Novemberben az orosz kőolaj iránti érdeklődés az egekbe szökött a december 5-től bevezetett szállítási szankciók miatt. A felhalmozás legnagyobb nyertese egyértelműen India lett, csak a finomítók kapacitása szabott határt a felhalmozható mennyiségnek.
Moszkva ezzel maga mögé utasította Irakot, és átlagosan napi 900 000 hordó olajat exportált Indiába, amely rendkívül erős szám, főleg annak tükrében, hogy az ukrajnai háború előtt lényegében elenyésző volt a két ország ilyen jellegű kereskedelme.
A nyugati szankciók kellettek ahhoz, hogy Kína mellett India legyen a nevető harmadik,
amely jutányos áron és óriási mennyiségben tud kőolajat vásárolni Moszkvától – annak nem kis megkönnyebbülésére.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legfrissebb olajpiaci elemzésében rámutat: az oroszországi kőolajeladások gyakorlatilag alig változtak novemberben az előző havihoz képest, miután
az Indiába irányuló mennyiség nagyon szépen kiegyenlíti az EU-s keresletcsökkenés által kialakult hiányt.
Míg az Unióba a kevesebb mennyiség napi 1,1 millió hordót jelentett, az Indiába irányuló rekordexport 1,3 millió hordóra nőtt. Ezért nyilatkozta Moszkva az olajársapka után nyugodtan azt, hogy a kartellező országoknak többé nem szállítanak olajat, de ez nekik semmilyen problémát nem fog okozni, hiszen találtak új célországokat, amelyek piaci áron veszik meg az energiahordozót.
Hosszú és nevetséges egyeztetési folyamat - Szijjártó Péter szavai szerint „szerencsétlenkedés" - előzte meg a G7-es országok által ajánlott és az EU által jóváhagyandó olajársapka bevezetését. A Nyugat által végül 60 dollárban maximalizált plafon igazából senkinek sem jó - és mégis mindenkinek az.
Fotó: Vlagyimir Putyin orosz elnök és Narendra Modi indiai miniszterelnök
MTI/EPA/Szputnyik/Kreml/Pool/Mihail Mecel