a Lambrecht által vezetett minisztérium átláthatatlan, minden tervezést nélkülöző és bürokratikus működése.
Az alázásba a harmadik kormánykoalíciós partner, a Zöld Párt is beszállt, amely közleményében arra mutatott rá, hogy a NATO-elvárások és a valós német helyzet közötti szakadéknyi különbség a lőszerek tekintetében nem újkeletű probléma, éppen ezért nem világos, hogy annak megoldása miért nem élvezett prioritást a védelmi tárca listáján – legkésőbb a háború kirobbanása, február 24-e után.
Kicsit lassú, kicsit alkalmatlan, de a miénk
Scholz természetesen próbálta megvédeni a mundér becsületét, de azon kívül, hogy párttársa igyekszik, nem nagyon tudott megnyugtató választ adni. Mint mondta, Lambrecht „rendkívül elkötelezett” a Bundeswehr lőszerkészletében tapasztalható hiányosságok kiküszöbölése érdekében, és „mindent megtesz annak érdekében, hogy megoldja a problémát”.
Szépen csengő szavak, a kancellár nem is nagyon mondhat mást, a riasztó tény azonban ettől még tény marad. Érthetetlen, hogy egy Európában dúló, egyre súlyosbodó háború közepén, amikor mindenki a védelmi erősödést állítja a középpontba, Németország védelmi minisztere ekkora dilettantizmusról tegyen tanúbizonyságot. Ha egy fegyverkezési program kivitelezői az alapokkal nincsenek tisztában, úgy – hiába 100 milliárd eurós költségvetés – elég nehéz lesz Európa vezető katonai hatalmává válni.