenes út vezet a kereskedelmi világháborúhoz.
A „Chipek és a tudomány” nevű törvény mintegy 52 milliárd dollár kormányzati támogatást nyújt az amerikai félvezetőgyártásra, valamint 24 milliárd dollár értékűre becsült beruházási adókedvezményt biztosít az amerikai chipgyártó üzemek számára.
Az inflációcsökkentő csomag részeként meghozott autóipari intézkedések szintén a protekcionista gazdaságpolitika klasszikus példái. Az USA kormánya autónként 7500 dollárral támogatja a tisztán elektromos modelleket, de kizárólag azokat, amelyek az Egyesült Államokban készültek.
Közelebbről: a támogatás csak az olyan elektromos akkumulátorok esetében érvényes, amelyekben a nyersanyagok vagy az USA-ból vagy valamelyik olyan államból származnak, amellyel Amerikának szabadkereskedelmi megállapodása van. Mi több: 2028-tól pedig már csak 100 százalékig „Made in USA” akkumulátorok jöhetnek szóba, ha valaki élni akar az állami támogatás lehetőségével. A rendszer tehát a hazai földön gyártó vállalatoknak óriási adókedvezményeket és támogatási forrásokat ígér, a külföldieket azonban konzekvensen kizárja a rendszerből, felrúgva ezzel a partneri kereskedelem uralkodó aranyszabályait.
Krueger szerint erősen kétséges, hogy a törvény valóban a zöld átállás felgyorsítása érdekében született, hiszen a külföldi autógyárak kizárása és a Buy American! elvének gyakorlatba kényszerítése inkább lassíthatja a folyamatot. A chiptörvény esetében még érthetetlenebb a helyzet, tekintve, hogy a félvezetőpiac az év eleji mélyponthoz képest erőteljesen felpörgött. Hiány egyáltalán nincs, ellenben a nagy gyártók – megszimatolva a lehetőséget – Európában már most revolverezésbe kezdtek, mondván: csak akkor hajlandóak újabb beruházásokat végrehajtani, ha az adott állam erőteljesebb támogatást nyújt ahhoz.
Ilyen előzmények után érthető volt Macron dührohama és Németország elsápadása. A meghozott amerikai intézkedések ugyanis nem csak Kínával, hanem az USA szövetségeseivel szemben is kereskedelmi háborút hirdetnek, akik nyilván nem nézhetik tétlenül, hogy a saját autóiparuk piaci részesedése repüljön a kukába az amerikai protekcionizmus miatt.
Macron villámgyorsan Washingtonba utazott, hogy jobb belátásra bírja Bident, miközben Robert Habeck német gazdasági miniszter gőzerővel nekilátott kidolgozni egy választervet. E tervezet – pontosan az amerikai törvényt alapul véve – az európai vállalatok és fogyasztók számára biztosíthat az amerikaihoz hasonló iparvédő kedvezményeket és juttatásokat, kizárva abból az övezeten kívüli országokat.
Bár Biden sok mindent megígért Macronnak, többek között egy USA–EU munkacsoport létrehozását, amely az európai gyártóknak is kedvező lehetőségek kialakításával foglalkozik, a törvény életbe lépéséig mindössze napok vannak hátra. Így nem túlzás Robert Habeck azon kijelentése, amely szerint az európai gazdaságnak órái vannak hátra, hogy választ adjon az amerikai diszkriminációra.
Ez a válasz pedig – amennyiben nem történik valamilyen konszenzusos csoda, vagy a Biden-kabinet nem hajlandó törvényváltoztatást eszközölni – első lépésként valóban csak az lehet, ha az EU meghozza a saját törvényét az európai piacvédelemről, amely ugyanazt a protekcionista és diszkriminatív csapdát rejti magában, amelyet az amerikai. A történet azonban nem fog az autóiparnál vagy a chipgyártásnál véget érni.
A válaszcsapások a dominóelv alapján fognak folytatódni, az egyre durvább eszkaláció pedig előbb-utóbb egyre több exportterméket fog érinteni, amely mérhetetlen gazdasági károkat okoz a közeljövőben.
Krueger szerint abban az esetben, ha a világ vezető gazdasági hatalmai azonnal cselekszenek, talán még van elméleti esélye a párbeszédnek, a közös gondolkodásnak, a támogatási rendszerek több verziójú kiterjesztésének, így a globális kereskedelmi háború elkerülésének. Ellenkező esetben Biden inflációcsökkentő és chiptörvénye olyan pénzügyi katasztrófába taszítja az USA legfőbb kereskedelmi partnereit és szövetségeseit, amelyre azok csak egyféleképpen tudnak válaszolni.
Ez pedig egyet jelenthet egy újabb globális válsággal, továbbá a nemzetközi kereskedelmi rendszer teljes összeomlásával.
Fotó: Joe Biden amerikai elnök (MTI/EPA/Michael Reynolds)
Új vezetők, régi célok, változó politikai környezet – ezek határozták meg a Fidesz tisztújító kongresszusát. A tanácskozáson nemcsak személyi kérdésekről döntöttek, hanem a párt jövőbeli működésének irányairól is. Mit üzennek a szervezeti változtatások, és milyen stratégiával készül a Fidesz a következő időszakra?
Közeleg az első igazi erőpróba, most bizonyíthat Magyar Péter és a Tisza Párt.
Eközben Bulgáriában pár hónappal az euró bevezetése után az egekbe repültek az élelmiszerárak és az infláció.
Szalai Piroska rámutatott, hogy több intézkedés kivezetése gyors elszegényedéshez vezetne a társadalomban.
Áprilishoz viszonyítva az élelmiszerek ára átlagosan 0,6 százalékkal csökkent.
Négy nap múlva életbe lép az uniós migrációs paktum, amely Magyarország jövőjét is érinti. A kérdésben azonban továbbra sem ismert Magyar Péter egyértelmű álláspontja. Miközben a paktum minden magyar embert érinthet, a Tisza Párt elnöke továbbra sem ad konkrét választ a felmerülő kérdésekre.
Lehet, hogy olcsó tréfának indult, de nagy port kavart ügy lett belőle.
A tiszt két klán közti harcba keveredett.
