A háború okozta energiabiztonsági hiányosságok miatt az egész európai kontinens LNG-vadászatba kezdett – abszurd módon a kedvenc kereskedelmi partner változatlanul Moszkva maradt.
A cseppfolyós földgázt szállító hajók kihasználtsága egyes időszakokban annyira magas volt, hogy egyetlen rakomány utaztatásáért az energiacégek akár 400 ezer dollárt is hajlandóak voltak kifizetni a hajótulajdonos vállalatoknak.
Elképesztő sebességgel emelkednek az LNG-szállításra alkalmas hajók bérleti díjai a háború kezdete óta, az Északi Áramlatok elleni támadás pedig csak olaj volt a tűzre. Az ellátási láncok átrendeződése egyben a szállítási kapacitás csökkenését, így a díjak csúcsra futását is magában hordozza.
A tankerek hiánya súlyos problémát okoz a válságidőszakban, Kína ezért – nem meglepő módon – olyan hajógyárakat is ráállított az LNG-hajók építésére, amelyek eddig soha nem foglalkoztak ilyesmivel. Peking jól látja a piaci rést: csak a kínai cégekhez az idén 163 megrendelés futott be, ami a háború előtt elképzelhetetlen lett volna.
Kína azért is szállhatott be ennyire durván az LNG-szállítási bizniszbe, mert a dél-koreai kapacitások a katari gázszállítási szerződések megugrásával egyszerűen nem fogják bírni a szállítási tempót. November végén a kínai hajógyárak hatvanhat LNG-szállító tartályhajót rendeltek meg, mintegy 60 milliárd dollár értékben.
Fotó: 123RF